H.P. Lovecraft: A megnevezhetetlen (A megnevezhetetlen 1.) (1988) 51% 14★

Azt hiszem, tudtam volna több csillagot adni, ha nem olyan lett volna a vége, amilyen. Azon az ember egy idő után túllép, hogy „a könyvben nem így volt”, legalábbis megpróbálja elfogadni, hogy ne hasonlítsa folyton az adaptációt az irodalmi szöveghez, de ez általában (sosem) sikerül. Mint ahogy a Lovecraft adaptációk sem szoktak általában sikerülni. Ez a film sem kivétel, adaptációként nem jó, mert a lovecrafti szöveg lényegét vették el azzal, hogy a végét így oldották meg.
A filmben voltak érdekes rendezői megoldások (a közepe táján egy üldözéses szekvencia kimondottan tetszetős volt a gyors vágásokkal meg a kétféle kamerával felvett snittekkel), a díszlet tetszett, a zene sem volt rossz. A színészi játék semmilyen, vagy inkább nem jó. A forgatókönyv viszont nem lett volna rossz, jó volt a tudós-író figurája, és tetszett, hogy belekeverték a Necronomicont, és az adta a megoldást a sztorihoz. Csak az a bajom, hogy a történet vége akkor sem konzisztens, ha a szöveget nem, csak a filmet nézzük. Egyszerűen nem logikus, hogy megjelenik a megnevezhetetlen (ráadásul meg is nevezik!!!), amit nem is kéne látnunk. Kár érte, lehetett volna jobb is.

Ezt anno valami nagyon akciósan megvettem dvd-n, mert Lovecraft, de nem jutottam el odáig, hogy megnézzem. Most egy kihívás miatt elővettem, de jaj… kínszenvedés volt.
Egész ígéretesen indult, az első fél óra után viszont iszonyú unalmas volt, semmi nem történt, a cselekmény ismételte önmagát.
Emlékeim szerint ez egy nagyon rövid novella, nem is értem, miért kellett ~90 perces filmet csinálni ebből.

Nekem ez minden gagyisága és fájdalmas logikátlansága ellenére tetszett. :D Igaz, inkább nevettem, mint féltem.
Carter volt a legjobb. Halomra gyilkolják az egyetemistákat a ház emeletén, erre ő beül a nappaliba Necronomicont olvasni. :D
A hangulata miatt még rádobtam egy plusz csillagot.