A főszereplő a tél végén, a vírushelyzet erősödésére úgy dönt önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a Tisza-tavon…
A Jóreménység-sziget valós eseményeken alapuló inspiráló történet a magány erejéről, a kitartásról, az álmokról, a természetbe való elvonulásról, apa-fiú… [tovább]
Elképesztően tetszett.
Bevallom, anya szerette volna megnézni, hiszen számára a Tisza-tó mindig otthon lesz, habár csak 18 éves koráig élt ott. Én elég sok fenntartással ültem neki. Az előzetesből egyértelmű volt, hogy gyönyörű felvételekkel lesz tele, de nem igazán láttam magam előtt, hogy ez az egész, hogy fog lekötni 128 percen keresztül.
Spoiler: egy percet sem unatkoztam.
Rengeteg gondolatot indított el bennem, gyászról, akaratról, kitartásról, magáról a létezésről, a mindennapi mókuskerékről, amiben élünk és persze arról is, hogy mi értelme van ennek az egésznek.
Emellett valami megmagyarázhatatlan nyugalom árasztott el miközben néztem. Csak magamhoz öleltem volna ezeket a helyeket, a madarakat, a növényeket, a vizet, a tájat. Nevetségesen hangozhat, de sokszor érzem ezt egy-egy helyen, ami nagy hatással van rám. Ilyenkor túlcsordul bennem valami megmagyarázhatatlan tisztelet és szeretet keveréke a természet, a történelem és az élet iránt. Ami tele van lenyűgöző csodákkal, pont mint ez a film, vagy akár a Tisza-tó és környéke.
Szerintem ehhez a filmhez kell egy fajta hangulat. Mint amilyen most nekem van, hogy legszívesebben kifutnek a világból mert túl sok mindenen agyalok, kell a lecsendesedes.
Ez a film erre tökéletes!!!
Annyira jó, az egész film hangulatat átjárja a béke, a szeretet, a természet. Csodálatos a képi világa! Köszönöm, hálás vagyok ezért a filmért most. Nagyon.
Nehezen igazodok ki ezen a filmen.
Mindenről szólni szeretne, közben semmiről se sikerül igazán. Nem dokumentumfilm, közben mégis valamilyen fura művész-dokumentumfilmként jön le a stílusa.
A keretes szerkezete viszonylag jól jön ki, illetve gyönyörű felvételeket tartalmaz a film, ezek plusz pontok.
Nem volt rossz, de nem nézném újra.
Ez a film nem harsány és nem akar mindent kimondani. Épp ezért tudott hatni. A Jóreménység szigete lassú, nyugodt ritmusával teret ad annak, hogy az ember befelé figyeljen. A történet középpontjában az áll, hogyan valósítja meg valaki az édesapja álmát. Nem hősként, hanem egyszerű emberként. Ahogy telnek a napok a szigeten, nemcsak a természettel kerül közelebb kapcsolatba, hanem saját magával is. A film egyik legerősebb pillanata számomra az volt, amikor a főszereplő végül képes volt elengedni azt, amihez annyira ragaszkodott. Elfogadta, hogy minden múlandó. Ez a gondolat nem lett túlmagyarázva, és pont ettől volt hiteles. A zárás, a szerelmi szál megjelenése sem volt túlzó, inkább egy csendes lezárása annak az útnak, amin végigment. Nem a „jutalom” érződött rajta, hanem az, hogy akkor tudnak megérkezni dolgok az életünkbe, amikor már nincs bennünk görcsös kapaszkodás. Nem mindennapi film. Ha valaki hajlandó türelmesen végignézni, és nem vár állandó történéseket, akkor sokat adhat. Én örülök, hogy megnéztem.
Csodálatos, világszínvonalú alkotás, nagyon örülök, hogy elkészült és láthattam. Egy nagyon picit mesterkélt volt nekem, de mivel ez nem doku, belefér. Olvastam erről a szigetről és a közösségi kezdeményezésről, követendő példa.
OMG, ennyi közhelyet még soha sehol nem hallottam egymás után. Ami egyébként kár, mert a mondanivalójával amúgy teljesen egyetértenék, de így elmondani katasztrófa. A +1 csillagot azért kapta, mert szép felvételek voltak benne a Tiszta-tóról.
