Jamaica fogadó (1939) 73% 13★

Úgy vagyok én Hitchcock saját maga által nem kedvelt filmjeivel, mint az újszülött bármelyik Chuck Norris-viccel: nekem ezek rendszerint bejönnek. Ha őszinte akarok lenni, egyedül csak az életmű nagyon korai, némafilmes epizódjai, illetve a Madarak váltottak belőlem ki semleges érzéseket, ugyanakkor rajongásig imádom a 17-es számú házat, bőven korrektnek tartom a Topázt, és most tetszett a Jamaica fogadó is. Ez utóbbi az életmű talán egyik legizgalmasabb kísérlete, hisz stúdióban forgatott, mégis grandiózus kültéri jelenetekkel dolgozó alkotás (pont mint a 17-es számú ház), ráadásul kosztümös dráma.

Vele kapcsolatban legelőször is a korabeli Hitchcock-i képi világ néhány jellegzetes vonása fog minket felcsigázni. Nem először tűnik úgy, hogy ez a rengeteg makett, festett háttér és erősen díszletszerű építmény elementárisan baljós érzéseket kavar fel. Mese- avagy álomvilágszerű miliőben találjuk általuk magunkat, amiben a tér és a dolgok nagysága, távolsága eltér a szemünk által megszokott normalitástól. Ugyanezt éreztem a Boszorkánykonyha idején, amikor az autós üldözés jeleneteit néztük a szélmalmok között. A Jamaica fogadóra ez fokozottan igaz, van itt rengeteg viharos, sötét tónusú táj, régimódi épületek, tengeren hánykolódó hajók, barlang, sziklaszirtek – mind-mind ebben a nagyon sajátos festett-montírozott-modellezett stílusban megjelenítve. Tetszik is, de főleg lebilincselőnek tartom az egészből sugárzó hangulatot.
A színészi munkát némileg talán determinálja a 19. század elejére belőtt cselekmény: régimódi drámát látunk a színen, igaz, stabil irodalmi alapból táplálkozva. Bár Hitchcock nem volt elégedett Charles Laughton munkájával, talán a magyar szinkron Makay Sándor révén megmentette a figuráját. Jól sikerült, kedvelhető és retteghető, érdekes karakter, számomra teljesen jól előadva. Banks és O’Hara szintén remekel, Robert Newton viszont egyértelműen fizimiskából dolgozik, tőle elevenebbek Joss martalócbandájának tagjai.
A film elkészültének ideje természetesen letagadhatatlan, de mint írtam, a korabeli technikai normák által létrehozott sajátos vizuális stílus nekem nagyon bejött, elbűvölt ez a film!

Igazán meg voltam vele elégedve, kedvet is kaptam a színezett verzió megtekintéséhez, bár tartok tőle, ott minden fenti pozitívum visszafelé fog majd elsülni – de ez még a jövő zenéje.

Egy újabb régi jó Hitchcock film, amit örülök, hogy megnéztem. Üres fejjel estem neki és nem csalódtam. Érdekes módon nem volt egy idegesítő karakter, mindenki megkapta a maga sorsát. spoiler
Érdekes módon párost nem kaptunk, ami meglepő, de tetszett. spoiler
Amit még megemlítenék, az az érdekes háttér, a tenger, a sok szél meg ha jól emlékszem eső is volt. Látszik, hogy nem igaziak, mégis tetszettek.