Foxtrot (1976) 60% 1★

Román nemesek A legyek urában, avagy Roger Corman produkciós cége egy füst alatt forgat erotikus thrillert és művészfilmet – a Foxtrot kapcsán van, lenne miről beszélni, ha emlékezne rá, érdeklődne iránta bárki 2024-ben, illetve ha nem fulladna viszonylag gyorsan látszólagos unalomba…

Húzása, feszessége nincs, de valamiféle erősen baljós és sötét, elvont miliője igen, ami mégiscsak élménnyé teszi a megtekintését. Arturo Ripstein egyedi látásmódja ingerlő, érzi a néző, hogy többre érdemes filmes projektet lát, amiből mégiscsak hiányzik valamiféle finesz, több hús és krumpli, egy kis zsír. Pedig a film alapötlete, forgatókönyve és lelkülete magában hordozza a még drámaibb felkavaró erő lehetőségét, és akkor nem egy erőteljes, átható miliő lenne a legfőbb élményünk erről a félresikerült paradicsomi dőzsölésről.
A Corman-i logika kapcsán a mozihoz hozzácsapott szexjelenetek által elkészült (vagy elkészíteni tervezett?) erotikus darab ilyen szempontból talán feltette volna a pontot az i-re, főleg ha a szexualitást sikerül a film egészét jellemző sötét, groteszkbe hajló stílussal ábrázolni – bár fogadnék rá, hogy Corman célja egyébként nem ez lett volna.
Minden más téren, Ripstein szerintem némileg tartja a távolságot a kamera által látott dolgoktól, és ettől válik igazán furcsává a film: a színészei, az édenkerti táj, minden mintha érinthetetlen lenne, ígérete csupán a szépnek, idillinek, nemesnek. Épp ezért nem tud dűlőre jutni az ember, érzékeli, hogy nem szemetet látott, de az élmény mintha mégis beszorult volna a kamera lencséi közé. Nem ez az első ilyen tapasztalatom O'Toole kapcsán.

Nem rossz, nem jó, érdekes film a Foxtrot. Még Corman komolyabb, de még mindig jól érthető alkotásaihoz képest is kérdéses, így elsősorban azoknak ajánlanám, akik edzettek már művészfilmes téren.