Félelem és reszketés Las Vegasban (1998) 169

Fear and Loathing in Las Vegas
118' · amerikai · kaland, dráma, vígjáték 18

0 díj · 1 jelölés

1971-ben járunk, az Egyesült Államokban, a kompromitációs botrányba keveredett Richard Nixon elnöksége és a hippi korszak idején. Raoul Duke, a sportriporter, megbízást kap a nevadai sivatagban megrendezett motorverseny tudósítására. Barátjával az ügyvéd Dr. Gonzóval, útnak indul, ám céljuk nem… [tovább]

Képek 1

Szereposztás

Johnny DeppRaoul Duke
Benicio Del ToroDr. Gonzo
Christina RicciLucy
Tobey Maguirestoppos
Ellen Barkinpincérnő a North Star kávézóban
Gary Buseyrendőr
Cameron Diazszőke TV riporter
Mark Harmonriporter a Mint 400 clubban
Harry Dean Stantona bíró
Lyle LovettRoad Person
Hirdetés

Kedvencelte 45

Várólistára tette 105


Kiemelt értékelések

Emilie

A könyv is kemény volt (mégis imádtam), de filmben azért mégis más látni ezeket az őrült kalandokat. Kötelező darab még abból az időszakból, amikor Johnny Depp nem csak rémes filmekben szerepelt, és nem lett Tim Burton kedvenc „múzsája”. Dr. Gonzo…. juj, hát inkább nézd meg ezt a filmet, mert anélkül nem tudok neked róla semmit sem mesélni.

2 hozzászólás
naravna

Őrült utazás Las Vegasba a drogok hátán. Johnny Depp anynira zseniálisan játszik, hogy az már fáj.

ÁrnyAngyal 

Furcsa, bizarr és szürreális; ezek aztán kifejezetten illenek a filmre. Alapvetően a filmmel nem volt bajom, inkább azzal hogy nem láttam az értelmét. Inkább amolyan események sorozata volt, ami sehova se jutott el végül.

Kevin_Krall

Húúúúú, ezt a filmet! XD
Teljesen más oldalról mutatja be a drogozás világát, szó szerint ennyire elszállt filmet már régen láttam! Néha kicsit túlságosan is túloz a látomásokat illetően, de a film korához képest rettentő jól megcsinálták a trükköket. Johnny Depp hozza a tőle megszokott alakítást, és Benicio Del Toro is remekel a szerepében. Mondhatni, ők viszik el a hátukon az egész filmet, ugyanis néha már egészen untatott a film, és több ponton is azt vettem észre, hogy csak húzzák és húzzák a cselekményt, csak hogy minél több hallucinációjuk legyen a főhősöknek. De attól még nem rossz. Terry Gilliam fura direktor. :D

5 hozzászólás
happybeboop 

Nem igazán nekem való. Értem én, hogy a drogok hatását akarja bemutatni. De nem igazán értem a lényegét. Akit ez érdekel, inkább próbálja, mint megnézi. De ki tudja, lehet, hogy nem egy karanténos időszakban kell bulizásról filmet nézni.

Nadja_Blue 

Nagyjából ugyanakkor néztem meg, mint a Trainspottingot. Mind a kettőt régóta el akartam olvasni és meg akartam nézni, és bár egyik könyvig se jutottam még el, a filmek közül nekem ez jött be jobban, bár a hype miatt talán egy kicsit többre számítottam. Úgy bánom, hogy a hype ennyi filmet tönkre tud tenni. Ennek ellenére a színészi játék hatalmas volt, le a kalappal.

Corvus_CoRex 

Fuhh… ez nekem eddig kimaradt valahogy az életemből, szóval most egy kihívás miatt kicsit megörültem neki, gondoltam, itt az idő, most legalább bepótolom!

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj <— nah, ezt képzeljétek el, hogy 127 km hosszú és nektek kell leírni. Kézzel! Na, kábé ennyire volt nekem élvezetes a film. :s

Az elején már megcsapott a szele, hogy basszus, ezt se nekem készítették, de mondom erős vagyok és nyitott, szóval tovább néztem.
Egy idő után félve és reszketve, de valahol mélyen legbelül reménnyel csordultan nyúltam az egér felé, hogy megnézzem, ugye már csak épp 1 órácska van hátra, ugye?
Ugye gondoltátok, hogy nem így volt.
A 40 valahanyadik percnél csúsztunk-másztunk épp… de esküszöm olyan volt, mintha évek óta nézném. ÉVEK ÓTA!!! És ez minden egyes másodperccel csak rosszabb lett!

Nem bírtam és „belőttem magam”: megettem egy emberes adag rakott krumplit közben, ami főleg krumplival volt megrakva, olyan… 97%-ban, de nyomokban kolbászt is tartalmazott + némi tejfölt. Lehet ez utóbbi fújt föl?
Közben nyomattam a kólát, ami másokat élénkít, rám viszont nincs hatással. Se azonnal, se 1 órával, se 2-vel vagy 3-mal később.
Desszertnek bevágtam egy 2017. 07. 31-én lejárt Milka csokitojást, olyat, aminek a belsejében vannak cukorkák. Próbáltam azt gondolni, hogy ezek valamiféle bogyók, hátha jobban átélem a filmet, de… JA! Viszont az elején volt egy rész! =D Mikor megérkeznek a sajtós hotelszobába és az a háborús cucc megy a tévében. Nem tudtam eldönteni, hogy a filmből jön a hang, ezért leállítottam és wow! Micsoda egybeesés, nálunk zúgott el egy repcsi. IRL. Az a fajta, ami olyan baljósan, hangosan morajlik, mintha nagyon-nagyon-nagyon lassan zuhanna épp le az égről. Azt szoktam képzelni, hogy valamiféle bomba, atombomba vagy ilyesmi és mindjárt katasztrófa történik valahol…
Szóval toltam befele a másfél éve lejárt cukros csokit a cukros cukraival együtt és ittam rá a cukros, fekete löttyöt és… hát utána megtörtént. Beütött a cucc. Jött kérem szépen a jó kis kaja kóma…

El-el pilledtem pillanatokra és mikor felriadtam, mindig az volt az első gondolatom, hogy vajon hány éve nézem ezt a szörnyűséget? És vajon hány év van még hátra?
A végére meg voltam győződve, hogy már 2037-et írunk, az agysejtjeim pedig negatív csúcsokat döntögetnek…

Az elején voltak amúgy benne jobb dolgok, meg Johnny karaktere is viszonylag jópofa volt, de minek kellett ezt 127 év hosszúra megcsinálni? Egy max 10 perces animációs rövidfilmnek… oké, max-max 30 percesnek megcsinálva fogyasztható lett volna, jól megcsinálva meg még élvezhető is, de eeeezzz… hát igen, ez ilyen zzzzzzz…. :s
És itt a zzzzz-k nem méheket takarnak.
Szzzzzzzzzzzzzzzzzzóval, nekem ezzzzzzzzzzzzzz, nem csoda hogy eddig kimaradt azzzzzzzzzzz életemből.
Kiskoromban láttam a Trainspottingot + az Egy kosaras naplóját, lehet emiatt nem tetszett. Na meg ki nem állom a nyüzzzzzzzzzzzsgést, meg a zzzzzzzzzzzzzzsongást. Idegesítő volt a folytonos blablablablablabalbalbalballabalabalbalabalabalab….. oké, hogy ez ilyen, de mondom, ezt megérti egy normális ember 3 percből is, nem kell 20 órán keresztül a szánkba rágni. =D

Szóval… ahh, ez valami borzalom. :s
Talán, kicsi gyerekkoromban lehet tetszett volna… talán. Talán…

Wow, én vagyok a szerencsés 13. értékelő, vu-húúú!

4 hozzászólás
para_celsus

Vannak azok a primitív filmek, amelyek mindenáron különlegesnek és okosnak akarnak tűnni. És van a Félelem és reszketés, amely minden különlegessége és okossága ellenére primitívnek akar látszani.
A felszínen ez egy végtelen-hosszú hétvégévé nyúlt drogos trip története. A felszín alatt a keserű szembesülés a hatvanas évek, a hippikorszak, a jobb élet reményének szertefoszlásával. Elmélázhatsz, visszatekinthetsz azokra az időkre, amikor mindenki elhitte, hogy egy kis lsd-vel és hippizenével jobb világ építhető – de már jön is veled szemben a kegyetlen, kiábrándult hetvenes évek, és te nem állhatsz meg, mert ez denevérország.

Mandragoria

Amikor elkezdtem a könyvet, egyértelmű volt, hogy a filmet is meg fogom nézni. Ám amikor a könyv közepén jártam, egyértelműen elvetettem magamban az ötletet, mivel nagyon nem jött be, közel sem azt kaptam, amit vártam.
Aztán, miután befejeztem (http://moly.hu/konyvek/hunter-s-thompson-felelem-es-reszketes-las-vegasban/en-es-a-konyv/mandragoria), ott voltam, hogy mégis csak megnézem, mert mért ne. Úgy gondoltam – és milyen jól gondoltam –, hogy ez tipikusan az a fajta könyv, ahol a kép erősebben tudja érvényesíteni a mondanivalót, mint a leírott szavak.
Látványos volt, kétség sem fér hozzá. Egész jól bele tudtam képzelni magam az őrült utazásba, a színészi játék bravúros volt! (Vajon hányszor vehették fel a jeleneteket, míg lett egy is, amit nem nevettek el?) Az effektek, a hullámzó és deformálódó alakok megjelenítése, tekintve, hogy milyen régi, ugyancsak jól sikerült. Sőt, a szinkronhangok is illettek a szereplőkhöz.
Nem utolsó sorban pedig, azon ritka filmek közé tartozik, amelyek totálisan hűen követik a könyv szövegét és tudtam, mikor mi történik (vagyis kellene történnie), mi miután jön.
Az események láncolata egy parányit jobban átjött, mint a könyvnél, meg már különben is az emlékezetemben volt belőle valamennyi. De hogy konkrétan mi is volt ennek az utazásnak a lényege? Nos, szerintem leginkább semmi, „csak” egy őrült utazás, mégis nagyon jól bemutatja a drogozásnak a jobbik, kellemesebb, ám közel sem problémamentes oldalát.
Azt is mondhatnám, hogy tetszett.

ercypici

Kemény. Van egy pár ikonikus mondat. Szeretem a filmet, Johnnyt a térdzoknis mindenit :P ,de esküszöm,hogy vagy tízszer láttam, de még mindig vannak részek amiket nem értek :D
Viszont reálisan mutatja meg a drogok világát. feltételezem,mert sosem próbáltam
„ Denevér országban járunk ” :D:D:D:


Népszerű idézetek

madárka

Isten egyik prototípusa vagyok, egy csodálatos mutánsa egy olyan valaminek, amit soha nem akartak kipróbálni sorozatgyártásban. Túl bizarr, hogy éljek, túl ritka, hogy meghaljak.

10 hozzászólás
woolfe

Aki vadállatot csinál magából, az megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Dr_Gonzo

Fura emlékeim vannak erről az ideges éjszakáról Las Vegasban. Már öt éve volt? Hat? Száznak tűnik. Olyan csúcsnak, ami sosem ismétlődik meg. San Francisco a hatvanas években nagyon különleges élettér volt. De nincs magyarázat. Nincs a szavaknak, vagy a zenének, vagy az emlékeknek olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést, hogy tudod, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban az időbeli és térbeli sarkában. Őrültség volt minden irányban, minden órában. Izzott a levegő mindenütt. Fantasztikus egyetemes érzés volt, hogy akármit csinálunk, az helyes, hogy nyerők vagyunk. És azt hiszem ez volt a biztosíték arra az érzésre, hogy vitathatatlan győzelmet arattunk minden fölött, ami gonosz és öreg. Nem kegyetlen, vagy katonai értelemben. Arra nem volt szükségünk. Egyszerűen érvényesült az energiánk. Minden lendületünk megvolt. Igen, egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk. És most kevesebb, mint öt évvel azután. Felmész egy meredek hegyre Las Vegasban és nyugatra nézel. És a megfelelő szemmel majdnem meglátod a magas víz nyomát. Ez az a hely, ahol a hullám végre megtört. És visszagördült.

madárka

De nincs a szavaknak, az érzelmeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené az érzést, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban a térbeli és időbeli sarkában.

Dr_Gonzo

Aki vadállatot csinál magából, az megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Dr_Gonzo

Mind túlélésre vagyunk berendezkedve. Elfogyott a hatvanas évek üzemanyaga. Ez volt a végzetes repedés Tim Leary kísérletén. Felráztuk Amerikát az öntudat robbanását terjesztve, anélkül, hogy törődtünk volna a valóság húskampójával, ami azokra várt, akik túl komolyan vették a gurut. A sok szánalmas mohó narkomániást, aki azt hitte, hogy békét és megértést tud venni egy háromdolláros cigivel. De amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Leary a guru magával vitte a sírba annak az életnek az illúzióját, amit megalkotott. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők, sose vették tudomásul, hogy tévedés a narkósok közösségének alapvető feltételezése. Az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalább is valami erő vigyáz a fényre, az alagút végén.

Corvus_CoRex 

Raoul Duke (a londinernek): Ne mozdulj fiam, légy nyugodt!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján