Hétalvó (1973) 46

Sleeper
89' · amerikai · sci-fi, vígjáték 16

1 díj · 0 jelölés

A két évszázadnyi kómából a messzi jövőben felébredő szaxofonista a túlszervezett társadalom ellen lázadó csoport tagja lesz. Miles Monroe-t még 1973-ban hibernálták egy balul sikerült operáció után, s kétszáz évvel később egy tudóscsoport a legnagyobb titokban feléleszti. Miles kezdetben… [tovább]

angol

Szereposztás

Woody AllenMiles Monroe
Diane KeatonLuna Schlosser
John BeckErno Windt
Mary GregoryDr. Melik
Don KeeferDr. Tryon
John McLiamDr. Aragon
Bartlett RobinsonDr. Orva
Brian AveryHerald Cohen
Chris ForbesRainer Krebs
Peter HobbsDr. Dean

További szereplők

Kedvencelte 2

Várólistára tette 28


Kiemelt értékelések

arpihajdu

A hétalvó egy nagyon szórakoztató, humoros, vicces, s egy olyan, korai Woody Allenre jellemző stílusban készült film, amelyért a rajongók biztosan odavannak. Olyan érzésem van a filmmel kapcsolatban, hogy részben a legelső filmjeinél megfigyelhető, bürleszkes, némafilmekre hajazó jelenetek követik egymást, de közben ott van az örök téma, a szerelem, s annak boncolgatása, amely későbbi filmjeinél kap valódi mélységet, illetve rendelkeznek valamiféle mondanivalóval. A hétalvó viszont pont a kettő határán áll.
Mint annyi Woody Allen film, ebben is találhatunk jó pár, az alkotó életéből merített motívumokat (ami itt hangsúlyt kap, az a klarinétozás), s ott van a korai évek múzsája is, Diane Keaton is, s kettőjük karaktere is előrevetítik azt a viszonyulást, amely később az Annie Hall-ban még inkább megjelent (amolyan se veled, se nélküled kapcsolat). A környezetábrázolás inkább megmosolyogtató, egy komolyabb sci-fi filmnél inkább az efféle díszletre azt mondanánk, hogy mégis mi akar ez lenni, de ebben az esetben inkább a parodisztikus hatást akarta ez kiemelni, amely szerintem össze is jött, legalábbis én jót tudtam nevetni rajtuk (külön kiemelném az Orgazmatront, amely egy nem túl rózsás képet fest a jövőbeni szexuális kapcsolatokra nézve).
A sztori bár nem túlbonyolított, de olyan szinten parádés dialógusok és eszmefuttatások vannak benne, hogy képes elvonni a figyelmet a történetvezetésről. Hozzáteszem, hogy ez a némafilmes humor egy darabig jópofa, de hiába passzol hozzá a klarinétos muzsika, egy idő után már azt mondom, ez az egész egy kicsit öncélú.
Mindent egybevetve ez a film egy tipikus Allen-filmnek mondható. Minden megvan benne, amitől az író-rendezőt szeretni (más esetben utálni) lehet: a humortól kezdve a témán és a zenén keresztül a végkifejletig. Az éles szeműek pedig láthatnak benne egy parodisztikus vonulatot is, ami tovább emeli a film hatását. Annyiban pedig mindenképp egy érdekes antiutópiának is lehet nevezni, mert egy olyan világba kalauzolja el a nézőt, ahol nem biztos, hogy szívesen élne (pláne 200 évnyi hibernáció után).


Népszerű idézetek

Londonna 

– Uram-atyám, leütöttem valakit egy eperrel!…

Londonna 

– Ez egy magazin kihajtható középső oldala, Playboy volt a neve. Ezek a lányok nem is léteztek igazából, gumiból készültek, felfújták, aztán bedugaszolták őket. Aztán mindenféle kencével voltak kenegethetők.

Londonna 

– Eldugta az orrot a maszkja alá! Gyerünk, kapjuk el!

Londonna 

– Lásd be, hogy a kapcsolat férfi és nő között nem lehet tartós. Bebizonyította a tudomány. Tudod, van a testünkben valami vegyi anyag, amitől hosszabb-rövidebb idő után egymás idegeire megyünk.

Moyandra 

– Született besúgó vagyok, mindig is az voltam. Reggel például arra ébredek, hogy köpnöm kell.


Hasonló filmek címkék alapján