Hamlet (1990) 77% 77★

A tökéletes Hamlet filmfeldolgozás. Imádom és a film miatt is lett ez a legkedvencebb darabom, mert egyszerűen nem találok semmit amibe belelehetne kötni. Nagyon jó film.

Olyan jó érzés , hogy végre itt egy film ami ugyanolyan jó, mint a könyv. Pompásan játszanak a színészek, elképesztő átéléssel, én csak ajánlani tudom bárkinek, hogy nézze meg!

A Hamlet az egyik kedvenc Shakespeare tragédiám, és ez egy nagyon jó adaptáció. Itt Mel Gibson még színész volt, a többiekről már nem is szólva.

Az osztállyal néztük meg azután, hogy irodalomórán foglalkoztunk az alapjául szolgáló Shakespeare-tragédiával. A legkevésbé sem volt rossz, de nem is hagyott mély nyomot bennem. Nekem egyszernézős film lett.

A cselekmény nem sokban tér el a drámától (bár engem a külpolitikai szál elhagyása kissé érzékenyen érintett), inkább az arányokkal játszottak az alkotók – az első felvonás eseményeit iszonyatosan elnyújtották, így a végére nagyon összesűrűsödtek az események. A hangsúly egyértelműen Hamlet vívódásán, illetve időnként az anyjával való kapcsolatán volt; Hamlet és Claudius konfliktusa, ami szerintem az egyik legerősebb pontja a Shakespeare-műnek, itt (fájdalmamra) nem kapott akkora szerepet.

A színészi játék nagyszerű. Mel Gibson Hamletje zseniális, a monológok lenyűgöztek, Helena Bonham Carternél pedig keresve sem találnék tökéletesebb Opheliát. A szereplőgárda többi tagja is jól hozta a karakterét, ebben nem találok kivetnivalót.

Az eredeti Shakespeare-szöveg jelenléte engem egyáltalán nem zavart, szerintem nagyon jól passzolt a filmbe, a látványvilág szép, a filmet egy percig sem untam, összességében mégsem volt nagy élmény. Nem volt rossz feldolgozás, de szívesen megnéznék más adaptációkat, hátha találok „nekem valóbbat”.

Nagyon tetszett! A Hamlet poénjai nagyon jól kijöttek benne, birom ezt a csávót… Bár nekem kicsit sok volt a családon belüli smárolások… (az elején nem volt tiszta, hogy Ophelia miért csókolgatja azt a másik férfit (a bátyját), meg meglepődtem, amikor Hamlet épp veszekedett az anyjával és az hirtelen betömte a száját a sajátjával… khmm…)

Tudom, hogy ez egy dráma feldolgozása, és ott beleférnek az ilyen túlhevített érzelmek, de nekem néha már túljátszott volt. A másik meg az, ahogy a családtagok folyamatosan egymás száján lógtak…fúj, na. Túlzás,persze, de akkor is.
A szereplők közül Ophelia és Laertes voltak a legszimpatikusabbak, az előbbit a végén nagyon sajnáltam. Hamlettel, bár érthető a motivációja, mégse tudtam együtt érezni és szimpatizálni.

Szerintem akkor raktam várólistára ezt a filmet, amikor Helena B. C. filmeket néztem egyhuzamban. Igazi 90es évek sztárparádé, de még mindig nem szeretem a színdarabfeldolgozásokat, egyszerűen nem jön át a sok rímtől mit akarnak mondani :D

Inkább nem csillagozom és nem is jelölöm megnézettnek. Elkezdtem nézni, de 15 percig bírtam. Ez az erőltetett ódivatú, verselő nyelvezet nem nekem való. Szeretek olvasni, de a verseket sosem kedveltem, Shakespeare-hez meg nincs gyomrom.
Akik szeretik ezt a stílust és Shakespeare-t, minden bizonnyal tetszeni fog nekik, de én inkább hanyagolom.