A harmincas éveiben járó Jesse rossz passzban van. Nem elég, hogy a magánélete kész csődtömeg, a munkája is egyre jobban fullasztja. Ekkor keresi meg az egykori egyetemi tanára, aki felkéri, hogy mondjon beszédet a nyugdíjba vonulása alkalmából rendezendő vacsorán. Jesse úgy érzi, itt a nagy… [tovább]
Így jártam én (2012) 59★
Képek 14
Szereposztás
Josh Radnor | Jesse Fisher |
---|---|
Elizabeth Olsen | Zibby |
Zac Efron | Nat |
Allison Janney | Judith Fairfield professzor |
Richard Jenkins | Peter Hoberg |
Elizabeth Reaser | Ana |
John Magaro | Dean |
Kate Burton | Susan |
Kristen Bush | Leslie |
Gyártó
BCDF Pictures
Strategic Motion Ventures
Tom Sawyer Entertainment
Kedvencelte 12
Várólistára tette 106
Kiemelt értékelések
Te jó ég, rettenetesen lassan indul be! Vagy nem tudom. De ha egy jó vígjátékot akartok látni, ne ezt nézzétek meg. Nem tudom ki adta neki a vígjáték műfajt mármint nem itt snitten, hanem alapból mert azt a két-három nem erőltetett viccet leszámítva semmi vígjátékos nincs benne. Full dráma az egész. Adott egy csőlátású, sznob 35 éves férfi és egy tőle 16 évvel fiatalabb lány, aki még gyerek, de úgy gondolja ő sokkal érettebb társainál és ”beleszeret” a férfiba. De olyan drámai az egész, semmi szórakoztató nincs benne. Persze, ez nem akkora hátrány, hiszen adtam rá 7 csillagot, de a vígjáték műfaj miatt valami boldogabbra számítottam.
Na de a lényeg: Lassan indult be, rengeteg fontos, kidolgozatlan rész volt benne spoiler és a vége sem tetszett… spoiler
Szerethető, kedves kis film a helyünk kereséséről „Ted Mosby” rendezésében. Ezért ilyen vacak a magyarított cím, aminek semmi értelme, de legalább rossz.
Ez a film egy nagyon érdekes és tanulságos darab. Kötelezővé tenném. Sok okosságot lehet leszűrni belőle. Párkapcsolatok alakulása, az öregedés elfogadása, a barátság, szerelem…nagyon fontos mondanivalója van, szerintem nézzétek!
Érdekes, hogy azért annyira nem tudta átadni azt a feeling-et, amit érezni kellene vagy lehetne az egyetemet meglátogatván. A hiányt mindenesetre meg tudom erősíteni. Más évek voltak azok.
Nem mondom hogy nem állt neki jól a cukormáz, de azért nem volt egy olyan történet, ami megmaradna akármilyen dolga miatt. Legyen az karakter, történet, életérzés. Radnor annyira nem kapta el ezt a hangulatot, ami befészkelte volna magát a fejembe.
Az szánalmas magyar cím ellenére, eme Josh Radnor (Ted Mosby – Így Jártam Anyátokkal) által rendezett, könnyed, mégis elgondolkodtató filmet mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti, ha egy történet arra törekszik, hogy felnyissa a szemét az élettel kapcsolatos, fontos dolgokra. Ezek mellett ez az egyetlen alkotás, amelyben meg tudtam kedvelni egy Zac Efron által alakított karaktert, ami nagy szó.
Szerintem egy bizonyos dolgot leszámítva teljesen rendben van ez a film. Nem üres dolgokról van benne szó és nem a semmiről beszélnek benne. Személy szerint én a saját életemből tudok hasonló figurákat kiemelni… Akad belőlük az egyeteme(ke)n. Vannak tipikus bölcsészek, akik aztán sokak szemében igazi csodabogarak. (A volt gimis osztályfőnököm rám is megjegyezte, hogy tipikus bölcsészt lát, ha rám néz :) – de vannak nálam sokkal tipikusabbak is… :) ) Pláne a filozófusok. A filozófus az tényleg egy „másik bolygó”, és mindenre van valami, amit mond, és abban sok igazság van.
Aztán olyan is van, hogy az ember felnőttként sem érzi magát annak, inkább érzi úgy önmagát, mint aki bizonyos éve után „megállt a fejlődésben”, és csak olvasottabb lett, de közben pedig ugyanolyan infantilis maradt… :)
És akkor most jön egy spoileres, személyes vélemény… :) : spoiler
A bugyuta magyar cím ellenére egy nagyon jó, érdekes és tanulságos film lett mely az életről szól, önmagunk megtalálásáról. Ki kell lépnünk a zárt világunkból, hogy megtaláljuk kik is vagyunk.
Érdemes megnézni, és kicsit eltöprengeni rajta.
Népszerű idézetek
You think it’s cool to hate things. And it’s not. It’s boring. Talk about what you love and keep quiet about what you don’t.
Ana: I love books. I do – in, like, the dorkiest way possible.
Jesse: Mhm, me too. It's a problem.
Ana: Like, I love trees cause they give us books.
Jesse: Super cool of the trees to do that, right?
Ana: I'm actually… this is weird – I'm actually trying to read less.
Jesse: Why?
Ana: I felt like I wasn't watching enough television…. no, I just… I started to feel like reading about life was taking time away from actually living life. So, I'm trying to, like, accept invitations to things, say „hi” to the world a little more.
Jesse: That sounds… scary. It's going well?
Ana: It's… okay. Most of the time when I'm out, I keep thinking I'd be so much happier in bed with a book, and that makes me feel not super cool… but I still read tons. I just feel like I'm more aware of a book's limitations.
Zibby: Gondoltál már erre? Vagyis, hogy az életben minden improvizáció. Nincs szövegkönyv, mindent menet közben döntünk el.
Jesse: This… is the worst book. Ever. Written. In English.
Zibby: …so there are worse books written in other languages?
Jesse: Probably not. Unless this book is transleted into other languages.
Jesse: You don't seem very happy.
Judith: Your powers of deduction are stunning. You must have gone to a very good college.
Jesse: I'm just confused how… I mean, you're a tenured professor in one of the most prestigious English departments in the country, that's not fullfilling?
Judith: Sit through a faculty meeting at a liberal arts college, Mr. Young Person, I assure you, you will lose all faith in humanity.