Missouriban a Polgárháború után a törvényen kívüli Frank és Jesse James összeáll Coleman, Jim, és Bob Younger testvérekkel és a Miller-fiúkkal, hogy együtt csapjanak le a postakocsikra és bankokra. Közösen kirabolnak egy bankot, ami erőszakos lövöldözéssel végződik a kormány embereivel szemben.… [tovább]
Jesse James balladája (1980) 3★
angol
Képek 5
Szereposztás
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
bonnie9
2 hozzászólás
Előzetesben annyit: 4 éjszaka négyszer aludtam el rajta.
Lehet, ennek egyik oka, hogy én ezt Dennis Quaid westernként kezdtem nézni (mert milyen jó lesz a Quaid és a western kihívásra is), ráadásul mégiscsak Jesse James, ami azért név a szakmában a vadnyugaton.
Na a probléma ott kezdődött, hogy Quaid kb. 5 percet szerepelt benne és a western hangulatból szinte semmit nem éreztem.
@desertangelable panaszkodott minap a Fakó lovas kapcsán, hogy mennyire unja a western sablon sztorikat. Hát én most azt mondom, inkább ezerszer a magányos hős sablon, mintsem még egy ilyen dráma.
Mert ha már ballada, meg életrajz, akkor ugye kell a dráma. De itt konkrétan egyik szereplővel sem tudtam hangyányit sem együtt érezni, cserébe viszont borzalmasan idegesített a vekengésük. Család/feleség/menyasszony/prosti vagy a „munka”, a jó öreg rablás közti szörnyű őrlődés viszontagságát próbálták azt hiszem érzékeltetni, meg spoiler azt, hogy eljárt felettük az idő, de szerintem nem sikerült.
Ahogy utánaolvastam, Jesse James élete valóban ilyen volt, és én alapvetően nagyon szoktam szeretni az életrajzi filmeket, de ezt így ebben a formában rettenetesen untam. Párbeszédestől, vadnyugatostól, jó színészek pazarlásától, mindenestől.
Ha ennyire kínlódtam, akkor mégis mire csillagoztam?
Egy csillag (jó szívvel inkább kettő) mindenképpen jár a zenének. A film alatt elhangzó kocsmadalokat simán tudnám csak úgy a jókedvemért hallgatni. (Mellékesen ezzel díjat is nyert, csak nem tudom felvinni: 1980, Los Angeles Film Critics Association Awards – LAFCA – Legjobb zene)
Még egy csillag azért, mert ekkora családi bulit rég láttam egy filmben: 3 Carradine, 2 Keach, 2 Guest és a 2 Quaid fivér.
Nagy kár ennyi színészt elvesztegetni.
Nem csillag, csak számomra érdekes, hogy Pamela Reedet hirtelenjében már másodszor látom Quaid filmben, de nem működik. Sehogy sem. Prostiként sem tudom másként látni, mint az Ovizsaru (1990) Joyce Palmierijeként. Egyszerűen hiába korábbi mindkét film, valahogy egyik szerepet sem találom testhezállónak számára.
