Harag (2014) 75% 312★

Ha az ember hajlandó levetkőzni magáról az előítéleteket (amerikai film, úgyis részrehajló), akkor képes felfedezni azt, amiről a film tényleg szól: a háborún belüli dominancia. Tulajdonképpen azon túl, hogy Logan Lerman által végigkísérjük, hogyan lesz a fiúból férfinek látszó, remegő roncs, belelátunk egy egészen apró közösség „életébe”. Hogyan tudja a parancsnok összetartani a pszichésen leépülő beosztottjait, és hogyan tudja titkolni, hogy lassan vele is ugyanaz történik; milyen különbségek vannak katona és katona között; ki mibe kapaszkodik; hogyan asszimilálódnak a háború véres, brutális környezetébe; és így tovább, és így tovább. Számomra azért volt megdöbbentően erős a film, mert valódi részrehajlás nélkül kivitelezte mindezt, a katonák szemszögéből nézhettük végig mindezt. A háború másik oldalán állók, az ellenségnek nevezett emberek csak eszközként voltak feltüntetve a filmben, a fókusz végig az állatias fegyvergépekre (katonákra) esett.

Ha a Walt Disney egyszer háborús filmet csinálna, az is ilyen lenne…

A film megnézése után azt gondoltam, nem írok én erről értékelést, hiszen első dühömben az egyetlen értékelhető részének a zárás klipszerű montázsmegformálását neveztem volna. (https://www.youtube.com/watch…) Dühös voltam, és ezt tudtam is magamról, úgyhogy nem akartam igazságtalan lenni. Hiába teltek a napok, a dühöm párolgott csak, a képsorok elevenek maradtak. Volt egy pillanat a filmben, amely elnyelte Brad Pittet. Éreztem, hogy jönni fog, mert már az első percektől közelített hozzá a hitelesség, és aztán egyszercsak elfelejtettem, hogy színész. Ebben a történetben teljes személyiségek vannak, maximálisan önazonos figurák, akiket nem csak másfél órára emeltek ki a teljesen lényegtelen háttérből. Gondolataik, döntéseik a jellemükből fakadnak. Nyugodtan és bátran nevezhetem alkotásnak, ami a rendező kezéből kikerült. Mire fel hát a dühöm? Csak arra, hogy ez a film harsogva sétál bele abba a csapdába, amibe már Homérosz eposzaitól kezdve végtelen alkotó vezette bele a műveit. Mindig sikerül bemutatni, hogy a hősnek nem jó, hogy a hős bajba keveredik, és a baj mindig szörnyűségekkel jár együtt, ám mintha a hős mégis mindettől a rossztól válna csak igazi hőssé. Ez a hősiesség teljesen uniformizált. A tankban lévő minden egyes katona ugyanaz a leegyszerűsödött érzéketlen bunkó* lett (a múltjuk teszi őket egyedivé). Az a végtelenül dühítő ebben, hogy olyan, mintha azt állítanák: igazi emberré csak az embertelenségben, az embertelenség által válhat valaki. Nem, nem és nem. És mégsem megy ki a fejemből az egész.
*Köszönöm, @Pistee66!

Rég láttam ennyire hatásvadász filmet. Grandiózus zene, a néző pofájába tolt dráma, egy kis romantika, zene, zene, zene, kis totál, nagy totál, csúnya, gonosz nácik és Brad Pitt minden mennyiségben.
Csendben megjegyzem, hogy az [[https://snitt.hu/filmek/our-world-war-2014-2014|Our World War]] 3. része kenterbe veri ezt a tankos csillagok háborúját (most komolyan, mi volt ez a színes lézerlövöldözés?)

Volt benne 1-2 hiteltelen jelenet (pl. az ember nem robbant szét a gránáttól, teljesen egyben maradt, csak simán meghalt). A mellékszereplő gyerek eléggé idegesítő volt. Egyébként szerintem jó film…(Ha filmként tekintünk rá és nem a miérteket és hogyanokat keressük.)

Röviden és lényegre törően; amíg lőttek addig rendben volt a film, amikor moralizáltak akkor kezdett fájdalmasan gyenge lenni.
A látvánnyal nem volt gond, szép képek, nagyon jó hangkeverés, az akciójelenetek hatásosak és látványosak voltak, amivel problémám volt az emberi részek. Nem a színészi játékra gondolok elsősorban, bár az sem volt kiemelkedő, inkább az általuk játszott karakterek voltak nagyon egysíkúak. Itt az összes karakter egyformán változott a háborús borzalmak hatására; mindegyik érzéketlen bunkóvá vált. A háborúban átélt eseményekre különböző emberek különböző reakciót mutatnak, na itt mindenki egyforma volt, még az zöldfülű srác is a film végére nagyon nagy tököt növesztett pedig ő csak egy „stréber értelmiségit” alakított.
Közepes film, pedig akár lehetett volna olyan eredeti is, mint A Háborús fenevad című 80-as években készült Kevin Reynolds film.

A minap újranéztem, mert csak.
A bemutatása idején apám miatt ültem be rá (aki fegyver- és militáriamániás… és természetesen imádja a háborús filmeket, ki gondolta volna… :D). Rólam tudni kell, hogy vele ellentétben engem annyira nem hoznak lázba a háborús filmek, nagyon kevés van, ami nemhogy tetszik, de képes egyáltalán lekötni. (Az egyik az Ellenség a kapuknál, a másik a Bombák földjén – meg legutóbb az Overlord). A Fury viszont kimondottan tetszett. Persze több sebből vérzik, és a vége is kicsit érdekes és önmagát hazudtolja meg, de mégis élveztem, szórakoztatott és igen, baromi látványos volt.

Ami nem tetszett:
– Brad Pitt karaktere nekem kicsit sótlan volt
– Az „új srác” annyira életképtelen, nyámnyila kis nebántsvirág, hogy az már vicc kategória. Én elhiszem, hogy valaki hezitál és megszeppen, ha beültetik a fegyver másik végére, de bakker itt már évek óta háború van, ez meg úgy viselkedik, mint aki most jött az óvodából. Ne már… Én komolyan arra vártam, hogy az első idióta megmozdulásánál spoiler jól és alaposan elverjék a többiek.
– A végső csata, hogy is mondjam…. Kicsit levett az összértékből. Nekem totál hiteltelen volt, hogy spoiler.
– Lehetett volna naturálisabb. Igen, mondjuk a gránátos részek.

Ami tetszett:
– A hangulata, a tempója, a képi világa.
– A kiváló színészi játék (szerintem egytől-egyig baromi jó volt mindenki).
– A karakterek (Pitt kivételével). Shia LaBeouf és Bernthal figurái voltak a kedvenceim.
– A tojásos, kajálós rész. Elég megosztó jelenetsor, külföldi oldalakon általában unalmasnak és túl hosszúnak találják, szerintem pont tökéletes.
– A legvége! Sok helyen szapulták miatta a filmet, de szerintem zseniális húzás volt, hogy spoiler

Szóval minden hibája és képtelensége ellenére tetszett, szórakoztatott.

spoiler Hezitáltam, hogy hatásvadász vagy inkább realisztikus. De nem is értékelnem inkább mert utálom a háborús filmeket ezért még véletlenül sem tudok róla értékelhető gondolatokat összeszedni.*

Hát ezt még halogatni kellett volna vagvy abszolút meg se nézni. Szép film, értem én, hogy amiben Brad Pitt benne van az annyira nem lehet rossz, de nekem ez egy pasifilm tele fasza csávókkal, aztán kész.

Háború hollywoodi módra, kicsit elcsépelt itt-ott, de a lényeg átjön: maradj ember a háborúban is. A Fury csapata a tipikus karaktereket hozta, ami minden egy kaptafára épülő háborús filmben megtalálható. Azt hittem valami kivételes alkotást látok, de egynek jó volt.
A „lézerharcon” elmosolyodtam, nem kéne, tudom, de vicces a második világháborút feldolgozó filmben ilyesmit látni.