Hunyadi (2024–2025) 77% 179★

…amúgy hogy lehet csillagosan értékelni valamit, aminek még nincs vége?:D…

6 rész alapján: a képek gyönyörűek. A zene is. Minden ilyen gyakorlati dolog csodálatos, leszámítva a magyarok beszédét. Mi az istenért nem tudnak ezek a magyar színészek beszélni???????
A történet meg ééérdekes érdekes, néhol humoros, azt bírom, és most már kezdi elérni, hogy a fele multitask, fele filmnézés negyed-háromnegyed elosztásra váltson:D

2 rész alapján nem fogom csillagozni.
Eddig olyan érzésem van, hogy a látvány príma, csomó színészi alakítás is szuper… De János, Erzsébet, Zsigmond… Vannak páran, akiknek nem megy ez annyira, erőltetettnek hat a beszédük, egyáltalán nem természetes. Újra lehetett volna szinkronizálni színészek által vagy nem tudom…
Amúgy voltak benne poénok, kicsit a Witcherre hasonlít nekem.
Mókás, hogy két nő csókolózott egy olyan filmben, amit az MBH bank vagy mi finanszírozott xd

8. rész utáni értékelés:
hjaj istenem, néhány színésznek annyira nem megy a filmes színészkedés, hogy az valami borzasztó. Az egyik János vs Erzsébet jelenetnél konkrétan úgy éreztem magam, mintha egy színházban ülnék… oda nem is lett volna rossz, de egy filmben nagyon furi volt. A gyerekek is borzasztóan beszéltek, a szultánék is… annyira szépek a képek, nem értem, miért nem szúrta ez SENKINEK a szemét.
De amúgy tudom tudom Cillei gonosz, de az a színész nagyon jól játszik és jó a hangja is, meg néha még olyan mókás kis patkány karakter:D

Hunyadi János tettei és bátorsága példát statuál a ma emberének. A színészek ezt jól átadták a filmvásznon. Minden szíész szerepének megfelelően hozta ki magából a maximumot.A látványvilágért és a kosztümökért felelős szakemerek is igazán kitettek magukért.

Egy-két részen kívül hétről hétre néztem a sorozatot. Az elején dühöngtem, de miután átbeszéltem kolléganőimmel a részeket rá kellett, hogy jöjjek, igazuk van: néha el kell engedni a részletességet.
Sok dolgot hiányoltam benne, és ha nem olvastam volna az első részét a könyvsorozatnak, nem nagyon értettem volna az összefüggéseket. Ugyanakkor nyújtott némi történelmi hátteret is, bár volt némi kitalált dolog benne. Nem mondom, hogy hűű, meg hááá és kedvenc lett. Nem, attól messze van! De nem zárkózom el annak lehetőségétől, hogy egyszer újra nézem.
Hunyadi nagyságát szépen végig vitte és ez a lényeg. Mondjuk Mara kiemelését nem nagyon értettem spoiler. Viszont az utolsó rész méltó lezárása volt a sorozatnak. spoiler.

Nagyon mérges vagyok, mert abszolút láttam a potenciált, különösen a sorozat közepe felé, hogy egy nagyon korrekt történelmi kalandsorozatot kapunk. Aztán az utolsó három rész annyira elcsúszott, mintha sosem lettek volna jó ötletek.
Bán Mór Hunyadi sorozatát éppen most kezdtem olvasni (az első kötet már ott vár a polcon), de egyelőre nem volt háttérismeretem róla. A történelmet viszont szeretem, van némi fogalmam a korról is (igaz a nemzetközi események általában jobban foglalkoztattak, mint a magyarok), szóval szerettem volna szeretni a sorozatot. És nem is indult rosszul – kicsit nyögvenyelősen igen, érezni lehetett a Trónok Harca behatást, a színészek nagyon próbálkoztak, de idő kellett nekik megtalálni a karaktereket, és azért kapkodott is eléggé a cselekmény. Aztán a negyedik részben valami átfordult – Kádár L. Gellértnek például az volt az a pont, ahol megtalálta magát, megtalálta Hunyadit, és igazán elkezdett jól játszani főhősként. Különösen a török szál Mehmed küzdelme a hatalmáért, Mara manipulációi a háremben tényleg odaragasztottak a képernyő elé. Vitéz János dinamikája Szilágyi Erzsébettel és Ulászlóval szórakoztató volt, nevettem rajtuk, izgultam értük. Elkezdtem úgy érezni, hogy igen, ez egy jó sorozat, szeretnék belőle többet látni.
És ezért teljesen átverve éreztem magam, mikor a nyolcadik résztől visszaestünk a jó öreg, megszokott „magyarfilmes” mederbe és hibákba. Mehmed, aki addig az egyik legérdekesebb személyiség, akiért ugyanúgy lehetett izgulni, mint a főhősért, egy jól felépített, tisztességes ellenfél helyett gonosz török lesz. Mara, Erzsébet, akik eddig vagány nők voltak, akik a maguk pályáján igenis nagy hatalmat mozgattak, visszaváltoznak szegény áldozatokká, könnyes családanyákká, akik nem állnak igazán a sarkukra. Egyes karaktereket, karakteríveket nemes egyszerűséggel elfelejtünk. Konstantinápoly ostroma és a mögöttes, komplex okok, hogy miért jelentett Mehmednek annyit az a város, és az a győzelem? Ugyan már, azt úgy se értené a néző. A Nándorfehérvári diadalnál alig látunk valamit a brilliáns taktikázásból, amit egyébként gimnáziumban is megtanítanak, gyakorlatilag csak a Helm szurdoki csata koreográfiájának B kategóriás másolatát nézzük végig. Hunyadi gyerekeire is alig jut idő, pedig itt kéne elkezdeni felépíteni Mátyás karakterét… Dugovics Tituszt pedig konkrétan fel sem ismertem, amíg le nem esett a várfalról. Valahogy még a jelmezek is igénytelenebbek lettek.
Elképesztően kár volt érte, mert tényleg szerettem volna szeretni, és a felénél sikerült elhinnem, hogy jó lesz. Az utolsó pár rész után viszont már nem tudom jó szívvel ajánlani.

Ezt sajnos nagyon elrontották…egyáltalán miért 1 db évad készül abból a sok könyvből? Ez így katyvasz. Random eltelik 8 év, plusz rengeteg a téves infó. Kár.

Ez egy takaros történelmi sorozat. Bár kevés szereplőt mozgat, főleg a végére. Sajnos elég sokszor ferdít a történelmi valóságon, de attól még élvezhető. Sok a női mell, ami felesleges a film történései szempontjából.
Az utolsó csatakép egészen izgalmas lett (bár nem teljesen így történt a leírások szerint), de inkább csak nagy vonalakban vázolja az eseményeket.

Szerintem simán nézhető, jók a színészek, szépek a díszletek és a jelmezek. A zene, főcím jól komponált. Megérte megnézni.

A színészek nagyon nem korhűen viselkednek. Ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a mi kis falunkban.

Miután a film óriási hype-pal indult, így az első fél évben teljesen elveszítette az érdeklődésemet. Hiába hallottam az ismerőseimtől, megbízható vloggerektől, hogy szuper, engem csak azért se érdekelt. Aztán leült a hype, a film felkerült a Netflixre, vagyis már nem volt annyira különleges, hogy a fél internetet fel kellett túrni utána, vagy félórás reklámokat végigszenvedni közben off, úgyhogy egy nap rákattintottam az első részre és elkezdtem nézni. Aztán 3 – vagy inkább 2 nap alatt bedaráltam a sorozatot –, ami amúgy nem olyan nagy csoda, mert hétvége volt és egy rész kb. 40 perc, ha nem nézem meg a stáblistát. Mellesleg a film érdekelt és tetszett, izgalmas volt, pörgős, és rendszerint volt benne egy „csavarjunk egyet a végén”-rész, ami továbbvitt a következő részre.
Sajnos nem olvastam a könyvet, amiből készült, szóval arról nem tudok nyilatkozni, mennyire volt könyvhű, de arról van véleményem, hogy egy író ír egy könyvet, egy történelmiregény-sorozatot, amit aztán fognak és még az író életében megfilmesítik: szerintem ez ennek az egész történetnek a sarokpontja. Hogy vettek egy kortárs magyar történelmi regényt és filmet csináltak belőle az ország fiatal, sorozatokból, vagy színházból ismert színészeivel, hogy összeálltak török, horvát, német haverokkal, hogy odavalósi színészek játsszák a szerepeket, szerintem ez zseniális.
És hogy milyen a film…? Hát… számomra leginkább felejthető. És nekem egyedül ezzel van problémám.
A történet szerintem nem katyvasz, valószínűleg millió dolgot kihagytak a könyvből, ami valószínűleg nem is hiányzik belőle, különben (A gyűrűk ura-wibe), de a történet szerintem elég egységes.
A színészek szerintem klasszak, főleg, hogy a 80%-uk leginkább a színházban beszél élőben a színpadon úgy, hogy Béla bácsi is hallja az utolsó sorban két horkolás közben… Nem csoda, hogy artikulálnak, hogy mesterkéltnek tűnik a beszéd, a két műfaj szerintem teljesen más és meg kell tanulni mindkettőt. Nyilván nem mindenkinek megy mindkettő egyformán. Mellesleg nekem úgy tűnik, mintha ki lett volna mondva, hogy ez egy nagyon kulturális és nívós film lesz és próbálj meg így játszani. A 3 főszereplő csaj nagyon klassz, a fiúk közül pedig Cillei, Újlaki és Vitéz János volt a kevencem, de a török pasit is szerettem (naná!) meg a Vlad tesók is egész jók voltak. Meg Cillei kislánya, mikor az eküvőn ülnek, istenem, de édes az a kiscsaj!
A csöcsmőkkel nem volt problémám, mivel áttekertem mindet, a Trónok harcából átvett konkrét jelenetek pedig számomra leginkább easter eggek voltak, mint problémák.
Volt a filmben egy-két emlékezetes jelenet (kisbaba Mehemed, kisfiú Mehemed, Cillei és a kislánya, I. Ulászló tanácsot kér Hunyaditól, Vlad éjszakája, Újlaki és Mátyás, Kapisztrán János, ágyúk), a harcok is klasszul voltak kivitelezve, de számomra óriási csalódás volt a vége. Gondolom, ez van a könyvben is, ami folytatódik a következő kötettel, vagyis Hunyadi János kvázi egy fejezet a nagy történetben, de ez a film csak róla szólt, a Jánosról, nem a családról…, szóval ez a vég nekem kevés volt… és nem méltó.
Összességében és véglegesen számomra ez egy közepes film volt. Nem igazán érzem, hogy újra akarom látni, még a kedvenc jeleneteimet se. De elismerem, hogy a csapat odatette magát, és szerintem kihozta a maximumot az alapanyagból. A probléma tényleg az, hogy ez a történet nem 1 könyv, hanem 12 és nem tudom, lesz-e folytatás, de az utolsó epizód alapján nem úgy tűnik, hogy hamarosan… De ha mégis, az már nem ennek a folytatása lesz, hanem egy teljesen új történet.

Tetszett, magyar sorozathoz képest látványos volt, a színésznők elvitték a showt szerintem. De, hogy a beszéd az miért ilyen fura a magyar filmekben azt nem értem, tök jó az arcjáték meg úgy egyáltalán a színészi munka, de teljesen agyonütik ezzel a steril beszéddel.

Szerintem nem volt rossz. Oké, tudjuk, hogy mennyi pénz belefolyt a magyar adófizetők pénzéből… látványnak viszont egyáltalán nem utolsó, és felveheti a versenyt a külföldi produkciókkal. Ráadásul történelmi személyről van benne szó, igaz, én nem tudom megmondani, hogy most mennyire volt hű a sorozat a valós eseményekhez (a könyvet pedig nem olvastam).
Azt sajnáltam, hogy nem volt megőrizve benne a soknyelvűség a nappali verzióban, másrészről meg nem értettem, hogy a családbarát verzióból érthetőleg kivágták a szexuális töltetű jeleneteket (bár szerintem van, ami benne maradt), de hogy valaki karóbahúzva szenved, az miért nem bántotta a szemüket a cenzoroknak?
Egyes színészeken szerintem lehetett érezni, hogy nem film-, hanem színházi színészek… néhol elég mű volt a párbeszéd.
Néhol engem a Gyűrűk Urára emlékezett, főleg a csatajelenetek, meg az utolsó részben a nándorfehérvári várfalon belüli jelenetek. Hunyadi olyan volt, mint Aragorn. :) (A Witchert és a Trónok harcát nem láttam, biztos azokra is hajazott valamennyire.)