Jupiter holdja (2017) 64% 60★

Mundruczó Kornél volt számomra az elmúlt bő 15 év egyik legnagyobb rejtélye. Legfeljebb közepes tehetségű filmrendező, aki mégis gyorsan és stabilan bekerült a kánonba (olyan megbízható ítészek értékelték nagyra az eddigi munkásságát, mint Báron György – egyszerűen nem értem). Sok elvetélt művészfilm után egy általam biztosan nem várt fordulattal rendkívül ígéretes és magyar viszonylatban kimagaslóan profi zsánerfilmesként jelentkezik. (A dolog persze elő volt némileg készítve már a Fehér isten környékén, és voltaképpen a korábbi Szelíd teremtés is jelezte az irányt, azok a filmek azonban még megrekedtek a két szándék között, és a Jupiter holdját jellemző döbbenetes mesterségbeli tudás még alig volt érzékelhető). Mundruczó a nyilatkozatai és filmjei alapján tisztában van a filmvilág trendjeivel és nem szégyenlős azokat követni. A Delta idején még úgy tűnhetett, hogy Tarr és Jancsó irányába tájékozódik, ezúttal viszont már sokkal inkább Alfonso Cuarón amerikai korszaka lebeghetett a szeme előtt.
Röviden a film érdemeiről: elképesztően magas színvonalú technikai megvalósítás (pl. filmtörténeti mércével is érdekes, figyelemreméltó autós üldözés), hosszú, komplikált, bravúros kameramozgások, izgalmas atmoszféra (a világítás világklasszis). Mundruczó képes világot teremteni, megtanult a semmiből történetet mesélni, eddig csak dadogott, most már szinte olyan folyékonyan beszél, mint mondjuk Scorsese. Ezzel együtt a Jupiter holdja félsiker, a forgatókönyv nem tartja a lépést a rendezővel, gyakran beéri a megszokott fordulatokkal, amelyek nincsenek megalapozva a karakterek által, a film verbalizálja a mondanivalóját, a technikától megittasulva gyakran tobzódik, öncélúvá válik a mozi, és voltaképpen Mundruczó még nem tudta teljesen maga mögött a művészfilmest, ez pedig felesleges sallangokkal jár. Szerintem ebben a tekintetben nem túl meggyőző és kissé céltalan a Jupiter holdja.

Vizuálisan nagyon érdekes volt a film, az az érzésem, hogy nem csak magyar viszonylatban, de nemzetközi szinten is kiemelkedő volt. Történetét tekintve számomra nagyon hosszú volt és lassan telt el a játékidő.

Az elején amit a Jupiterről + a holdjairól írtak… minibb betűvel nem lehetett volna kiírni? Csak mert így még egész el tudtam olvasni, ahogy odatapadtam a TV képernyőjére…
Bezzeg a cím akkora betűmérettel virított ott… hogy még a Jupiteren is látni…
Máshol is találkoztam már ilyen kivitelezéssel és utálom… =_="

1-2 dolog, amit film közben szintén nem vágtam/szemet szúrt:
– Mikor az elején üldözték őket az erdőben és hallatszottak mindenféle erdei állathangok a rengeteg ember, lövöldözés, „embervadászat”, gépjárművek ellenére, az mennyire volt élethű? Mert nekem kb. semennyire. X,) De ha ez ilyen művészi valami akart lenni, hát… én tuti máshogy csináltam volna.
Viszont kíváncsi lennék rá, hogy vették fel azt a jelenetet. Mikor a népek nyargaltak az erdőben a kamera meg tök stabilan követte őket. Vagy simán csináltak síneket az erdőben és úgy? :s
– Az is mennyire valós már, hogy egy bérházban senki nem fityeg ki az ablakon dohányozva? X,) Mint főhősünk rögtön a film elején ugye. :P Mikor alászállt a gyerek éjjel sehol nem volt 1 dohányos se. X,) + a zsaru nem lesett ki az erkélyen vagy mi volt az… sőt, ennyi erővel a szekrénybe is bújhatott volna a lebegő gyerek. :s
– Lol, Keletinél a metróban ott volt az „ÜZENJÜNK BRÜSSZELNEK” hirdetés. X,)
– Autósüldözéskor milyen kihaltak voltak már a főváros utcái?! =DDD
– A Bp. hotel tévéjében a Macskafogó ment. :)

Nem is tudom, minek kölcsönöztem ki ezt is könyvtárból. :s A magyar filmeket nem szeretem. Nem nekem valóak. Asszem csak szeretem szadizni magam. Ugyanakkor kíváncsi is vagyok mondjuk. :s

Az tetszett, mikor a doki találkozott a JW szektásokkal és elküldte őket, + amit a Bibliáról mondott, + mikor később mondta a menekültnek, hogy neki adjon hálát, ne Istennek. De már akkor az volt bennem, hogy csak nehogy valami vallásos megtérős xarság legyen itt a vége.
Hát… de, asszem az lett. :s
Vagy valami olyasmi. @_@

Mikor a dokinál először lebegett a fiú, az egész klassz volt, de idővel elég uncsi volt, hogy csak pörgött a levegőben + fel-le tudott csak kb. menni. :s Most nézem, ez 2017-es film. Úgyhogy ahhoz képest pláne elég gagyi volt ez a lebegés. :s
A kamerázás néha tetszett, de leginkább rohadtul nem. X(
A sztori meg onnantól, hogy a doki magához vette a fiút, totál uncsi lett.
Amúgy már mikor megláttam, hogy 2 órás, tudtam, hogy ez hosszú menet lesz, de végül majd 4 órába telt végignéznem, szóval… X,)

Hát nem… ezt se nekem készítették… :/

Annyi, hogy jó volt látnom BP-t.

Nem tudom, miről szólt, de tetszett. Baromi hangulatos, erős atmoszférájú film, ami közben még a sörömről is megfeledkezek (ebben a kedvenc mozimban lehet sört inni benn, és nemcsak sutyiban).
A realitás (az a mocskos) és a nem-realitás (az az akármilyen, ahogy tetszik – mágikus, természetfeletti, vallásos, vagy épp elborult művészfilmes) érdekes keveréke ez: amikor már sok lenne a menekült-nyomorból, gyorsan kiránt egy kis nem-valóssal, amikor meg már kezdenék hülyét kapni a megmagyarázatlan fantasytól, gyorsan visszaránt – abba a sötét és nyamvadt és fájdalmas emberi létbe bele.
Jól ki van ez találva (annak ellenére, hogy nem tudom, miről szólt) és jól meg is van csinálva.

Bármilyen jól is nézett ki, ötletem sincs arról, hogy ez mégis miről akart szólni…

Ha Mundruczó nem készíti el a Fehér isten (2014)t, és nem Balsai Móni játszik ebben a filmben, biztos nem nézem meg. Persze, olvastam a sok dicsérő kritikát, de ez a Delta óta nekem már nem számít. A filmnek voltak jó pillanatai, ezalatt főleg a technikai részt és megvalósítást dicsérem. Az utószinkron végig elképesztően idegesített, ahogyan az is, hogy a főszereplőknek választott férfiak és maga a történet is kb. negyed óra múlva unalmassá vált. Lassú volt és darabos, nem kötött le. A dialógusok egyhangúak voltak, élettelenek és a karakterek annyira se keltették fel az érdeklődésem, hogy izgulni kezdjek értük. A főszereplő változása minden ráutaló jel nélkül egyszer csak megtörtént, és túl sok minden maradt kimondatlanul, csak bedobva középre, művészieskedve, kezdjen vele a néző, amit akar. Hát én azt kezdtem, hogy Balsai Mónit vártam végig, aki egyébként egy összetett karakter is lehetett volna, de ehelyett csak egy pár jelenetes, egydimenziós nő lett, akit legtöbben ezzel a filmmel együtt hamar elfelejtenek.

Mi a f**** volt ez? Valaki mondja már meg nekem! 2 óra 8 perc a semmiért. Csalódtam. Jobbat vártam. Olyat, aminek van értelme és úgy kapcsolom ki a tévét: ez baromi jó film volt! Helyette az első mondatom játszik. Azt a 4 csillagot csak azért adtam, mert Szabó Kimmel játszott benne egy nagyon nagyon mellékszerepet.

Összességében jó kis témaválasztás, és meglepően jó minőségű kivitelezés! Egy-két helyen volt erőltetett, vagy indokolatlan, de akkor nagyon. Viszont voltak benne olyan képek, amitől kirázott a hideg is. Nem egyértelmű, de fogyasztható. A vége viszont nagyon nem tetszett. Erőltetettre és értelmetlenre sikeredett.

Ha nem magyar film lett volna, valószínűleg egy csillaggal kevesebbet adok rá, de így kicsit lágyabb szívű voltam.
Ez tipikusan az a film, amit a kritikusok túlhype-oltak, messze nem hozta azt a minőséget, amit vártam néhány kritika elolvasása után. Ismét csak jó tanulság, hogy manapság a kritikákat tökéletesen felesleges olvasni, legalábbis számomra, főleg a filmeknél, mert amiket szétaláznak, arról általában kiderül, hogy nézhető film, amit meg szétnyaliznak, arról meg kiderül, hogy messze nem akkora szám.

UNALMAS UNALMAS UNALMAS. Hogy kivetelesen a pozitivumokkal kezdjem, szep volt helyenkent a fenykepezes es jo volt a zene. Ennyi. Hatranyok? Nem is tudom hol kezdjem es mennyit soroljak fel. A sztori gyenge, aztan se ful e se farka az egesznek. A szineszek (mindegyik) borzasztoan gyengek. Lapos a hangulat, a vonalvezetes kiszamithato, az egesz film elvezhetetlen. A lebeges harmadszorra mar nagyon uncsi volt, a foszereploben nulla elet volt. Szamos tipikus magyar film betegseggel kuzd ez az alkotas ezen kivul, bele se mennek. Ez egy rossz film, jo szivvel senkinek sem tudnam ajanlani….