Gantaek: Yeoindeului Jeonjaeng (2019–2020) 77% 7★

A sztori és a zene nagyon tetszett, de a színészek nem voltak olyan jók, mint általában megszokhattuk (azt hiszem, ezen a téren eléggé el vagyunk kényeztetve, már ami a koreai sorozatokat illeti). Nem mintha rosszak lettek volna, csak nem voltak kiemelkedően jók. A kedvencem Wal volt, azaz Lee Shi Un, és jó volt Hwang eunuch is, vagyis Ahn Se Ha. A főszerepet játszó színésznőt nem annyira kedvelem, Kim Min Kyut pedig ezidáig csak kisebb mellékszerepekben láttam, de itt főszerepben nem sikerült meggyőznie. A történet kedvéért viszont érdemes szerintem megnézni.

Elég vegyesek az érzéseim. Az alapötlet szerintem hiperszuper, és voltak a sztoriban még más eszement jó ötletek – a királyon tapasztalható „utóhatás”, Wal és Eun Bo biznisze, a prófécia, a sámánnő jelenléte –, ennek ellenére valahogy nem sikerült megragadnia a szívem. Nem éreztem különösebb dinamikát benne, nem volt túl erős a komplexitása, nem volt sodró a lendülete sem, és a karakterek sem voltak különösebben emlékezetesek, inkább egysíkúak voltak. Talán a 16 rész kevés is egy ilyen kaliberű sztorihoz. Simán el lehetett volna mélyíteni a cselekményt 24 vagy akár 30 részes formában is, és akkor talán nem lenne hiányérzetem, mélységet is kapott volna a sori, és a lezárását sem érezném olyan hirtelennek, kurtán furcsán egyszerűnek.

A színészi játék sem volt kiemelkedő. Kim Min Kyu egy eszement édes srác a gödröcskés kis arcával, de színészként még nem érett be. A karaktere egy igazán tökös király-alapanyag lenne, de nem tudott bele annyi erőt vinni, amivel igazán hiteles lett volna. Nemrég dicsértem félholtra Park Ki Woongot, aki a Rookie Historian Goo Hae Ryungban volt überkirály király… óhatatlanul is arra gondoltam, ha ő vagy egy erősebb színész játszotta volna itt a királyt, erősebb lenne maga a sori hatása is. Lee Kyung karaktere tök jó volt, de valahogy mindenre túl könnyen jött rá, és mindent pikkpakk megoldott. Az Eun Bo-t alakító Jin Se Yun nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem. A kémia a hőseink közt szintén a „nem rossz” kategória, és voltak aranyos, szívmelengető jeleneteik. A mellékszereplők is átlagosak voltak. Talán a főeunuch volt a legemberibb és legkedvelhetőbb számomra, illetve Wal a maga kis bugyuta egyszerűségével, ami helyes kontrasztott alkotott a palotában elvárható viselkedéssel szemben. Az anyakirálynő karaktere és maga a színésznő is iszonyatosan irritált, a gesztusai, a szétrúzsozott ajkai… Bah. Összességében a színészi játék tehát nem volt túl erős nekem.

Ami miatt mégsem tudom elmarasztalni a sorozatot, az az, hogy voltak szép és jó pillanatai, és ami kifejezett erénye, hogy egy újabb szeletét mutatta meg a koreai történelemnek. Ezért is írtam, hogy szuper az alapsztori, hiszen a királynő választáson alapul. Nekem ez a vonal nagyon-nagyon bejött.

Bár a bonyodalmak nem voltak túl bonyolultak, és jobban is ki lehetett volna bontani ezt a sorozatot, a komplexitása és mélysége miatt – azaz annak hiánya miatt – két nemrég látott könnyedebb sorihoz hasonlítom magamban, a Tale of Nokduhoz vagy a Rookie Historian Goo Hae Ryunghoz. Mindkettő 9 csillagot kapott tőlem a 10-ből. Mögöttük egy kicsivel szerintem elmarad ez a drama. Ráadásul mostanában bivalyerős sorikat is láttam, amikhez mérten tényleg nem tudom felpontozni. Lehúzni viszont nincs szívem, hiszen abszolút nem rossz. 8,5 csillagot kap, kár hogy nem elég differenciált a csillagozás itt Snitten, így 8-at kell adnom, mert ahhoz közelebb áll minőségében, mint a 9-hez.