Így jártam én (2012) 73% 61★

Te jó ég, rettenetesen lassan indul be! Vagy nem tudom. De ha egy jó vígjátékot akartok látni, ne ezt nézzétek meg. Nem tudom ki adta neki a vígjáték műfajt mármint nem itt snitten, hanem alapból mert azt a két-három nem erőltetett viccet leszámítva semmi vígjátékos nincs benne. Full dráma az egész. Adott egy csőlátású, sznob 35 éves férfi és egy tőle 16 évvel fiatalabb lány, aki még gyerek, de úgy gondolja ő sokkal érettebb társainál és ”beleszeret” a férfiba. De olyan drámai az egész, semmi szórakoztató nincs benne. Persze, ez nem akkora hátrány, hiszen adtam rá 7 csillagot, de a vígjáték műfaj miatt valami boldogabbra számítottam.

Na de a lényeg: Lassan indult be, rengeteg fontos, kidolgozatlan rész volt benne spoiler és a vége sem tetszett… spoiler

Szerethető, kedves kis film a helyünk kereséséről „Ted Mosby” rendezésében. Ezért ilyen vacak a magyarított cím, aminek semmi értelme, de legalább rossz.

Ez a film egy nagyon érdekes és tanulságos darab. Kötelezővé tenném. Sok okosságot lehet leszűrni belőle. Párkapcsolatok alakulása, az öregedés elfogadása, a barátság, szerelem…nagyon fontos mondanivalója van, szerintem nézzétek!

Érdekes, hogy azért annyira nem tudta átadni azt a feeling-et, amit érezni kellene vagy lehetne az egyetemet meglátogatván. A hiányt mindenesetre meg tudom erősíteni. Más évek voltak azok.
Nem mondom hogy nem állt neki jól a cukormáz, de azért nem volt egy olyan történet, ami megmaradna akármilyen dolga miatt. Legyen az karakter, történet, életérzés. Radnor annyira nem kapta el ezt a hangulatot, ami befészkelte volna magát a fejembe.

Az szánalmas magyar cím ellenére, eme Josh Radnor (Ted Mosby – Így Jártam Anyátokkal) által rendezett, könnyed, mégis elgondolkodtató filmet mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti, ha egy történet arra törekszik, hogy felnyissa a szemét az élettel kapcsolatos, fontos dolgokra. Ezek mellett ez az egyetlen alkotás, amelyben meg tudtam kedvelni egy Zac Efron által alakított karaktert, ami nagy szó.

Szerintem egy bizonyos dolgot leszámítva teljesen rendben van ez a film. Nem üres dolgokról van benne szó és nem a semmiről beszélnek benne. Személy szerint én a saját életemből tudok hasonló figurákat kiemelni… Akad belőlük az egyeteme(ke)n. Vannak tipikus bölcsészek, akik aztán sokak szemében igazi csodabogarak. (A volt gimis osztályfőnököm rám is megjegyezte, hogy tipikus bölcsészt lát, ha rám néz :) – de vannak nálam sokkal tipikusabbak is… :) ) Pláne a filozófusok. A filozófus az tényleg egy „másik bolygó”, és mindenre van valami, amit mond, és abban sok igazság van.

Aztán olyan is van, hogy az ember felnőttként sem érzi magát annak, inkább érzi úgy önmagát, mint aki bizonyos éve után „megállt a fejlődésben”, és csak olvasottabb lett, de közben pedig ugyanolyan infantilis maradt… :)

És akkor most jön egy spoileres, személyes vélemény… :) : spoiler

A bugyuta magyar cím ellenére egy nagyon jó, érdekes és tanulságos film lett mely az életről szól, önmagunk megtalálásáról. Ki kell lépnünk a zárt világunkból, hogy megtaláljuk kik is vagyunk.
Érdemes megnézni, és kicsit eltöprengeni rajta.

Komolyan ez a magyar neve? Így jártam én? Azért, mert Josh Radnor szerepel benne? lol…

Szép dolog lehet megöregedni