Tombstone – A halott város (1993) 78% 58★

Amerika nagyon rá van gyógyulva erre az egész Wyatt Earp legendáriumra, de érzésem szerint nem is nagyon van más választásuk: történelmük rövid, mellőzi az európai értelemben vett dicső, nagy pillanatokat, a XIX. századot meghatározó polgárháború pedig máig is megosztja a nemzetet – csoda-e, hogy odavannak a vadnyugati fegyverforgatókért, akkor is, ha az itt látotthoz hasonlóan csak azt erősítik ők meg, hogy Amerika a fegyverek és az erőszak által lett naggyá? Csoda-e, hogy éppen Earpről jó pár filmet forgattak már, de Doc Holliday is visszatérő hőse a mozijaiknak?

Csoda-e, hogy a kőkemény és mégis beszédes minimalizmusban nagyon ügyes Kurt Russell is kinézte magának a figurát? Nem csoda, de az igen, hogy ilyen pedáns western-revival mozit készített róla, ami számos aspektusában képes lenyűgözni a modern nézőt.
Legizgalmasabb része talán a casting: ez nem is sztárparádé, inkább már valóságos osztálytalálkozó, amiben olyan fickók váltogatják egymást a vásznon, akiket korábban nem is nagyon képzeltünk el western környezetben, pedig az itteni teljesítményük alapján mintha mindig is ott lett volna a helyük. Amit például Michael Biehn művel a kamera előtt, az saját életművének egyik csúcsteljesítménye lehet, de ugyanilyen elánnal lopja a show-t mindenki elől Stephen Lang, az alaphangon is fergeteges Powers Boothe és Sam Elliott, amikor pedig a film vége felé megérkezik a színre Charlton Heston, végképp letesszük a kalapot az asztalra. Hogy is mondta anno az öreg milliárdos: nem spóroltunk semmin!
Mégsem a gázsi vitte el a film költségvetését, ugyanis a moziban megjelenő miliő egészen varázslatos. Talán a legátélhetőbb, egyszerre életszerű és modern képzeletet tükröző, mégis a hagyományos vadnyugati sztereotípiáknak megfeleltethető díszleteket, berendezéseket, öltözékeket, arcszőrzeteket látjuk itt a zsáner történetében. Mindemellett a konkrét filmezés, vágás, koreográfia is lenyűgöző: a vágtatva tüzelő rendfenntartók kegyetlenül menők, ikonikusak, a pisztolypárbajok megint csak bámulatosan, sőt, ijesztően valóságosnak tűnnek.
Két ponton azonban mégis kilóg a lóláb. Egyrészt a forgatókönyv szerintem küszködik az elmesélni kívánt történet túlságosan is nagy volumenével. A mozi mintha egy előzménytörténet lenne: kiválóan, türelmesen, jól kidolgozva bemutatja nekünk a konfliktus alapját és első etapját, hogy aztán az utolsó fél-háromnegyed órában zsúfolt, klipszerű nagyvonalúságba fulladjon. A hatást eléri, de nekem az ilyesmi nem szokott tetszeni.
Val Kilmer a másik kérdéses motívum: nem sokkal fiatalabb a többi színésztől, mégis lelóg a vászonról. Hülyén áll rajta a bajusz, túlságosan finom, jóvágású férfi a vadnyugatra, Holliday doki karakterét pedig mintha túlgondolná, és a hírét ismerve, tökéletesen előttem van, ahogy Russell vagy Cosmatos instrukciói ellenében produkálja magát, legalább fél méterrel a föld felett lebegve.

Nem hibátlan, de élményekben gazdag mozi a Tombstone, alig várom, hogy összevessem Kevin Costner azonos témájú, abszolút kortárs, de ijesztően hosszú interpretációjával!

Wyatt Earppel úgy vagyok, mint Jesse James-szel. Bárki bármilyen formában dolgozza fel az élettörténetét, egy óra múlva elálmosodom. Pedig hát nem a tornácon ücsörögve nézték a naplementét… Nem tudom, hogy lehetne (számomra) eladhatóvá tenni azt, hogy össze-vissza lövöldözik mindenki. Mondjuk ha Kevin Costnernek ez nem sikerült, nem is tudom, hogy várhattam el, hogy más érdekfeszítőbbé teszi az eseményeket…
Magától a western műfajától nem zárkózom el, de Wyatt Earp? Na, belőle nem kérek többet.

kiskoromban láttuk, de csak arra emlékeztem belőle, hogy Val Kilmert folyton legöthösözik… ^^;;;;;;
utóbbi években volt, hogy újranéztem volna, de végül most jutottam oda, hogy sikerült. most is csak mert tök aktuális. kánikula van, ilyenkor szeretek westernt nézni, ha nézek ilyesmit, + lassan egy hete betegeskedek, többek közt köhögök is. hol rosszabb, hol jobb, 1ik nap vért is köptem reggel! ∑(ΦдΦlll de ha jól vettem ki, az csak az ínyemből szivárgott… mondjuk így is elég thrillerhorror hangulata volt a dolognak… D:
utána kezdtem amúgy köhögni… és így göthösködés közben az ágyban fetrengve eszembe jutott Doc és valami csoda folytán néhány napra rá meg is tudtam nézni. :D

nem nagy szám, sőt… mondjuk ahhoz képest, hogy 130 perc, elég hamar elszaladt és nem sok minden történt benne. mm ilyen érzete volt nekem. néhányszor furán is volt összevágva… :s
+ nem vágtam, egyik lövöldözés előtt Doc, aki állítólag nagyon pengén lő, rákacsintott a zenekedvelő csávóra és… aztán toszott rá egyből lelőni, wtf? O_o megvárta amíg az meglőtte tán az egyik Earp-öt… @_@ és még utána is olyan nehezen sikerült eltalálnia… @_@
azt se vágom a végén spoiler @_@

de azért nah, szétmálltam az ágyban, göthösködtem és egész jól elvoltam vele, úgyhogy egynek jó volt… :D

Val Kilmer nagyot játszik ebben a filmben. Egyébként kiszámítható és sablonos de azért egyszer nézhető.

Jól adja vissza a vadnyugat esszenciáját a film. Bár a végén a lovaglós-lövöldözős összefoglalás kissé túlzás talán, de jó, hogy nem annyira hősnek, mint inkább embernek próbálja bemutatni Wyatt Earp-öt. A szerelmi szál számomra kissé erőltetett volt, de nem rontott a filmen. Kurt Russel nagyon jól játszotta el a szerepét, és a magyar szinkron is szuperül sikerült. Szóval ez jól esett!

Különben érdekes, hoyg ez a magyar Kiegyezés kora körül játszódik, mégis mekkora szakadák választja el a két világot.