Az eladósodott kisember, Kim úr öngyilkosságot kísérel meg, leveti magát Szöul egyik hídjáról, ám a megnyugvást hozó mennyország helyett egy lakatlan szigeten ébred. A folyóparti lakások egyikében él egy lány, aki már három éve nem mozdult ki az otthonából.
Számkivetett a Holdon (2009) 27★
koreai · angol
Képek 9
Szereposztás
| Jung Jae Young | Kim Seung Geun |
|---|---|
| Jung Ryeo Won | Kim Jung Yeon |
| Yang Mi Kyung | Jeong Yeon anyja |
| Lee Sang Hoon | Seung Geun apja |
| Hong Min Heui | a lány |
Kedvencelte 10
Várólistára tette 38
Kiemelt értékelések
mamoulian
Két, a társadalomtól elszigetelt ember élete érintkezik, ugyan szinte épp hogy csak, de végül mégis sikerül megmenteniük egymást. Váratlanul jó film volt, szinte a hasamat fogtam a röhögéstől nagyon sokszor. A férfi főszereplő szerencsétlenkedése a „lakatlan szigeten” zseniális, de a romantikus szál is aranyos. Tetszett nagyon a fényképezése és a zenéje is passzolt, jó hangulata van nagyon a filmnek. Instant kedvenc lett.
kkatja
2 hozzászólás
Nagyon szeretetre méltó kis film az elidegenedett városi létünkről, (szöuli háttérrel ez még kihangsúlyozottabb), amelyből egy kis vargabetűvel kikerülve főhősünk megtapasztalhatja az egyedüllét és az önellátás apró kis csodáit is, ami az öngyilkosságnál sokkal jobb alternatívát nyújt számára… és még egy figyelője is akar a távoli messzeségben. spoiler
Általában kellemes meglepetést okoznak a keleti filmek, ezzel is így voltunk! Remek a fényképezés és zenéje és a színészi játék is toppon van.
Önironikus, társadalomkritikus, néhol kissé abszurdba hajlóan szatirikus, de nagyon mélyen emberi és ez a fő erőssége és szerethetőségének alapja.
Ajánlom! :)
pebabo
Ahol még a tésztaevés is szívszorító. Egyébként a megvalósítás felettébb ötletes. Felkészül a Népsziget!
Bár a borítója az Egy bogár élete feelinget hozza, ne tévesszen meg senkit. 83%
robnor
Váratlanul támadó humorbombák tarkították ezt a drámát, ami azért egy kicsit lassan csordogál, de azért kellemesen.
unrealnoise
Mindenki látott már biztos számtalan olyan filmet és sorozatot az élete során, amelynek a témája egy karakter nem várt (vagy inkább nem kívánt), akár végzetesnek tűnő események láncolata folyamán beálló szituációban való helytállása, esetleg a szimpla túlélésért való elkeseredett küzdelme. Számkivetett, Lost… És tényleg napestig lehetne sorolni őket. Már-már akár kifejezetten unalmas és elcsépelt is lehet ez a téma, pláne ha nem csavarják meg benne a dolgokat valamivel. De ezen aztán pláne ugyanúgy – ha nem jobban – el lehet vérezni ugye…
A Castaway on the Moon azonban nem szórakozik. Van itt kérem szinte minden. Aztán bár az ennyire “a mindent a szemnek és a léleknek” féle kompromisszummentes filmkészítési folyamatok vége általában az szokott lenni, hogy csalódottan állok fel a TV képernyője elől, most mégis valami egészen más történt…
Van amikor semmi nem jön össze az életben, van amikor úgy érezzük nincs már semmi kiút számunkra. Mintha a hitelek és magánéleti problémák kilátástalanságba torkolló, nyomasztó érzések kaszásaként egy képzeletbeli kötelet dobnának nekünk egy fa hűvöskés árnyékának magához édesgető közelségében. Igen, kár is erőlködnöm a körülírással, mind tudjuk, hogy vannak akiknek az egyetlen élhető opciót az öngyilkosság maga jelentheti.
Egyszerre dráma, vígjáték és szerelmi történet ez a két órás alkotás. De ettől abszolút nem lesz csapongó, elnagyolt vagy elmismásolt az eredmény. Tényleg szinte képtelenség, mennyire tökéletesen rakódnak egymásra azok a bizonyos kis építőkockák. Pedig ezek azért a lehetőségek szűkös tárházának már-már kietlen sivársága mentén – meglehetősen fojtogató érzésekkel – kiékelt írói opciók szárnyaszegett próbálkozásai is lehettek volna csupán.
A kevés szereplő, valamint a kötött helyszínek miatt tényleg nem lehetett egyszerű dolguk a készítőknek, de valamiért belevágtak, aztán csak ez a parádés film lett az eredménye. Én annyira jókat mosolyogtam és nevettem ezen a filmen… És hiába a sötét, borongós felütés és az élethelyzetek abszurd lehetetlensége, ha valami vicces, akkor vicces.
Roppant szórakoztató mozgóképes élménnyel van dolgunk, amely a végére aztán valami sokkal többé áll össze bennünk. Hiába van benne kevés párbeszéd, hiába limitáltak így bizonyos tartalmi és kommunikációs eszközök, ha néhány tekintettel és tettel egyszerűen tényleg nem lehet eléggé betelni. És akkor még nem beszéltem a film vizuális megoldásairól.
A teljesen hétköznapi, valósággal teljesen harmonikus kapcsolatot ápoló, naturalisztikusságban úszó karakterek és helyzetek olyan snittek lehetetlenséget súroló, valamint a szereplőink döntéseinek következményei okán már-már szürreális ellenpontját képezik az előbbieknek, hogy arra én aztán tényleg csak kereshetem a szavakat.
Teljes ajánló / kritika:
https://www.hidegnyomon.hu/2024/06/28/castaway-on-the-m…
