Laughter in the Dark (1969) 0% 0★

Azért egy 29 éves nőt 16-nak eladni nehéz ügy. Itt egyáltalán nem is sikerült, sajnos… Elképesztően zavaró volt, hogy az Albinust Edwardot és Margot-ot játszó színészek között a valóságban csupán 4 év korkülönbség volt, s ez meg is látszott. Aztán azt se nagyon tudtam hová tenni, hogy sikerült a feleség szerepére egy, a férjét játszó színésznél 3 évvel idősebb színésznőt szerződtetni, aki ráadásul e csekély korkülönbség ellenére meg néha rettenetesen öregnek látszott Nicol Williamson oldalán… ??! Úgyhogy, aki castingolt, azt én jól seggbe rúgtam volna, de legalábbis elolvastattam volna vele a regényt.

A film. Sokáig kíváncsi voltam rá, aztán elolvastam a könyvet, ami elég korrektül félretolta bennem azt az érdeklődést, hogy megnézzem a mozgóképes adaptációját. Vladimir Nabokov nagyon jól ír, szeretem is a műveit, ellenben maga történet – hiába szerepel benne nagy korkülönbség –, sajnos nekem nem tetszett. Ebből kifolyólag a filmet sem tudtam szeretni. Ráadásul ugye ez a blőd casting is… Hát… Rettenet.

A filmről – leszámítva az életkori visszásságokat – tulajdonképpen pont ugyanaz a véleményem, mint magáról a regényről, így még egyszer nem fejteném ki, hanem csak belinkelném, mit gondoltam annak idején az olvasmányélményemről: https://moly.hu/ertekelesek/2924109

Amellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, hogy milyen kellemes volt a film hangulata, „képi világa”. Személy szerint nagyon szeretem a ’60-as éveket, így egy élmény volt általa picit időutazni. Anna Karina stílusa amúgy igazán tetszett, mindig csodálattal nézegetem az ebből a korszakból származó elképesztően egyszerű, de nagyszerű frizurákat, sminkeket.

Láttam, hogy készül egy új feldolgozása is a Nevetés a sötétbennek, de nem tudom, hogy ezek után érdekel-e, akarom-e látni. (Ha kap szinkront, és olyan lesz, akkor valószínűleg igen, de egyébként nem érzek hozzá túl nagy motivációt.)