Higurashi no Naku Koro ni (2008) 60% 3★

A Higurashi animéket szerettem/elnéztem, ettől a filmtől nem vártam sokat, de azt is sikerült alulmúlnia.
Kezdeném a szereplőkkel. Az animében ez egy színes társaság (mind hajra, mind jellemre). Itt ezt nem sikerült hozni. Ha nem neveznék őket meg percenként, még most is kavarognék, hogy akkor melyik volt Mion, vagy Rena. Persze, japán filmet nézek és ott nincs nagy választék a pigmentációban, de egyik szereplő jellemét sem sikerült valahogy eltalálni.
Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a fiatal színészek borzasztóak. Egyszerűen nullázzák a jeleneteket, képtelenek átadni azt a feszültséget, ami az animében megvolt. Erre jó példa a „hazudós” jelenet. Rena itt kap egy olyan vágást, hogy nem hittem a szememnek. Ráadásul még egy feliratot is beraknak mögé. Minek? A többi helyen ezt kerülték, így nem értem.
Az idősekkel különösebb bajom nem volt.
Sajnos a sztori így önmagában eléggé gáz, konkrétan az Onikakushi-hen szál 4-5 részét összevágták, illetve került bele a későbbi fejezetekből is egy-egy pillanat. Csak sajnos teljesen érthetetlen a film.
Vannak benne ugyan kifejezetten jó pillanatok, amikor bennem is megmozdult valami, illetve a látvány is nagyon jó.
Ha a forgatókönyvön még dolgoztak volna 1-2 napot sokkal jobban is elsülhetett volna. Mondjuk az alapanyag sem egyszerű darab, de ennél több van benne.

Menthetetlenül benne voltam a Higurashi hangulatban. Gondoltam, megnézem a filmet, hátha akkor kicsit csillapodik ez a vágy, ugyanis hihetetlenül megszerettem a sorozatot.
Hát, annyi biztos, hogy elment tőle a hangulatom.
Hol is kezdjem? Először is, nem tudom, hogy ez anime vagy videójáték adaptáció (itt videójáték-adaptációnak van jelölve, de hát ugye, az volt először, így természetes, hogy azt jelölik meg, de én nem játszottam a visual novellel, de néha a film képről képre az anime volt, ráadásul a zene is ugyanaz, így fogalmam sincs, valószínűleg a kettő összemosva. Hű, és ez egy mondat volt??).
A színészek pocsékok. Annyira tehetségtelen az összes, hogy néha azt hittem, hogy vígjátékot nézek. Kár, pedig a hangulatot szépen eltalálták. De a pozitívumokkal később.
A legrosszabb Keiichi színésze volt, ami azért gáz, mert ő a fucking főszereplő.
A forgatókönyvíró iszonyú gyenge. A cselekmények nem követik egymást, gyakorlatilag egybevágták a négy epizódot, amit feldolgoz ez a film, és kész.
Voltak benne jó pillanatok, pl amikor Rena őrült módjára megy végig a folyosón, ahol betörte az összes ablakot, vagy Keiichi és Mion baráti beszélgetése, ami teljesen váratlanul vág át erőszakba. De még ezen jelenetek többségét élvezhetetlenné teszik a POCSÉK SZÍNÉSZEK.
Szerintem a rendezőnek fogalma sem volt róla, hogy milyen a fiú-lány barátság. Az összes baráti közös jelenetüknél olyan érzésem volt, mintha Keiichi meg a lányok éppen… hadd ne kelljen befejeznem ezt a mondatot, aki érti, érti. És nem, ez kivételesen nem a színészek hibája, hanem a rendezőé, aki egyébként a kevés pozitívum egyike.
De ez a végén volt a leggázabb. Amikor Mion és Rena már Keiichénél vannak az injekció/filctollal (akik látták az animét vagy ezt, vagy a visual novelt, értik), konkrétan olyan érzésem volt, hogy mindjárt megerőszakolják egymást.
Voltak pillanatok, amikor hangosan felröhögtem. Pl miután Keiichi-t figyelmezteti a zsaru, hogy vigyázzon Renával, utána Rena kikérdezi Keiichit. Keiichi azt hazudja, hogy a tanára akart vele beszélni, erre Rena ráüvölt, hogy hazudik. Az a jelenet, hatszor pörgettem vissza. Egy: a vágás pocsék. Az alatt az egy másodperc alatt öt darab vágókép van. Mi a halál? A hangeffekt alatta csak még viccesebb. Valami lézerhang volt. Igazság szerint felért egy jumpscare-nek. De a legjobb az volt, hogy Rena üvölt egyet lézerhangra, hogy „ez hazugság", erre a képernyőn bevillan az うそだよ! felirat… mint a régi Batman filmekben, amikor a verekedéseknél a képernyő közepére ki votl írva a BUMM!, hogy biztosan értsük mi van. Mi a fene volt ez a jelenet??
De vannak pozitívumok. Egy: a zenét ugyanaz a Kawaii Kenji szerezte, mint az animéét, így erre nincs panasz. Kettő: a látvány szép, kifejezetten szép. Shirao Kazuhiro kitett magáért. És három: Oikawa Ataru jobb rendező, mint író. Mert a rendezésre nincs panasz (kivéve a már említett „usoda yo" jelenetnél. Az előtt továbbra is értetlenül állok. Komolyan, elég lett volna csak ezért leforgatni a filmet).
Ezt lehet, csak azért mondom, mert érezhetően nagy hatással volt rá a Ragyogás film, amit máig a legjobb horrornak tartok. De tényleg, a hangulatkeltés hasonló volt. Lassú ütem, kép közepére berobbanó, dátumfeliratok (ugyanarra a hangeffektre), és őrült finálé. Csak van pár különbség. Egy: Stanley Kubrick jobb rendező, mint Ataru. Kettő: King jobb író, mint Ataru. Három: a színészek jobbak, mint itt.
Ennek egyébként van egy második része. Nem hiszem, hogy meg fogom nézni.
Nem is mondom, hogy „távozz tőlem sántán!", mert nem volt katasztrofális film, de az animétől elvette a hangulatom.
Ezért pedig kár.