Az álmok valóra válnak (Hamupipőke 2.) (2002) 69% 132★

Nem volt rossz, ezt is anno többször láttam, de nem igazán lett kedvencem. A szereplők nem rosszak, de itt a macskák és az egerek vitték el a showt. XD Nagyon bírtam őket. :-D A dalok gyengébbek, alig volt benne, az az okoskodó Prudence engem nagyon idegesített, sőt a mostoha is. A herceg pedig inkább felejtős, pedig nem rossz fej, ahogy az apja sem. XD Voltak vicces jelenetek benne, amiken nevettem, de nem igazán fogott meg egyik mese sem, de a harmadiknak volt tanulsága is azért.

Az a baj, hogy egy ’50-es évek ideáljához készített rajzfilmből csináltak egy folytatást, amiben a szereplők ugyanazok, de a stílus ugrott előre 50 évet. Totál 2000-es évek; ez főleg a dalokban nyilvánul meg. Ugyanakkor szerintem ez az én korosztályomnak és az utánunk következő gyerekeknek talán befogadhatóbb, eseménydúsabb és izgalmasabb, mint az első rész. Aranyos a történet és aranyosak a karakterek, de végig úgy éreztem, hogy nem kellett volna tovább piszkálni ezt a sztorit.

Ezt még soha nem láttam, nem tudom nem nagyon szeretem mikor egy klasszikust folytatnak mármint mesében, de meglepően tettszett, aranyos volt, vicces is, és tanulságos is főleg a 3-dik mese, ami nekem a kedvencem a 3 mese közül. Anastasia-t megkedveltem ebben a részben. A macskák még mindig nagyok! :D De a kedvenceim az egerek, nagyon cukik! :D
Sajnáltam hogy ebben nem volt annyi zene, de azért így is jó volt. Mondjuk a hercegnek nem jutott sok szerep! :D
Jó volt de még mindig az első a kedvencem! :D

Kedves, aranyos történetek. Hiányoltam a herceget, már két film volt, de még egyszer se kapott szerepet szegény.

Ez sokkal jobban tetszett, mint az előző rész. Még mindig nem vagyok Hamupipőke rajongó, de ez egész jó volt. :)

A kevéssé populáris Hamupipőke 2-t, ha nem figyel eléggé a néző, könnyen besorolhatja a gyenge, középszerű Disney-folytatások közé. Alapból felmerül a kérdés, hogy van-e értelme egy klasszikus tündérmesének folytatást írni. Hiszen ezen művek 100%-ig az esztétikára mennek, a történet és a karakterek felszínesek, egyedül az atmoszféra lényeges. Éppen ezért ha realisztikusabb személyiségjegyekkel próbálják felruházni ezeket a karaktereket, és a tipikus „jó-rossz” ellentétet eldobva valami konkrétabb üzenettel állnak elő, akkor olyan, mintha valami tök másik, idegen történetet látnánk. A Hamupipőke 2 ennek ellenére nagyon okosan rúgja fel ezeket a szabályokat, és a végeredmény egy pozitív csalódás.

3 részre van felosztva a film, melyek 20 perces sorozatepizódokra emlékeztetnek. Semmiképpen sem egy nagyszabású egész estés filmre kell számítani, de működik a maga módján.
Az első részben a Happy End utáni Hamupipőke életét látjuk a palotában. Vicces szituációk adódnak a hercegnő nem-hercegnős szokásaiból: Korán reggel felkel főzni, egyszerű ruhát hord, a legjobb barátai pedig közemberek. Nem feledkezik meg arról, honnan jött; elhatározza, mindent saját magához híven csinál, hisz így helyes. 52 évvel a klasszikus után készült a film, mi is lehetne az üzenete, ha nem az, hogy haladni kell a korral. A második történet főszereplője Bert kisegér, akit zavarja, hogy már nincs hasznára Hamupipőkének, ezért emberré változik. Természetesen időközben rájön, hogy legjobb önmagadnak lenni, és van feladat, amit csak egy egér képes véghez vinni. A harmadik részben a mostohanővér Anasztázia kerül a középpontba, aki beleszeret egy pékbe. Az anyja a klasszikus vonalat képviselve még mindig bálokba járatja lányait, hogy találjanak valami gazdag nemest, ám Anasztázia megtanulja, hogy nemet is mondhat a rászabott „gonosz mostoha” szerepre.

Furcsának érződhet a modern stílus, gyakran közhelyes, vagy egyenesen gagyi, de itt jön a rendkívül intelligens csavar, ami minden buktató alól felmenti. Ami keretbe zárja a filmet, az a mesélés. Valójában végig azt követjük, ahogy a folytatás hiánya miatt felháborodott kisegerek megalkotják a saját történeteiket. Mit csinál a (főleg) gyermek néző, miután véget ért egy szeretett történet? Elég, ha magamból indulok ki: Folyton továbbfűztem a szálakat, kiegészítettem a sztorit, saját víziókat hoztam létre. Mert még nem akartam elengedni. Egyrészt ezzel megnyugtattam magam, másrészt baromi jól szórakoztam. Amikor az utolsó részben elhangzik a címben szereplő „Az álmok valóra válnak” mondat, nem csupán a karakterek helyzetére értendő. Az álmok a tisztaszívű néző álmai, melyekkel saját képére formálja a történetet. spoiler Így lett a Hamupipőke 2 egy gyönyörű parabola.

Oh, hogy én ezt mennyire szerettem kiskoromban! Felnőtt fejjel látom már a hibáit, helyenként túl cukrosnak és vidámnak éreztem az előző részhez képest, meg a dalok is túlságosan popszerűek voltak. Ennek ellenére szeretem, agykikapcsolódásnak tökéletes!

A mese mondanivalója véleményem szerint az, hogy hogyha szép vagy, mindegy honnét jössz, vár rád a herceg. Ha pedig nem vagy szép, akkor valamilyen munkás, például a pék az, ami elérhető, és örülj neki, érd be vele. Merthát egy pék is lehet jó fej, meg kedves… A királyfik meg csak a legszebbeknek vannak fenntartva.

Egyedül az nem tetszett benne, hogy nem azok a szinkronhangok, mint az első részben. Azok jobbak voltak szerintem. De maga a sztori még talán jobb is, szóval kompenzálva lett. :)

Közvetlenül egymás után néztem meg az első és a második részt. Talán még nem is láttam az elsőt se soha. De ez a második valami elképesztően gagyi lett. Teljesen hiteltelen, mesterkélt, teljesen élvezhetetlen. És szerintem nem csak azért, mert felnőtt fejjel egy gyerek mese gagyi. Hanem ez tényleg az. Nem volt egyszerű figyelni rá végig…