Hazudj! (2022–) 78% 12★

Hűű.. Ez a sorozat beszippantott. Nem is gondoltam, hogy ez így le fog kötni.
Titkok, szerelmek, hazugságok, szex, barátság… és egy baleset, ami beárnyékolja kicsit ezt az egészet. A maga műfajában szerintem nagyon adta ez a sorozat.
Fiatalos, de mégis hétköznapi dolgokkal. Sajnos engem mélyen érintenek egyes dolgok belőle, emiatt is eléggé bele tudtam magam élni.
Nem mondom, hogy mindegyik szereplő szimpi volt, volt akit a végére már annyira nem kedveltem, de valahogy nagyon emberiek. Nagyon remélem, hogy lesz folytatása.

2. évad (2024. október): Sikerült még jobban megkeverni a kártyákat. Ezeknek az embereknek az lenne a legjobb, ha soha nem is találkoztak volna…
Lucy és Stephen kiemelkednek ebből az őrületből. Stephen jóformán orvosi eset, annyira profin űzi a manipulációt, nemcsak az egyetemi évek alatt, hanem a 2015-ös évben. Igazából se ő, se Lucy nem változott meg 2015-re, erről a párosról a Holtodiglan Amy (itt Stephen) és Nick (itt Lucy) párosa jut eszembe, annyira betegek.
Wrigley-t az évad végére sikerül elmélyíteni annyira, hogy talán ő lett az évad MVP-je, hogy ilyen sporthasonlattal éljek vele, mert amin ez a srác keresztül ment, attól tényleg csak szerethetőbbé, szimpatikusabbá vált. Pippa fejlődése elképesztő, nála mindig vártam, hogy most mi lesz. Nagyon jól építették fel a karakterét ebben az évadban, sokkal szimpatikusabbá vált mint az első évadban. Diana, csak egy szót szeretnék mondani: profi. Őszintén bízom abba, hogy nem lesz baja, az egyetemi idővonalon, mert neki tényleg csak gratulálni lehet, ahhoz amit elért. Akár Stephennel kapcsolatban, akár 2015-ben. Bree, nem is tudom, egy fiatal naiv lány, akit az élet csúnyán átvert. Nem lehet vele nem szimpatizálni, mert Oliver (Tom Ellis karaktere) nagyon profi módon húzta el a mézesmadzagot előtte, és hányan dőltek volna be neki. Evan szintén egy naiv hülye, Bree-vel megérdemlik egymást.
Az egyetemi idővonal elképesztően keményre sikeredett, nem tudom, hogy ki mit tett volna a karakterek helyében. Elképesztően mérgező karakterek vannak a fókuszban, és volt több olyan téma is, amit valóban nehéz megítélni, hogy mit is kellett volna tenni (lásd Chris-szála, igaza volt Lucynak, hogy felszólalt, igaz ezt is idegből tette és ezzel is több kárt okozott). Az esküvős idővonal, vajon Bree túl van-e Oliveren? Lucy és Stephen megérdemlik egymást. Csak a környezetüket sajnálom, akiknek el kell szenvedniük a tetteik következményeit… Erősebb évad volt, mint az előző, itt már nem a sz…ral gurigáztak, és rengeteg kimondott és kimondatlan témáról lehetne beszélni. Remélem hamar jön a 3. évad, mert egyszerre élvezetes nézni ezt a rakás elcseszett embert, másrészt a sorozat is egyre jobb lesz, ahogy megyünk előre.

1. évad után (2024. október): Első pillantásra egy sima tinidrámának tűnik, de második pillantásra, miután a néző eljutott az évadzáróig, egy eléggé nehezen emészthető sorozaton lesz túl, ami bemutat több rettentően toxikus embert és az ő kapcsolataikat. A sorozat elején, ha a néző el is gondolkodik azon, hogy ki a szimpatikus, lehet mire véget ér az első évad, már csak sajnálatot érez mindegyik főhős iránt, mert a saját sérüléseik miatt szenvednek és nem képesek kialakítani normális emberi kapcsolatokat. Az évad végére mindegyik szereplőt elmélyítik annyira, hogy lássuk mennyire jók vagy rosszak, de egyikükkel sem lehet igazán azonosulni.
Lucy egy „átlagos” jócsaj, akinek 18 évesen ha vannak is ambiciói (az írás leginkább), azt még elfedi a bulizás/pasizás téma, viszont amikor használja az eszét, akkor egészen kegyetlen dolgokra képes, pusztán jószándékból. Stephen egy manipulatív nárcisztikus ember, aki képes mindenkiben a megfelelő húrokat megpengetni, és ha nem úgy játszik a másik, ahogy ő szeretné, akkor indul a burkolt vagy nyílt szekálás. Minden lépése kiszámított, minden kapcsolata érdekből való, és tudja, hogy még évekkel később is (eljegyzési parti) mekkora hatást ér el Lucynál. Pippa tűnik az évad végére a legjobban felépített karakternek mert a szexmániás p..csából egy egészen emberi alak formálódik meg, igaz ő sem igazán lesz kedvelhető. Wrigrely az elefánt a porcelánboltban jellegű személyiségével szinte berobban mindenki életébe, és nem érzi a határokat, viszont vannak néha olyan meglátásai, ami bizonyítja, hogy megvan a magához való esze, csak nem tudja igazán használni. Bree tűnt a legnormálisabbnak, a maga csendes józanságával, de ki tudja, mi van benne. Ewan szintén normális srác lenne, de ő leginkább azzal segítene a legtöbbet magán, ha dobna mindenkit ebből a társaságból és messzire kerülné őket. Diana tűnik a legjózanabbnak a társaságból, tipikus ambiciózus csaj, aki megy előre, és elég nagy a kontraszt közte és Lucy között, viszont neki Stephen a gyenge pontja.
Néha elég sterilnek tűnik a sorozat, viszont az apróságok, az emberi kapcsolatok kuszasága az nagyon átjön és olyan dolgokra világít rá, amitől látjuk, tudjuk, hogy igen, jobb lenne elkerülni a Stephen-féléket, mégsem tesszük és ezzel leginkább csak saját magunkat tesszük tönkre.

Íme a 21. század fiataljai – hát nagyon remélem, hogy nem. A sorozat egy koleszban játszódik, és egy ottani baráti kör életébe kapunk betekintést. Suli, bulik, drogok, barátság, szerelem, féltékenység, hűtlenség, szex (stb). Hát amit így el is várunk egy egyetemisták életéről szóló sorozattól. A szereplők szinte mindegyike egy jó adag titokkal érkezik, ki kisebbel, ki nagyobbal. Kicsit talán sokmindent is akar egyszerre elmondani, mivel közben úgy éreztem, hogy amúgy kb. mindegyik szereplőről is lehetne többet és tovább beszélni. Legyen szó Pippáról, Wrigley-Drew tesókról, Evanről, Breeről, meg természetesen a Lucy-Stephen duóról. Szinte mind egytől egyik sérült fiatalok, és valahol szörnyű azt látni, hogy 19-20 évesen milyen sérülésekkel próbálunk „túlélni”. Ezek szinte gyerekek. Közben meg ahogy viselkednek meg ahogy élik az életüket, hát… Durva. Nem tudom mit fognak összerakni második évadra, de kíváncsian várom.