Három a nagylány (1997) 59% 10★

Ezt az idióta címet. Egy csomószor szembejött már velem, de a cím miatt arra sem méltattam, hogy megnézzem miről szól. Gondoltam valami ötvenes években játszódó tiniszerelmes – vígjátékos baromság.
Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Viszont, ez a film, szereplői ellenére sem olyan jó, mint amilyennek első pillantásra látszik, (nyilván indítsuk el és nézzünk bele ugye), mert én botor módon azt gondoltam, hogy hoppá, de hülye vagyok, hát miért kerültem el eddig? Minden főszereplőjét imádom, remek színészek, gyönyörű emberek… mi baj lehet?
A baj az, hogy ugyan egy egészen fontos társadalmi ellentétről beszél, szerelmes filmbe csomagolva, ezt az ellentétet azonban/és vagy végülis nem oldja fel rendesen, nem tárgyalja végig, csak lóg a levegőben. Először komolyan akarja venni a témát, majd valahogy „szétszórodik”, atomjaira hullva az, és eltűnik valahol a vászon és a néző agya között, de addig sosem nem jut el, hogy kibontakozzék.
Kár érte, én ezt a rendező elképzelései hibájának tartom, ebből egy jóval karakánabb filmet kellett/lehetett volna rendezni, így romantikus és vérkomoly is akar maradni, de egyikben sem túl erőteljes, csak karistolgatja a felszínt.
A színészekért egyértelműen megéri megnézni.
Connelly… hát kész vagyok ezen a nőn. Ritkán találni jobb nőt vásznon, de hogy még tehetséges is volt akkortájt, ez maga a csoda. (Ezt mostani szerepléseiről nem tudom sajnos elmondani – elszállt, szokásos módon ő is.)
Nézzétek meg, keserédes, nem túl komoly romantikus, ha valaki átlátja, érteni fogja, hogy miről akart szólni, de mégsem tette igazán.