Hellbender (2021) 74% 13★

Pffffff. Ennyi evet kellett varnom, hogy megtalaljam 'A' boszorkanyos filmet. Okkultizmus, boszorkanyag, szep kornyezet, semmi cicoma meg puder. Van benne valami termeszetesseg, ahogy megmutatja a sztorit. Az elejetol megvan az erzes es csak egyre jobban beszippant. Nem egy daralos, akciodus tortenet, de pont ezert lehet belefeszkelodni. A latvanyosnak szant jelenetek pedig nagyon hatasosak. A zenek nagyon dogosek voltak benne.
Fu, nagyon jo film. Inyenc horrorosoknak kotelezo!

Nekem van több bajom is a filmmel, illetve, inkább a film mögött megbúvó szellemiséggel és felfogással, de ugye ez csak egy dolog.
Általánosságban, általgnézőként azt mondom, hogy ez egy jó film, de mindenképpen jobb, mint az átalg horrorok, amelyeket manapság a nézőre erőszakolnak. Fogytán vagyunk az igazi jó sztoriknak, a zsigeri rettegésnek és a horror, mint műfaj egészen megváltozott így a XXI. első negyedére. Eltűntek a jumpscarek vagy ha mégis léteznek, borítékolhatóan szarok is. Nagyjából eltűntek a direkt módon ijesztgetni akaró, rémületet és ezzel együtt vegyesen undort keltő filmek, amelyek kimondottan provokálták a nézőt (Emberi százlábú? -.-), de igazából sosem éreztük igazinak őket, ezért eltöltöttünk vele másfél órát, majd nyugtáztuk, hogy mekkora baromság és még csak eszünkbe sem jutott félni az ezt követő mondjuk fél órás időtartamon túl. Nyilván, mint minden esetben itt is felsorolhatnék néhány egészen üdítő kivételt, de nem teszem, rátérek az alábbi filmre.
– Ez a film egy családi vállalkozás végterméke, ezt pontosan a helyén kell kezelni ahhoz, hogy ne úgy nézzünk rá, mint borjú az újkapura.
– Amennyiben értünk a boszorkánysághoz, az agg motívumokhoz, melyeket a lexikonok a boszorkányok eszköztárába soroltak anno hivatalosan és nem hivatalosan, akkor hunyjuk be a szemünket, mert van benne néhány saját ötlet, amitől az embernek egy kissé … nos, mosolyra készteti.
– a saját, két emberes rockbada és az arcfestéses jelenetek egyszerűen nevetségesek, erőltetettek, s bár a szövegeket szívvel és lélekkel írták, a boszorkányságot modernizálni hivatott zenélgetés inkább kínos és groteszk, sem szellemében sem látványában nem tesz hozzá a filmhez. Szerintem jobban jártak volna valami természetközeli, de modern cselekménysorozattal: pl. hogy ugráljunk szabadesésben a folyóba krva magasról. Az is badass, de jobban benyelné a nép. Ez a mondvacsinált zenekar fenemód erőltetett volt, s a dobos kislány „konkrétan nem tud dobolni” (idéztem egy magyar híres dobost) – a zenéhez még távolról sem volt semmi köze. Egy szó mint száz, roppant kínos, szekunder szégyen.
– A kis költségvetéshez képest a képi világa egyszerűn letaglózó és van egy olyan sejtésem, hogy ha félretesszük a fentieket, akkor egyszeriben elsodor bennünket a látvány. Mind a horrorisztikus jelenetek, mind pedig a környezet képen történő visszaadása döbbenetesen profi, és családi vállalkozás ide vagy oda, profikat is megszégyenítő operatőri munkának örvendezhetünk.
– Örültem volna, ha két részes, hosszabb, jobban kifejtenek benne dolgokat. Sokak számára valószínűleg nem lesz világos, hogy mi történik egyikükkel és mi a másikkal, kell egy kicsit filózni. És itt nem azt gondolom, hogy szájba kell rágni, sőt… Más motívumokat használtam volna az érzékeltetésre: én növekszem, te haldokolsz. Nem tudom a forgatókönyv erre vajon kitért és csak a játékidőbe nem fért bele?
– Minden tiszteletem az írónak, de… A cselekményszál fő indoka sántít és nem alátámasztható, jobban is meg lehetett volna erősíteni a visszavonulást az erdő mélyére, így ez… amerikaira sikeredett.

Mindent összevetve, ahhoz képest ítéltem meg a filmet, hogy mind a szereplők mind a készítők egy családból származnak, de legalábbis egymással nagoyn szoros kapcsolatban állnak. Ha így szemlélem ez egy kitűnő és messze kimagasló film. Azonban, ha a többi horrorhoz képest szemlélem, akkor a sztori gyenge pontjai és a fentebb taglaltak miatt nekem csak egy erős 7-es.
Nagyon rendben van, bőven és jócskán inkább ajánlom megtekintésre, mint az évben bármelyik megtekintett horrort.

És egy dolgot hozzáfűznék, nagyon lábjegyzetként: néhol kimondottan úgy éreztem, hogy ezek és a boszorkányokat ördögi lényekként ábrázoló filmek kimondottan károsak. A természet lágy ölén éldegélő, a légynek sem ártó nőt démonizáló „művekkel” tele a padlás és úgy gondolom, hogy már túl van pörgetve a női nem ördögivé avanzsálása, akár ilyen filmek által is. Én ezt a filmet nem így, és talán nem is készítettem volna el. Elvből.

A Hellbender nagyon szépen vegyíti bele a boszorkányos horrorfilmek folkosabb vonalát egy coming of age történetbe. Különösebb meglepetései és fordulatai nélkül is mindvégig leköt és szórakoztat, csupán a film legvégén lehet olyan érzésünk, hogy a történet befejezése némi ötlethiánytól szenved, és úgy van vége, mint a botnak. Ennek ellenére is kifejezetten kellemes csalódás volt, és megkockáztatom, hogy számomra az év egyik kedvence lesz.
Bővebben: http://www.cinegore.net/hu/2022/06/27/hellbender-2021/

Nem egy szokványos anya lánya sztori, és bár horror, mégis azon kaptam magam hogy nem is féltem igazán (de nem a horror elemek miatt, azok rohadt jól voltak), hanem a sztori bakker annyira erős! Nagyon vártam hogy alakul a kapcsolatuk, a lány hova fejlődik mivé válik végül, és nem is csalódtam a befejezésben. Minden percben oda kötötte a figyelmem, a fényképezés hibátlan, és a zenei hangulati kiugrások is piszkosul jól álltak a filmnek. Az milyen család már aki egy ilyet létre tud hozni heeeee???????? Végem.