Új ember érkezik a poros, álmos walesi kisvárosba. Amikor unaloműzésből csatlakozik a helyi amatőr színtársulathoz, fokról fokra ráébred, hogy az unott külsőség csak látszat, és a kulisszák mögött az élet teátrálisabb és eseménydúsabb, mint a színpadon. A felszín alatt robbanásra kész érzelmek… [tovább]
Kisvárosi komédia (1989) 7★
Képek 30
Szereposztás
Várólistára tette 24
Kiemelt értékelések
Ezután a film után valami olyasmit illik mondani, hogy „rég röhögtem ilyen jót”. Rendkívül szórakoztató, egyszerűségében nagyszerű kis alkotás ez.
Először is: imádtam a hangulatát. Tipikus ’80-as évek vége, ’90-es évek eleje, ami átültetve Britanniába számomra csak még izgalmasabb. Ebben a filmben semmi verejtékszag nincs, légiesen természetes, könnyed. Sodor magával.
Élmény volt látni a komédiás Anthony Hopkinst. Nem is emlékszem, volt-e már szerencsém hozzá hasonló bohóckodós szerepben. Ráadásul úgy bohóckodós, hogy valójában nem is az. Inkább drámai figura, mégis keserédes a játéka. Sírva nevetünk, de nem tudjuk, hogy rajta vagy érte.
Jeremy Irons. Ó. Ő is meglepetések árját tartogatta számomra. Milyen tündéri ez az ember! Tudtam róla, hogy van komikus oldala is, de itt végig fülig ért tőle a szám, bármit csinált. (Vagy nem csinált.) Imádnivaló ez a félénk playboy imidzs. Hát kifeküdtem tőle! Csoda, ha az összes nő – életkortól függetlenül – beleesik?! Egyik abszolút kedvenc jelenetem, amikor két – egymásról tudó – szeretője konkrétan a mintás alsóján civakodik egy éttermi asztal felett. (Még jó, hogy kellően nyúlik a kis „fecske”.) Visítottam.
És amit még muszáj megemlítenem: Jeremy ÉNEKEL! Szétfolytam, elolvadtam. Ez az orgánum… Gyönyörű!!! És amikor táncra is perdül… hát nekem K.O. volt a látvány.
Csak azért vontam le egy csillagot, mert néhol már az én agyamat is lezsibbasztotta egy-egy poén…
Népszerű idézetek
Women, they never like being taken by surprise, do they? Unless they know what it is in advance.