Két nap, egy éjszaka (2014) 78% 55★

Már egy jó ideje várólistás volt nálam ez a film, amikor egyszer csak belebotlottam a Duna tv-n. Valami filmszakértőhujjdekritikus fickó (illetve gondolom, hogy az lehetett, amúgy lövésem sincs, ki volt az) magyarázott a film előtt, és nagyon nehezen írnék erről a filmről bármit úgy, hogy ne az ő szavait tüntessem fel saját gondolatként, úgyhogy inkább nem teszem.
Nagyon hatásos film, Marion Cotillard igazán szépen alakít. Ami miatt a film csorbát szenved abban, hogy mennyire tud meggyőző lenni, az sokkal inkább magában a karakterben rejlik, semmint az ő játékában.
A történet nem túl életszerű, de talán éppen a helyzet abszurditásában rejlik a varázsa. Egy normális világban a főnököt kéne kirúgni ezért a viselkedésért, nem Sandrát.

95 perces társadalmi kísérlet, tele egy sor „olyannyira hétköznapi, hogy már nem is beszélünk róla, épp ezért izgalmas” helyzettel. Vajon hogyan befolyásolja a döntésed, ha egy másik ember sorsa vetekszik a tiéddel, amikor egyik esetben egyszerűen papíron leteszed az x-ed, máskor pedig a szemébe kell mondanod a válaszod? Közben a főszereplő is komoly dilemmákon megy keresztül, mert egyáltalán nem minden esetben kézenfekvő, hogy annak a pénznek nem épp a másik családnál lenne jobb helye és ezt ő is látja. Az azonnali és változatos visszajelzések minden felkeresett kollégája után csak tovább növelik a drámai hatást és a film értékét. A depresszióval járó tünetegyüttes hosszú sorának bemutatása is hitelesre sikerült, taps-taps.

Jók a színészek és érdekes a történet is, de a főszereplő annyira irritáló és a cselekmény annyira életszerűtlen, hogy nem tudok jobb osztályzatot adni. Pedig a giccsmentesség tetszett, kár érte.

Mondtam már, hogy európai filmek »> amerikai filmek? Nem? Akkor most mondom.

Zseniális darab, hétköznapi eszközökkel, karakterekkel és szituációkkal mar húsba, miközben végig nagyon emberi és érdekes.

Ez egy kicsit abszurd volt. Abszurd amiatt, hogyha már felvetődik hogy a főnöke ki akarja rúgni – miért nem fektet inkább abba időt, hogy inkább nézzen más munka után. Abszurd az is, hogy a munkatársak másodállás mellett is 1000 euró bónuszért feladják a méltóságukat.
Ennek ellenére el tudom képzelni ezt a való életben is. Sokan saját magukra gondolnak, nekik legyen jó, kollegák nem számítanak – ez a mai kapitalista társadalom.
A film szerintem remek, egyedi és Marion Cotillard pedig egy tűnemény.

Számomra teljesen újszerű élmény volt ez a hétköznapi naturalizmus, de nagyon tetszett. Bővelkedik a film megindító és feszült pillanatokban, minden sallang és hatásvadászat nélkül. Marion Cotillard pedig ismét bebizonyította, hogy tud. Nem is akárhogy!

Pár napnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/10/popcorn-j…