Ingrid új élete (2017) 62% 43★

egy 97 perces Black Mirror epizód (nem olyan durva azért mint némelyik de kicsit olyan Nosedive érzésem volt tőle) többek között arról, hogy mi romlott el az instagram generációban. Arról, hogy miért beteg, hogy gátlások nélkül pörgetjük az ismerőseink képeit amik hamisak és képmutatóak és mindent ábrázolnak csak a valóságot nem. Arról, hogy mindezek után még szarul is érezzük magunkat, hogy nekünk nincs ilyen életünk. Arról, hogy egy profil sok esetben nem a külvilágnak szól hanem saját magunknak egy egoboost mert nézzétek milyen szép az életem. Arról, hogy nem is olvastuk a „kedvenc” könyvünket, nem láttuk a „kedvenc” filmünket és sosem hallottunk többet 3 számnál a „kedvenc” bandánktól….
Mindezt az instagram és gondolom akkor már a generáció tagjaként mondom.

Nem tudom miért bírtam ennyire ezt a filmet. Ingrid egy elnagyolt de reális képe minden olyan lánynak és fiúnak akik ezeket a tartalmakat pörgetve nőnek fel és nem látják, hogy nem egy életet hanem egy nagyon jó önpromot látnak. Miközben pedig görcsösen próbálják az életükre rákényszeríteni ezt a stílust kb. minden ténylegesen fontosat és értékeset sikeresen elvesztenek az életükből.

Ez a film szerintem okos. Vicces de mindeközben az ember elgondolkodik azon mi az ami reflektál a valóságunkra. A végén lévő történések pedig tökéletesen megmutatják a totális elcseszetségét az egésznek.

Tanmese arról, hogy ha nincs saját életed, akkor másokét próbálod élni (már aki). Aztán a végén pofán öntik az egész tanulságot egy nagy vödör moslékkal.

Mikor először láttam ezt a filmet már akkor is ki voltam tőle borulva. Mármint az alapsztori az egyébként tetszett, Ingrid karaktere egészen hátborzongató volt a viselkedésével, de akkor sem értem a végét. Komolyan olyan érzésem volt, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt és ez szánalmassá tette az egészet. Egyébként ettől függetlenül lehetett volna nagyon hatásos film, még tanulságos is, de nem… bár belegondolva lehet ez is inkább csak egy hatásvadász lépés volt a készítők részéről.

Valamiért teljesen más típusú filmre számítottam. Bár, ha jól rémlik, akkor még a trailerig sem jutottam el. Aubrey Plaza miatt és a plakát miatt azonnal várólistáztam. Így egy jóval komolyabb és nyomasztóbb élményben volt részem, mint vártam.
Kedvenc ez sem lett, de tetszett. Érdekes volt az egész folyamat, hogy Ingrid fejében mennyire másképp állnak össze a dolgok, mint egy normális emberében. És az, hogy a való világ elé helyezi a virtuális életet. Néha elég durva túlzásokba esett.
A legjobban Dant sajnáltam az egész storyban. spoiler Szerintem neki rohadtul nem esett le, hogy mi a helyzet.
A lényeg, hogy egyszer megnéztem, egyszer jó volt.

Remek szatíra volt (ugye tudjuk, mit jelent ez, és hogy a film szatíra volt, nem pedig hullakomoly??), ami bemutatja, hogy a sok hazugsággal mire lehet jutni, és hogy a social mediában igenis működik a mentális betegség éltetése.

Biztos nagyon mélynek lett szánva de nem lett, unatkoztam. Egyedül Dan volt hiteles, csíptem azt a fazont, bár az a vég jobban feküdt volna ha hagyja a fenébe ezt a picsát.

Egyszerűen csak azt kell mondanom, hogy: NEM! Amennyire imádtam az alapsztorit, hogy bemutatja, milyen szánalmas hogy másnak adod ki magad csak azért, hogy szeressenek. És hogy egyesek milyen betegesen követnek valakit. Szó szerint mindent elkövetnek hogy valaki közelébe kerüljön spoiler…. Akkorát csalódtam a végében. spoiler Szánalmas. Remélem, a sok néző észre fogja venni, hogy a valódi üzenet az, hogy az internet népe nagyon-nagyon rossz döntést hoz. Mert csak majmolják egymást és nem saját döntést hoznak.

Elég jól bemutatta a szociális média árnyoldalait, hogy milyen az, ha valaki más (látszólag) tökéletes életére vágyunk, miközben a magunkét elfelejtjük élni (vagy talán nem is tudjuk már, hogy hogyan kéne). Épp ezért volt baromi nagy csalódás a vége. spoiler

Black Mirror-hoz hasonló. És vajon hányan vannak így a valóságban, akik mások hamis életét akarják elni, csak, mert instán jol fest?
(Telefonról írt értékelés.)