Franklyn (2008) 69% 30★

Jól esett ez a film a lelkemnek. A kezdeti gótikus stílusú sztori később kibővül és minden érthetővé válik. Ez az összetettség, ez a hangulat teljesen az én világom.

Túl színpadias túl drámainak tűnő túlcsavart túl sok túl kosztümös túl unalmas túltúltúl…

Furcsa egy film, amiről a megtekintése után pár nappal se tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Az eleje nagyon jól indult, azt gondoltam, valami gótikus thrillerbe csöppentem. Amikor később kiderült, hogy több világban zajlanak a történések, még inkább megtetszett. Valahol a cselekmény közepe táján azonban elvesztettem a fonalat: hiába kezdtek összeállni a kirakós egyes elemei, számomra mégis egyre zavarosabb lett a sztori. A befejezéstől sem lettem okosabb, elég felemás érzéseket hagyott bennem. A színészek közül Eva Green magasan kiemelkedett a szereplőgárdából (és ezt nem csak a Penny Dreadful iránti elfogultságom mondatja velem), bár eleinte elég elvontnak tűnt a történetszála, a színésznőnek köszönhetően mégis Emilia karakterének tragédiáját tudtam leginkább átérezni.
Agytornáztató, misztikus és helyenként meglehetősen elvont alkotással állunk szemben, aminek azért vannak remek pillanatai.

NA most vagy velem van baj, vagy nemtom, de ez a film pocsék. Erőltetett nagy lufi, erőltetetten próbál nagyívű és rejtélyes-árnyalt lenni. És mekkora csavar, atyaég. Ilyet még nem látott a világ. Borzalmas szimbolika, és annyira de aaaaaanyira rejtélyes. Gááááááz. Tök üres puffogtatás az egész mozi és én bizony nem kajáltam be. És utálom amikor ennyire színpadias minden…

Egész érdekes volt látni egy ilyen kettős világot. Mert hiába tűnik sötétebbnek a Köztes Város, a lelkekben az igazi Londonban is sötétség honolt. Nagyon sokáig…
Múltbéli feldolgozatlan, elvarratlan szálak vezetnek ehhez az élményhez. Feltűnési vágy és a figyelem felkeltése, a boldogság képzeletbeli barátban keresése vagy mások okolása önmagunk szándékos vagy vétlen hibáiért.
A végkifejlet valóban nagyon inspiráló, a nüanszok filmje ez.

Késő este, fáradtan, álmosan érdemes megnézni, abban a kellemesen tompa, zsibbadt állapotban, amikor csak egy hajszál választ el attól, hogy elaludjunk. Így kellően nyitott volt az elmém az élmény befogadására, és kifejezetten tetszett a cselekmény és a karakterek is – még ha a megvalósítás kicsit esetlenre is sikerült. Jobban kidolgozva nagyobbat is ütött volna, de így is a szerethető kategória. Fokozatosan bontakozott ki a történet, valahogy arra emlékeztetett, amikor egyszer szabadban alvás után láttam hajnalban a tejsűrűségű ködöt lassanként feloszlani a néma tájról.

Nagyon tetszett! Ez az ugrabugra a két ábrázolás között és a kusza sztori, ami a végén értelmet nyer… az ilyen filmeket kedvelem igazán. A steampunkos beütés nálam meg csak hab ezen az elmebeteg tortán.

Nagyon tetszett a film stílusa, a látvány, a két világ. Ami kissé csalódást okozott, az a spoiler

Kicsit többet vártam a két világ összeszövésétől spoiler