Les oiseaux vont mourir au Pérou (1968) 80% 1★

Igen ellentmondásos film, tipikusan az a mozi, ami a művészfilm címke leple alatt összehányt maszatolások gyűlölőinek kinyitja a zsebében a bicskát, de ezzel párhuzamosan megfelelő nyitottság mellett mégis képes magával ragadni a nézőjét. Értetlenül elvethető, és érdeklődve szerethető darab, pont mint főhőse, a kis nimfa…

Az első sarokpont, hogy Romain Gary annyira középszerű, avagy egyenesen rossz rendező, mint amilyen kiváló és meghatározó író. Itt minden a kezében van, így egyértelműen félreértés azt gondolni és mondani, hogy a Les oiseaux vont mourir au Pérou (legyen a továbbiakban az egyszerűség kedvéért mondjuk Perui madarak) egy szándékosan elmaszatolt, valójában semmiről sem szóló alibi egy filmforgatáshoz. A film mögöttes mozgatórugói nagyon is szépen kibomlanak, különösen a megdöbbentően katartikus végponton, ahol már nagyon világosan felsejlik a görög drámák hatása (mit hatása… ez a film gyakorlatilag egy XX. századra áthangszerelt görög dráma!), illetve a filmben folyamatosan tapasztalható jelképesség valódi jelentősége. Viszont ennek bemutatása, kamera elé rendezése… finoman szólva kérdéses és ötlettelen, hacsak nem félamatőr, amire csak ráerősít, hogy az egyetlen általam megtalált kópia egy rommá nézett VHS szalagról digitalizált, de legalább értelmes, valószínűleg angolból angoritmus által fordított felirattal rendelkező verzió volt. Garynak rendezőként nincs igazán sok ötlete, és a színészei is mintha magukat instruálnák a forgatókönyv és az alap irodalmi mű számukra már egyértelműnek tűnő vetületei alapján. Seberg gyakorlatilag önjáró, ami néha nagyon jó, néha nem. Ronet egy antik hős, ennek megfelelően neki kell a legkevesebbet játszania, de Daniel Brasseur monológjai és főleg Jean-Pierre Kalfon Marlon Brandót idéző jelenléte finoman szólva is kitolják őt a reflektorfényből, hiába mutatnak olyan jól Seberg-zsel a közös jeleneteikben.
A fentiekből talán már következik, a mozi kulcsa a színészi játék, és legalább részben egy szerelmi hódolat Seberg előtt, aki a történet szerint ráadásul a bukott, szenvedő, megalázott, összeomlott, majd önmagát felépítő nő karakterétől halad előre a spoiler karakteréig spoiler. Azonban hogy Seberg „ér-e” ennyit, képes-e ennyi mindent a vállára venni, az szerintem kérdés… Huszonéves fejjel egy ideig magam is odavoltam érte, de ma már egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy közéleti jelenségként talán, művészeti értelemben azonban sosem került egy lapra például Claudia Cardinaléval, Ingrid Bergmannal vagy Brigitte Bardot-val. Seberg egész karaktere predesztinálja őt bizonyos sikeres szerepekre (olyanokra, mint ez), de igazán árnyalt játékot szerintem nem tud biztosítani. Jelen film esetében éppenséggel szerencse, hogy legalább három, ennyire erős jelenléttel bíró férfi partnere is van.
No és hát róluk igazán csak pozitívan lehet nyilatkozni: Brasseur kiváló, mintha csak a színpadról lépett volna a kamera elé (jó értelemben), Kalfon borzolja az ember kedélyeit szinte végig, Ronet meg mintha épp készülne fellépni a színpadra (megint csak jó értelemben). Őszintén kár, hogy Gary melléjük oda tud ugyan tenni néhány nagyon szép, erősen jelképes képet a madarakról, a tájról, pár ügyes beállítást (például a film legelején a maszkok használatával), de ezen kívül magát a mozit nem nagyon sikerül összefognia.

Nagyon elvont, nagyon francia, valóban a nyilvánvaló értelmén és tartalmán túlmutató film a Perui madarak, de vonzereje, nézőre gyakorolt hatása elvitathatatlanul nagy. Úgy ültem le elé, hogy végigolvastam az IMDB elmarasztaló kritikáit, nem voltak magasak az elvárásaim, és a nyitóképsor erősen stilizált szexjelenetét még magam is végigszörnyülködtem, de másfél óra elteltével teljesen az ujja köré csavart. Ahogy fent írtam, aki nem tudja elviselni a művészfilmek öntörvényűségét, az talán ne is próbálkozzon vele, de minden más tekintetben megvannak azok a feltárásra váró vetületei, amiknek mindig nagyon „meg tud örülni” egy filmkedvelő. Jean Seberg kedvelőinek azonban kötelező, annak ellenére is, hogy köreikben is nagyon megosztó darab!