strangelove  értékelése

Mundruczó Kornél volt számomra az elmúlt bő 15 év egyik legnagyobb rejtélye. Legfeljebb közepes tehetségű filmrendező, aki mégis gyorsan és stabilan bekerült a kánonba (olyan megbízható ítészek értékelték nagyra az eddigi munkásságát, mint Báron György – egyszerűen nem értem). Sok elvetélt művészfilm után egy általam biztosan nem várt fordulattal rendkívül ígéretes és magyar viszonylatban kimagaslóan profi zsánerfilmesként jelentkezik. (A dolog persze elő volt némileg készítve már a Fehér isten környékén, és voltaképpen a korábbi Szelíd teremtés is jelezte az irányt, azok a filmek azonban még megrekedtek a két szándék között, és a Jupiter holdját jellemző döbbenetes mesterségbeli tudás még alig volt érzékelhető). Mundruczó a nyilatkozatai és filmjei alapján tisztában van a filmvilág trendjeivel és nem szégyenlős azokat követni. A Delta idején még úgy tűnhetett, hogy Tarr és Jancsó irányába tájékozódik, ezúttal viszont már sokkal inkább Alfonso Cuarón amerikai korszaka lebeghetett a szeme előtt.
Röviden a film érdemeiről: elképesztően magas színvonalú technikai megvalósítás (pl. filmtörténeti mércével is érdekes, figyelemreméltó autós üldözés), hosszú, komplikált, bravúros kameramozgások, izgalmas atmoszféra (a világítás világklasszis). Mundruczó képes világot teremteni, megtanult a semmiből történetet mesélni, eddig csak dadogott, most már szinte olyan folyékonyan beszél, mint mondjuk Scorsese. Ezzel együtt a Jupiter holdja félsiker, a forgatókönyv nem tartja a lépést a rendezővel, gyakran beéri a megszokott fordulatokkal, amelyek nincsenek megalapozva a karakterek által, a film verbalizálja a mondanivalóját, a technikától megittasulva gyakran tobzódik, öncélúvá válik a mozi, és voltaképpen Mundruczó még nem tudta teljesen maga mögött a művészfilmest, ez pedig felesleges sallangokkal jár. Szerintem ebben a tekintetben nem túl meggyőző és kissé céltalan a Jupiter holdja.