Időzsaru (1994) 66% 91★

Egész jó koncepcióval rendelkező film. Az időutazás szabályai is rendben vannak egy akciófilmhez képest. Meglepő módon néha még a szürkeállományt is sikerült megmozgatnia! Ron Silver remek főgonosz, de ehhez rengeteget hozzátesz a magyar szinkron. Jó pár évente újranézős, kellemes kis szórakozás!

A kilencvenes évek fiataljai számára szerintem ez egy elkerülhetetlen film volt – engem ugyan pont elkerült, de alig volt olyan ismerősöm, aki ne emlegette volna időnként. Furcsa is efféle korszakos közönségkedvenceket először látni modern szemmel, főleg a nyolcvanas-kilencvenes évek termését: azért akkoriban sok hülyeséget és ízléstelenséget le tudtak nyomni az emberek torkán.

Kellemesen meglepett azonban az Időzsaru: messze nem vállalhatatlan film, sőt, alapötletét tekintve méltó utózmánya a Terminator széria által elindított, már a pillangó effektus hatásaival is számoló akciófilmes vonulatnak. 1994-hez képest ráadásul látunk benne néhány kimondottan szép és időtállónak tűnő trükkfelvételt, egy durvábbra sikerült jelenetnél konkrétan eltátottam a számat.
Mindennek ellenére, azért ez a mozi bőven nem vállal annyit, mint elsőre gondolnánk róla. A forgatókönyve olyan lyukas, mint a szita – a készítők mintha belekényelmesedtek volna a tudatba, hogy a közönség a különböző idősíkok eseményit képtelen lesz átlátni. Amennyire zseniális az alapötlet, annyira vékonyka maga a konkrét cselekmény, másfél óra alatt nagyon kényelmesen spoiler rajta, és a vége előtt húsz perccel már szurkál az agyunkban a kérdés: ennyi volt az egész?
Színészi munka terén nincs igazán miről beszélni. Van Damme-ban szerintem a kilencvenes években már jóval több volt ennél, de itt néhány spárga kivételével végig kényelmi üzemmódban van. A többiek szívesen asszisztálnak neki a majdnem semmihez.
Még Mark Isham zenéje sem dobogtatta meg a szívem, pedig nagyon süvegelem a korai munkásságát.

Hat pont, de csak jelzendő, hogy kellemesen meglepett.

A 90-es évek akciófilmklasszikusainak egyik legjobb darabja, ami már inkább sci-fi. Van Damme szokás szerint a jó fiút játssza, újra duplán. A néhai Ron Silver nagyon jól alakítja a negatív karaktert, Mia Sara pedig csinos.

Nem volt ez olyan rossz. Bár az érdekes volt, hogy egy „autóval” utaznak az időbe, de ott anélkül jelennek meg, hova tűnik közben az autó? De ez a „valamit megváltoztatunk a múltban, sok minden megváltozik a jövőben” tetszett. Meg az érvelés, hogy ugyanaz a test nem lehet egy helyen egy időben.

Lövöldözésben és rugdalózásban gazdag, kissé átgondolatlan, de azért nézhető.