Jól érzem magam (2020–2021) 74% 26★

1. évad
tudom, hülyeség első évad után kedvencnek jelölni egy sorozatot, de most nagyon úgy érzem, hogy ez a sorozat megérdemli. olyan érzéseket váltott ki belőlem ez az egész, hogy az valami eszméletlen. konkrétan volt olyan pillanatom, amikor nem is éreztem azt, hogy önmagam vagyok (?!) ah, furának néznek, Eszter 3… 2… 1…
de zseniális ez a sorozat! az oké, hogy érzékenyítés, meg minden, de szerintem ez sokkal több annál. ez nem akarja elhitetni veled, hogy fogadd el ezt, meg azt. szimplán a jelenségről, ja, vannak ilyenek is és ez az élet ez ilyen. full olyan, mint más emberé, csak akadnak olyan dolgok és problémák, amik nem feltétlen vannak jelen más életében. engem abszolút megnyert magának és Mae Martin előtt kalapom emelem. nem akarok találgatni, de utánanéztem és van egy sejtésem, hogy nem csak amiatt Mae a neve a sorozatban is, mert nem voltak túl kreatívak. mindenki fantáziájára bízom. utolsó szó jogan: imádom ezeket a színészeket, még akkor is, ha nem is mindegyik 10/10 és csinálnak őrült nagy butaságokat, de teljesen real az egész! és visszaszívom azt, amit az első résznél írtam. lehet ilyen baromi gyorsan szerelembe esni! rohadt gyorsan lehet..

Ez az egyik legmélyebb, legösszetettebb, legfurább, legszebb, legkedvesebb sorozat, amit az elmúlt időszakban láttam. Viszont kell hozzá némi türelem. Ha van türelmed leülni, és végignézni a 2x6 részt, akkor talán a végén érteni fogod. Úgy tudnám leírni, mint egy… narancspucolást. Megtudod pucolni a narancsot úgy, hogy a fehérje még rajta marad, és úgy nem is az igazi. De ha időt töltesz vele, és szépen lepucolod az egészet, akkor csodálatos élményben lehet részed. Nem tudom miért írom ezt, de most ez a metafora jutott eszembe. Mert az első részek után én is éreztem valami nagyon furcsát. Nem értettem igazából, a sorozat is fura, a szereplők is furák, még furán is beszélnek, bár én imádtam George brit/londoni angolját :D (minden brit angolért meghalok :D) Szóval ez a sorozat gyönyörű. Mae eszméletlenül jól hozza ezt a szerepet, és George pedig szuper párja. Az amit ők ketten végigvisznek pedig történelem.

Az első évadban megismerjük a két főszereplőt, akik gyorsan egymásba is szeretnek és talán túl gyorsan is szintet lép a kapcsolatuk, amit láthatunk is, hiszen a valóság arcul vágja őket. Az hogy Mae függő volt, az hogy börtönbe volt, az hogy egyéb mentális problémákkal is küzd (a kedvenc jeleneteim az ágy alatt fekvések, csak még szeretnivalóbb lesz tőle), és az, hogy George titkolja ezt a kapcsolatot, ami ugyancsak nem tesz jót egy ilyen sérült embernek, mint Mae. A második évad pedig talán még mélyebbre ás, még több problémás dolgot ismerünk meg Mae múltjából. És abból, hogy George ezek után kitart-e vagy sem mellette. Azt hiszem azért is tetszik, mert a nyilván komolyabb problémák mellett olyan hétköznapi problémákkal is foglalkozik, mint a féltékenység, az kontrollmánia, identitáskeresés, a családhoz való ragaszkodás és a tőlük való elszakadás, a barátok kezelése és még sorokat tudnék amúgy megtölteni.

Imádtam. Méltó helyet fog elfoglalni a kedvenceim között. Sajnálom, hogy nincs több évad. <3