Ovizsaru (Ovizsaru 1.) (1990) 73% 288★

És most már mindenki tudja, hogy a fiúknak mije van, és a lányoknak mije van. :D

Annyi ikonikus mondat hangzik el ebben a filmben, hogy ha most elkezdeném leírni, akkor talán még holnap sem érnék a végére. A gyerekek hatalmas figurák, mindegyik nagyon vicces és igazi kis szókimondó. A filmnek pedig ez hozza az alap humorát, amilyen lazasággal a gyerekek beszélnek és viselkednek. Egyszerűen zseniális. Emellett én nagyon szeretem természetesen a történetet is, ami miatt John óvóbácsinak áll. Aztán a végére spoiler. Összességében egy nagyon szuper vígjáték ez, amit bármikor képes vagyok újranézni mert mindig röhögőgörcs lesz számomra a vége. Vagyis…az egész családnak.

Most néztem századszor kb, de először angolul. Az ikonikus mondatok magyarul frappánsabbak, de azért angolul is elhangzik egy-két igazán vicces eresztés. A film maga nekem továbbra is az egyik kedvenc vígjátékom.

Egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy megunhatatlan! :D És ez jórészt a kisgyerekeknek köszönhető. Hihetetlen, hogy mennyire fel tudja dobni bármelyik filmet egy gyermek szókimondása. És akkor még nem is beszéltünk egy egész osztályról!

Jópofa film, van benne minden. :D És nem az a „túl vicces akar lenni, ezért számomra inkább hülyeség” kategória, hanem a határon belül van minden szempontból. Valamennyit láttam már belőle régebben, lehet, hogy az egészet is, nem tudom, de nem igazán emlékeztem rá. Kíváncsi voltam, hogy mégis miért John lesz óvóbácsi, hamár vele megy a kolléganője is. Aztán ugye kiderült, hogy miért, és minden elismerésem az övé, hiszen nem volt könnyű dolga, meg semmit nem értett a gyerekekhez, előbb-utóbb viszont csak sikerült megoldania, hogy jó pedagógus legyen. :) A gyerekek pedig fenomenálisak voltak! :D :D

Imádom, komolyan :D Nem tudom megunni, néha-néha muszáj újra megnéznem, és ehhez ez az esős vasárnap délután pont megfelelő volt.
Könnyed, aranyos, vicces, igazi ’90-es évekbeli film.

Schwarczi egyik gyöngyszeme, ami majdnem teljesen vígjáték egy kis akcióval körítve. Jóket lehet rajta kacarászni, de nem egy világmegváltó klasszikus.
A magyar szinkronnak pedig üzenem, hogy az a „menyét” valójában egy görény…

Ha ez a film megy a tévében, a mai napig sem bírok továbbkapcsolni. Nagyon szeretem. :)

Egy évben egyszer kötelezően megnézendő. :)

Egy időben minden évben megnéztük – már nem emlékszem, hogy az őszi vagy a téli szünet kihagyhatatlan eleme volt-e. Fantasztikus!