Hogyan lettem befolyásos fiatal csaj (2019) 65% 13★

Jaj. A film kb. közepéig határozottan úgy éreztem, hogy erre a filmre nem lehet 10 csillagnál kevesebbet adni. Aztán beletették a szex-szálat, és onnantól már elég sokat vesztettem a karakterből, az azonosulásból… Ezt leszámítva viszont kifejezetten tetszett nekem ez a film…

Számtalan ponton úgy éreztem, mintha ez a sztori rólam szólna, így kifejezetten nehéz írnom bármit is… Legalábbis ostoba csapongások nélkül. Mindenesetre nagyon élveztem a helyzetet, hogy olyasvalakiről láthatok egy filmet, akivel ennyire sok ponton képes vagyok kapcsolódni, rengeteg párhuzamot vonva a saját múltammal-életemmel is…

Én sajnos vagy szerencsére nem vagyok ilyen extrovertáltba hajló személyiség, sőt, még ambivertált sem igazán. Így ezen tekintetben nyilván távolabb estem a karaktertől, de a lelkesedése az nagyon az enyém volt. Még ha én nem is a zenei újságírás felé kacsingattam, kacsingatok. :)

Az a „tanulság” nagyon tetszett, hogy csakis őszintén szabad íni, mert akkor lesz a szövegnek saját lelke, akkor lesz igazi, hiteles. Ugyanakkor sajnos nagy igazság az is, hogy a legtöbb esetben csak akkor lehetsz igazán sikeres és keresett, ha beállsz a sorba és az aktuális trendeket, divatot szolgálod ki, akkor is, ha a te véleményed / ízlésed teljesen mást diktálna. Én többek között ezért sem tudok „parancsra” írni, csak akkor és arról, ha valami igazán közel áll hozzám, vagy megérint valamilyen szempontból. Akár negatív, akár pozitív értelemben. Akármiről nem tudok, vagy legalábbis közel sem olyan jó(nak nevezhető)t, meg elég hiteleset. Valami kibüfögött sabloncucc lesz akkor csak, amit én magam sem szívesen olvasok, sőt, nem is teszem.

Akkor nagyon haragudtam a főhősnőre, amikor elöntötte az agyát a …, és képes volt elárulni azt, aki megbízott benne. Én erre soha nem lennék képes. Egy ismeretlennel sem, hát még egy híres emberrel, aki tart annyira szimpatikusnak és méltónak a bizalmára, hogy beavat olyasmikbe is, amikről a nyilvánosságnak nem beszél. Ezeket kiadni, pláne ilyen kicsinyes bosszúból… Ó, ez nagyon ronda dolog volt. :( Bevallom, nem is nagyon értettem, hogy ezek után spoiler. Pláne ilyen nagyon-nagyon hamar. Oké, tényleg még csak egy kislány, s ha innen nézzük, persze, tévedett. Csak nekem ez így túl gyors volt…

Ezt leszámítva nagyon szerettem ezt a szálat, kifejezetten cuki volt és aww… :D Nagyokat vigyorogtam, mikor utazott fel a csaj a pasashoz, hogy na, élete első interjúja és jujj… :'D És az írás, ami végül született… :D Oké, egy kicsit már nekem is nyálas volt, de azért cuki. Sajnáltam, hogy a végén spoiler, viszont nem is volt a dolog egyértelmű nem, hmm. Nem olvastam utána, hogy egyébként mi is lett ezzel az egésszel a valóságban, de remélem, happy end. :D Azt viszont nem igazán értettem, miért emlegettek nagy korkülönbséget, amikor… Szerintem egyáltalán nem is volt nagy. :D

Tudom, nem szép dolog egy filmet megítélni csak a plakátja alapján, de akárhányszor megláttam a posztert, mindig egy hatalmas „Nem” bukott ki belőlem. Valamiért sosem voltam kíváncsi, milyen történetet hirdet.
Vígjátékhoz képest nem emlékszem, hogy legalább egyszer is elmosolyodtam volna. Johanna karaktere nekem túl sok volt, nem csak az átalakulása után, már előtte is nehezen viseltem el. Nem szívesen maradnék vele egy helyiségben egyetlen percre sem. A beszélő képek néha a frászt hozták rám, igazán kihagyhatták volna őket. Csak az übercuki kutyák és a nem is annyira rejtett üzenete miatt (Ne add fel az álmaidat!) kapja meg a három csillagot, de többet nem szeretnék ezzel a filmmel találkozni.