Forróvérű fiatalság (2014) 81% 14★

Azt hittem, ha alszom egyet rá, könnyebben megírom ezt az értékelést, de ma reggelre sem lettem okosabb. :D
Alapvetően tetszett a film, de valahogy olyan fura volt. Sztori nem sok minden, verekedés annál több, és hiányérzetem is van, bár azt nem tudom, hogy pontosan mit szerettem volna látni.
Ettől függetlenül tetszett a színészi játék, Park Bo Young nagyon jól megformálta a karaktert, Lee Jong Suk is, csak ott magával Joong Gillel voltak problémáim, de szerencsére a végén magához tér. Furi volt Kim Young Kwangot ilyen szerepben látni, ő mindig olyan kis jófiúkat alakít. :) A film vége kifejezetten tetszett, de egyetértek, hogy az eleje kissé nyögvenyelős. :)

Hmm ezzel most felemás érzéseim vannak…az első 15 perc tetszett, aztán szép lassan elkezdtem unni, már-már abba akartam hagyni, aztán valahol egy óra után magához tért a történet és már nem a poénosabb oldalát mutatta a sztori. Azt picit sajnálom, hogy az igazi érzésekre kevés „idő” jutott, azért a vége elég rázós. Hála az égnek a legvége viszont happy end♥
Karakterek fene sem tudja…Joong Gil karaktere tipikus szépfiú, aki teszi a nagymenőt, de belül még ő maga is gyerek a maga komplexusaival. Young Sook ezzel szemben erős „nő”, aki tudja mit akar és nem fél áldozatot hozni sem.
Kinek? háát számomra ez egyszer és nem többször film, kicsit romantikus, kicsit vígjáték, kicsit dráma…az első 65perc felejthető, utolsó 55-ért viszont talán megéri megnézni:P

Korea, kisváros, nyolcvanas évek. Keserédes történet a középiskolás fiúról, aki élvezi a lányoknál elért sikereit, gyakorlatilag minden csinos osztálytársa érdekli, kivéve a lánybanda főnöke, Young Sook, aki viszont őt kedveli, és szeretné meghódítani. Ám amikor Szöulból új & elbűvölő diáklány érkezik, a banda vezetője rájön, hogy még nehezebb dolga lesz, de egykönnyen nem adja fel. Tulajdonképpen ennyi. Tökéletes nosztalgikus hangulat, boldogult úrfikorunkban mi is ekkora érdeklődéssel figyeltük az ellenkező neműek anatómiai jellegzetességeit, a legendás délkoreai nyolcvanas évek meg marhára hasonlítanak a diktatórikus északkoreai nyolcvanas évekre (legalábbis ilyennek képzelem). A fiatalembernek egyébként valós okai vannak tartózkodó viselkedésére, többek között állandó konfliktusban van a másik iskola bandavezérével is, akinek viszont Young Sook tetszik. Ráadásul nem lehet pontosan eltalálni, hogy a sztori milyen irányt vesz majd, a hangsúlyok jelenetenként eltolódnak.
Kiváló rendezés, gyönyörű képek, a nosztalgia hangulatos megidézése, érdekes zeneválasztás, a romantikus filmek egyik koreai ékköve.

Lee Jung Suk-ot szeretem és ez most sem változott. Mostanában egyre többször olvastam, hogy nem jó színész, szerintem pedig de, igenis jó. Többször is megnevetett majdnem sírva fakasztott a film alatt.
A két főszereplő lány…. számomra az elejétől fogva Youngsook volt a szimpatikusabb, így mondhatni elégedett vagyok a végével.
Összeségében tetszett, élveztem, azt már nem mondom, hogy biztosan újra fogom nézni, de előfordulhat.
Viszont volt néhány dolog amin kicsit úgymond elcsodálkoztam és nem nagyon értem, hogy miért.
1, Joonggilt egyfolytában összeverik, de másnapra már meg se látszik.
2, A futó lány, az úgy mi? Miért?
3, Itt mindenki kijárkál az éjszaka közepén?
4, Joonggil és Gwangshik kiesik egy mozgó vonatból, zuhannak kb 15 métert, bele egy folyóban erre, Joonggil simán elmegy onnan még dühöngeni. Az jobban megviselte mikor csak simán megverték.