Lolita (1962) 63% 59★

Ez kicsit sem jó film.

“ Szerettelek. Ötlábú szörnyeteg voltam, de szerettelek. Hitvány voltam, nyers és gyalázatos és minden egyéb, mais je t'aimais, je t'aimais! És voltak időszakok, amikor tudtam, hogyan érzel, és pokoli volt tudni, kicsinyem. ”
Vladimir Nabokov: Lolita

Kubrick a hatalmas, egészestés Spartacus (1960) után egy sikamlósabb témához nyúlt a következő filmjében. A mozi plakátja is azzal a provokatív álkérdéssel harangozza be a filmet, hogy How did they ever make a movie of Lolita?, amely kérdés teljesen jogosnak tűnik, ha valaki olvasta vagy csak beleolvasott Nabokov ötvenesévek elején kiadott és azon nyomban Angliában és Franciaországban is betiltott könyvébe. A történet egy gyereklány és egy idősebb nyelvészprofesszor kapcsolatáról szól, amely a kezdeti rejtett vágyakozásból tényleges testi kapcsoltba fordul át.

A címszerepet játszó Sue Lyon a szereplőválogatás során mindössze 14 éves volt, a film premierjére lett 16 éves (a regényben szereplő Lolita 12 éves a történet kezdetekor és 17 éves a végén). A szereplőválogatás során pontosan azért esett Sue-ra a választás, mert a korához képest idősebbnek nézett ki. Érdekesség, hogy Sue Lyon két dalt is éneket a Lolita film hivatalos lemezén (Turn Off The Moon, Lolita Ya Ya). A hatvanas éveben felkapott női színész lett, így játszott a Tenessee Williams drámájából készült és John Huston által rendezett Iguana éjszakája (1964) című filmben és a Marvin H. Albert Miami Mayhem című regényéből készült Tony Rome (1967) című, Frank Sinatra főszereplésével játszódó filmben is.

A csábító Humbert professzor főszerepére több színészt is felkértek, így Errol Flynn-t (aki akkor pontosan hasonló, megrontási ügybe keveredett, így őt gyorsan ejtették) vagy Laurence Oliviert (, aki nem vállalta) és a Rózsaszín Párducból jól ismert David Nivent, aki hajlandó is lett volna eljátszani a szerepet. Kubrick választása aztán mégis James Masonra esett (az 53-as Julius Ceasar Brutusa, az Észak-Északnyugat csúcskéme).

A film a témája miatt került a kritikák középpontjába, pedig botrányosságát tekintve messze elmaradt Nabvokov regényétől. Az akkori cenzúra meglátszik a filmen, Kubrick későbbi saját véleménye szerint ha újracsinálhatná, Humbert és Lolita kapcsolatába sokkal több erotikus vibrálást vitt volna, ahogyan az a regényben is szerepel. A regényhez képest sok finomítást is vittek a filmbe (Lolita életkorának megnövelése, Lolita érzelmeinek a soványabb részletezése, Humbert korábbi fiatal lányokhoz fűződő kapcsoltainak kihagyása, más narráció, kevesebb szexuális utalás).

A könyvnek 1997-ben is készült egy feldolgozása, Jeremy Irons és Dominique Swain főszereplésével, Adrian Lyne rendezésében, amely közel sem volt akkora siker, pedig a Nabokov könyvet hűebben követte. A hét mesterlövésze kritikája az új filmről.

A film-ajánló, olyan kultikus jelenetekkel, mint a hullahoppozás, lábkörömlakkozás, cipő lábról való lefejtése az ágyon hason fekve.

Tervezek egy blogbejegyzést, ami főként a könyvet elemezné, de kitérnék a két feldolgozásra is – emiatt néztem most újra.
A kor hatása miatt meglehetősen visszafogottra sikeredett, az időnkénti sejtetésen túl, inkább tűnik egy mérgező, túlzottan szigorú apa és lázadozó lánya kapcsolatának. Mindenesetre, Kubrickkal szemben elfogult vagyok, és egyébként se mondanám rossznak, bár ahhoz képest, mennyire nem történik időnként semmi, túl hosszú (Peter Sellers meg csúnyán túljátszotta: a Dr. Strangelove-ban már sokkal szórakoztatóbb volt).

Érdekes, mert tagadhatatlanul nincsenek benne a regény mélységei, finomságai vagy a későbbi film felkavaró, de számomra mindenképpen zseniális részletei… Nem mer elég mélyre ásni, nyilván akkoriban filmen nem is igazán lehetett olyan dolgokat mutatni/sejtetni, amik a könyvben vannak, de így nekem picit felszínt kapargatós lett. Mégis tetszik, mert bájos a maga módján, tetszenek a zenék, a ruhák-frizurák-helyszínek, és Sue Lyon csodásan játszik. De ez nekem egy hangulatos régi film inkább, mint egy Lolita-film.

A könyvet nem olvastam, így csak abból merítkezem amit láttam. Fura módon volt üres, és közben mégis éreztem valami maróan visszataszítót miközben néztem. Lolita és Humbert kapcsolata inkább tűnt a látottak alapján egy makacs tini és szigorú apa kapcsolatának, nem éreztem annyira kirajzolódni hogy mi is történik itt tulajdonképpen. Humbert pánikját, menekülését is inkább éreztette a párbeszéd mint maga a karakter felépítése. Számomra a leghitelesebb Lolita anyja volt, róla hittem el egyedül hogy őrülten bolondul Humbertért. Gondoltam rá közben hogy elolvasom a könyvet de inkább tolom, ez egy számomra nagyon nehezen emészthető téma. Azért ambivalens mégis amit érzek a mozuval kapcsolatban, mert Kubrick eddigi filmjeihez képest most annyira más témához nyúlt, hogy emiatt mégiscsak elért valamiféle undort bennem, de ezt inkább a tompultságom eredményének érzem mint a rendezői munkának.

Sajnos ez a film unalmas is, és a könyvhöz sincs túl sok köze. Odavagyok Kubrick munkáiért, de ezt nem szerettem. :(

A 60-as évek prűdségét hozza, szemben a 90-es évekével, de így is jól mutatták be a kapcsolatokat. Sue Lyon jó választás volt Lolita szerepére, Mason viszont Jeremy Ironshoz képest szürkébb.

Furcsa élmény ez a film a könyv után. És még csak azt sem lehet mondani, hogy Nabokov zseniális regényét elrontották a filmesek, hisz a forgatókönyvet is az író írta. Kicsit áthelyezte a hangsúlyokat, a film megpróbál könnyedebb lenni, főleg Peter Sellers alakításával. No de mit kezdjünk a pótágyas burleszk jelenettel?
Persze figyelembe kell venni, hogy a film sokkal prűdebb műfaj, mint a regény, és ’62-ben, Amerikában ennél többet nem lehetett mutatni (még sejtetni sem). Ezen még Kubrick zsenialitása sem segíthetett.