A főszereplő a tél végén, a vírushelyzet erősödésére úgy dönt önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a Tisza-tavon…
A Jóreménység-sziget valós eseményeken alapuló inspiráló történet a magány erejéről, a kitartásról, az álmokról, a természetbe való elvonulásról, apa-fiú… [tovább]
Elképesztően tetszett.
Bevallom, anya szerette volna megnézni, hiszen számára a Tisza-tó mindig otthon lesz, habár csak 18 éves koráig élt ott. Én elég sok fenntartással ültem neki. Az előzetesből egyértelmű volt, hogy gyönyörű felvételekkel lesz tele, de nem igazán láttam magam előtt, hogy ez az egész, hogy fog lekötni 128 percen keresztül.
Spoiler: egy percet sem unatkoztam.
Rengeteg gondolatot indított el bennem, gyászról, akaratról, kitartásról, magáról a létezésről, a mindennapi mókuskerékről, amiben élünk és persze arról is, hogy mi értelme van ennek az egésznek.
Emellett valami megmagyarázhatatlan nyugalom árasztott el miközben néztem. Csak magamhoz öleltem volna ezeket a helyeket, a madarakat, a növényeket, a vizet, a tájat. Nevetségesen hangozhat, de sokszor érzem ezt egy-egy helyen, ami nagy hatással van rám. Ilyenkor túlcsordul bennem valami megmagyarázhatatlan tisztelet és szeretet keveréke a természet, a történelem és az élet iránt. Ami tele van lenyűgöző csodákkal, pont mint ez a film, vagy akár a Tisza-tó és környéke.
Nehezen igazodok ki ezen a filmen.
Mindenről szólni szeretne, közben semmiről se sikerül igazán. Nem dokumentumfilm, közben mégis valamilyen fura művész-dokumentumfilmként jön le a stílusa.
A keretes szerkezete viszonylag jól jön ki, illetve gyönyörű felvételeket tartalmaz a film, ezek plusz pontok.
Nem volt rossz, de nem nézném újra.
Csodálatos, világszínvonalú alkotás, nagyon örülök, hogy elkészült és láthattam. Egy nagyon picit mesterkélt volt nekem, de mivel ez nem doku, belefér. Olvastam erről a szigetről és a közösségi kezdeményezésről, követendő példa.
