James White (2015) 80% 2★

Uhh… Lehangoló, szomorú film, amiben ugyan alig van cselekmény, mégis sokmindenről szól.
Az elveszettség érzéséről felnőttkorban, szeretetéhségről, a társadalmi elvárások fojtogató nyomásáról, a pocsék egészségügyi rendszerről, szülő-gyerek viszonyról (apuka lesz.arta, anyukához túlzottan ragaszkodik, aki viszont házimanót (=szolgát) csinált a fiából…).

Amikor néztem, eszembe jutott, hogy Christopher Abbottot hogy a csudába nem kedvenceltem még, aztán megnéztem és kiderült, hogy már megtettem korábban. Elképesztően jó színész, egy kósza pillantásában több kifejezés és érzelem van, mint másoknak az egész karrierjében… Cynthia Nixon is remek.

A filmet kb. két jelenettel lehetne összegezni:
– amikor a srác őrjöng a hotelszobában, majd sírdogálni kezd, hogy mégis mi a francot csináljon
– amikor a barátnője lelép a haverokhoz, ő meg kapásból összefekszik valaki mással, majd reggel kullancs módjára csimpaszkodik a csajba, mikor az dolgozni indulna, hogy ne menjen

Sokan dögunalmasnak találhatják a filmet. Nyilván, akinek nincs semmi hasonló motívum az életében, mint ami itt a filmben megjelenik, az kevésbé fog tudni együttérezni a szereplőkkel.

Nem egy könnyű darab. Nagyon tetszett.

A film után azonnal felhívtam anyukámat és mondtam neki hogy szeretem.