Egy reggel Harold Crick (Will Ferrell), a teljesen átlagos és magányos informatikus arra ébred, hogy egy női hang kommentálja minden mozdulatát, gondolatát és érzését. Harold precíz élete egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll, hisz a narrációt csak ő hallja, s mikor a hang bejelenti,… [tovább]
Felforgatókönyv (2006) 139★
Képek 4
Szereposztás
Gyártó
Columbia Pictures
Mandate Pictures
Three Strange Angels
Crick Pictures
Ebeling Group
Kedvencelte 19
Várólistára tette 106
Kiemelt értékelések
Nem emlékszem pontosan, mikor láttam először ezt a filmet, azt viszont tudom, hogy már első nézésre is levett a lábamról. Marc Forster és Zach Helm párosa remek munkát végzett, a bámulatos forgatókönyv kitűnő megvalósításra talált. Az előző félévben szemináriumi dolgozatot is írtam a filmről (pontosabban a narratív szintjeiről és a metalepszisről), és a közelebbi kapcsolat csak még jobban megszerettette velem. :) Harold szerethető, könnyen lehet azonosulni vele, a film gondolatébresztő, remek önreflexiókkal a narrációra, aranyos poénokkal és a valaha látott egyik legötletesebb befejezéssel. Az írói válságban szenvedő Karen Eiffel és Hilbert professzor külön fénypontjai a filmnek. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Meglepett, hogy ennyire tetszett a film, főleg azért, mert a főszereplőt alakító Will Farrellt egyáltalán nem kedvelem és még csak nem is igazán tartom jó színésznek. De azt kell mondjam itt kellemes csalódást nyújtott, kifejezetten jó volt végre egy olyan szerepben látni, ami igényelt némi komolyságot. Az elején egyébként még kifejezetten viccesnek tartottam a történetet, de aztán szépen lassan belopózott a komolyság is, ami szerintem remekül az előnyére vált a filmnek.
Érdekes alapgondolat, nem volt rossz film összességében, de valahogy mégsem stimmelt. Akartak bele drámai részt, de ez nem igazán sikerült, olyan ehh volt az egész, cél nélküli. A végén a bölcselkedésnek nem sok értelme volt, legalábbis én nem értettem, csak kellet a könyv és a film végére pár bölcsnek tűnő értelmetlen közhely mondat. 6/10
Végig tudtam nézni. Nem a legjobb film, amit eddig láttam, de volt balszerencsém már sokkal rosszabbhoz is.
Népszerű idézetek
Hilbert: Megnyugtatja önt, hogy nem egy gólem?
Harold: Igen, nagy megkönnyebbülés számomra, hogy nem vagyok gólem.
Hilbert: Remek!
[in a hospital]
Kay Eiffel: Excuse me, where are the dying people? Most of these people are sick or injured – Which is great, don't get me wrong. But they're gonna get better, which doesn't really help me. Is there any way to see the people who aren't going to get better?
Head ER Nurse: Excuse me?
Kay Eiffel: I'd like to see, if at all possible, the ones who aren't going to make it. You know, the dead-for-sure ones.
Head ER Nurse: I'm sorry, are you suffering from anything?
Kay Eiffel: Just writer's block.
– Elviszi a mosdót?
– Nem szoktunk mosdót lefoglalni.
– Jó, akkor használhatom a mosdót?
– Csak tessék.
Kay Eiffel: What's this?
Penny Escher: It's literature on the nicotine patch.
Kay Eiffel: I don't need a nicotine patch, Penny. I smoke cigarettes.
Penny Escher: Well, it may help.
Kay Eiffel: May help? Help what? Help what, Penny? Help write a novel?
Penny Escher: May help save your life.
Kay Eiffel: I'm not in the business of saving lives.
Kay Eiffel: In fact, just the opposite.
Professor Jules Hilbert: Some plots are moved forward by external events and crises. Others are moved forward by the characters themselves. If I go through that door, the plot continues. The story of me through the door. If I stay here the plot can't move forward, the story ends. Also if I stay here, I'm late.