Kairó bíbor rózsája (1985) 46

The Purple Rose of Cairo
82' · amerikai · romantikus, vígjáték, fantasy

4 díj · 6 jelölés

A harmincas évek gazdasági válsága idején részeges, munkanélküli férjének brutalitása és pincérnői állásának unalma elől Cecilia a mozi csillogó álomvilágába menekül: a Kairó bíbor rózsáját például annyiszor nézi meg, hogy rajongó tekintete a való életbe csalja a mozivászonról a hősszerelmes Tom… [tovább]

angol

Képek 9

Szereposztás

Mia FarrowCecilia
Jeff DanielsTom Baxter / Jil Sepherd
Dianne WiestEmma
Danny AielloMonk
Edward HerrmannHenry
John WoodJason
Deborah RushRita
Van JohnsonLarry
Zoe CaldwellGrófnő
Milo O'SheaDonnelly atya

További szereplők

Kairó bíbor rózsája (1985)
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző

További stábtagok

Gyártó
Orion Pictures

Kedvencelte 2

Várólistára tette 38


Kiemelt értékelések

Horváth_Evelyn

Annyira aranyos volt. Ugyanakkor fájdalmas is. Nem rajongok a romantikusokért, de ez nagyon kedves volt. Végig mosolyogtam. Jeff Danielst nem hiszem, hogy láttam volna valaha is normális szerepben, itt viszont borzasztóan kedveltem. A történet amúgy nagyon tanulságos (főleg a tinilányoknak, akik Mr. Darcyért rajonganak), de a vége olyan… lehetett volna elcsépeltebb is. Azért így persze jobban tetszett (nem vagyok a nyál híve), de óóó.

Londonna 

Ha Woody Allen merészebb lett volna, adtam volna 10 csillagot, de így csak 8-assal jutalmazom a produkcijót. Az alapötlet érdekes, kifejezetten tetszett. Viszont a megvalósítás… Nem tudom, mennyire volt szerencsés ennyire „bárgyúvá” tenni a végeredményt. Nekem jobban esett volna egy kicsit keményebb tolmácsolásmód. Mert ez így olyan… Hmm.
A skatulya. Ó, mennyire utálom!… Na, hát itt kaptunk belőle. Tipikus példája annak, amikor a néző nem a színészt / az embert szereti meg, még csak nem is a tényleges tehetségét, illetve kvalitásait, hanem tényleg csupán egyetlen – bizonyos – szerepét, és, onnantól kezdve neki XY már csak és kizárólag az az ominózus figura, senki más. Brrr.
Hát, ezt az aduászt sokkal jobban meg is lehetett volna lovagolni. Számomra lapos lett a mesemondás ezen fele. Illetve, amikor megérkezett az igazi színész… Őszintén szólva én sok különbséget nem érzékeltem. Mármint, amikor először látjuk – akkor, amikor még ígéretes a karakter – akkor teljesen rendben van a tökéletlensége, csak aztán lesz belőle is egy… papírmasé. És nem értem, miért / mire fel. Azért, mert a nő rajong érte? De hát még csak komolyan se nagyon lehet venni egy ilyen „bepipilek a gyönyörűségtől”, és zavaromban sikoltozom a tenyerembe típust. Ilyesmire maximum olyan vetemedik, aki nem veti meg az eseti, random numerákat a könnyű prédákkal. De hát ez a pali még ahhoz is bárgyú!… Avagy spoiler.
Cecilia fásultságát amúgy értem, meg azt is, hogy ő napról napra történetekbe menekül a valóság elől, ami úgy, ahogy van, számára egy rakás szar. pardon Ez a mechanizmus egy bizonyos fokig nem gáz, sőt, remek kapaszkodó, de amit ő csinál, az már nem egészséges. Ő csupán „csitrisen” sodródik, nem tudatosít semmit, csak alaposan tompítja a tudatát. És, emiatt egy idő után már engem is meglehetősen idegesített ahelyett, hogy sajnáltam volna, vagy, netán együtt éreztem volna vele. (Amúgy ez a típus elég erősen benne van a Blue Jasmine-ben is, ám én ott sem voltam lelkes tőle, ellenkezőleg.) Ez persze nem ok arra, hogy csillagokat vonjak le, mert hát, tényleg vannak ilyen emberek. Én most itt konkrétan a humán-relációk hitelességét nehezményeztem, illetve bizonyos karakterek kiforratlanságát. Hogy az ő összeeresztésükből… hmm. Kétlem, nagyon kétlem, hogy végül efféle dolog sült volna ki.

1 hozzászólás
szigiri

Ez a film eléggé meglepett, mert tudtam, hogy Woody Allen szeret játszani a modern filmek elbeszélőmódjaival és állandóan a szerző a film szereplője, de ez a vászonból kilépő karakter elég direkt volt mondjuk egy Charlie Kaufman-szerű nagy dobásaihoz (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Adaptáció, John Malkovich menet). De lehet csak amiatt volt fura, hogy a korábbi ilyen jellegű dolgot néztem előbb.

Emellett is volt benne valami, ami számomra kicsit gagyivá és idétlenné tette a filmet (persze lehet direkt volt, hogy megmutassa, milyen lenne egy folyton hősszerelmest játszó karakterrel élni), de lehet csak azért, mert annyira nem volt Woody Allenes, mert nem voltak jók a dialógusok, nem volt annyira vicces és ő maga nem is szerepelt benne.

LooneyLuna23

Snittes tagságom előtt egyszer már láttam ezt a filmet, és a mostani újranézés nem sokat változtatott az akkori véleményemen.
A főszereplő Ceciliát sajnáltam, amiért ilyen sanyarú élet jutott neki a borzalmas modorú férje mellett, ugyanakkor sok esetben zavart a nagyfokú naivitása. A filmbeli karakterrel átélt kalandjai aranyosak és viccesek voltak, én mégis Tom Baxter hátrahagyott szereplőtársain szórakoztam a legtöbbet. A film befejezését illetően kicsit elszomorodtam, bár egyfajta álomgyári kritikaként is lehetett értelmezni a történteket.
Kedves, szerethető és vicces alkotás, aminek a felvetésébe bárki könnyen beleélheti magát, hiszen ki ne gondolkodott volna még el azon, hogy milyen csodálatos lenne, ha kedvenc karaktere (vagy színésze) random lesétálna a mozivászonról, és eltöltene vele egy kellemes délutánt.
(a moly után végre itt is elérkeztem a 100. értékelésemhez, juhú!!!)


Népszerű idézetek

Londonna 

Menj, tanuld meg, milyen a világ! Nem olyan, mint a mozi, hanem igazi élet!

Londonna 

– Nem jutunk idáig, ha nem találkozol ezzel a palival!
– Biztos, hogy nem. Hanem nyüglődünk tovább egymás mellett, míg megöregszünk, és már nem is remélhetünk jobbat! De találkoztam vele! Találkoztam, és megszerettem! Ő pedig szeret engem!
– És velem mi van?
– Nem vagy még ma sem közömbös, Monk. Ha hiszed, ha nem. De váratlanul és életemben először belém szeretett valaki!
– De még csak most ismerkedtetek meg!
– Szerelem első látásra nem csak filmekben fordul elő!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján