Gyújtogatók (2018) 76% 60★

A rejtély mint világnézet és forma adja a film különlegességét. Mindenképpen az év egyik kiemelkedő filmje, én nem gondoltam volna, hogy a miskolci fesztivál után eljut a magyar mozikba is, de óriási fogás ez a magyarhangya részéről, aki különleges élményre vágyik, ott a helye a mozikban (én így fogok tenni). Talán csak irodalmisága, helyenkénti kimódoltsága választja el attól, hogy jelentős remekműként ünnepelhessük. Mindenesetre Miles Davis fellépése túlhaladja a formát, talányos magány és kibogozhatatlan szomorúság emlékezetes foglalata, egyike a legszebb filmjeleneteknek.

Fogalmam sincs, mit láttam, mi történt, miért történt és vajon tényleg megtörtént-e…
De tetszett. spoiler

Lassú, sokszor olyan érzésem volt, hogy alig történik valami, mégis tele van utalásokkal, és szimbolikával a film, és így aztán mindenki összerakhatja a maga verzióját, hogy mégis mi volt ez az egész.

Szóval szájbarágós történetre, és konkrét válaszokra senki ne számítson.
Ha egy szóval kéne jellemeznem, az a bizonytalanság lenne.

Érdekes film. Kell hozzá egy hangulat.

Én sajnos nem tudtam tudatlan szemmel neki állni mert egy féléve olvastam a film alapjául szolgáló novellát. Már azt is zseniálisnak tartottam valószínűleg a legerősebb írás a 'Köddé vált elfánt'-ból. Miután elolvastam pont arra gondoltam, hogy milyen zseniális filmet lehetne kihozni ebből ha jó kezekbe kerülne….és hát igen jó kezekbe került.
Hihetetlenül sok plusz réteget sikerült az így is szimbolikára építő sztorira rápakolni. Nagyon tetszett ez a fajta kontraszt a karakterek között, a garzon lakásban élő, vidékről a városba költöző lány. A tágas értelmiségi lakásos 'Gatsby'. A falun ragadt művészlélek akit a társadalom tart vissza. A tengődő fiatal életérzésből sikerült egy igazán ijesztő koncepciót összerakni. Tökre olyan az egész mint egy romantikus mű (és itt most a stílusirányzatra gondolok). Az erős elvágyódás, a romantizálás, a ködös táj, a kilátástalanság, a naturalizmus, a szép és a ronda közti kontraszt beemelése (ha jól olvastam akkor a rendező direkt kivágatta a képileg 'túl szép' jeleneteket). Olyan film ami még ott marad az emberben és igazán elgondolkodtat.

Köszönöm a tippet a Filmvilágos srácoknak, ez tényleg különleges élmény volt.
Néhol talán túúúl laaassúú, de cserébe hihetetlenül rétegzett, gazdag szimbolikájú, erős hangulatú film, ami nagyon sok mindenről szól, és utána még hosszú ideig próbálod visszafejteni a fejedben.
Van benne egy jelenet, a tornácos füvezős, ami valami tökély, de soha nem fogom tudni megfogalmazni, hogy pontosan miért.