1942-ben, a második világháború harmadik évében az Egyesült Államok a legnagyobb titoktartás mellett nekifog, hogy megépítse a világ első atombombáját. A feladat végrehajtásával Leslie R. Groves tábornokot bízzák meg. A tábornok a zseniális fizikust, J. Robert Oppenheimert bízza meg a kutatások… [tovább]
Fat Man és Little Boy (1989) 7★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Kiskakukk
Wow. Egy ilyen izgalmas témából egy ennyire gyenge, unalmas filmet készíteni már-már művészet.
Nem érdekel a sok drámázás, nyáltenger, mégis ezt kaptam. A két címszereplő atombombáról meg kb. semmit nem tudtunk meg, mennek szépen a hosszú hónapok, de háttérinfó nuku. Akik értenek a fizikához és a kémiához, azok valószínűleg a film felületessége miatt tépik a hajukat. Akik nem értenek hozzájuk, azok meg azért, mert a film szinte nulla magyarázatot ad, hogy mi micsoda, mi miért fontos. Vagy melyik ötlet épp miért zseniális.
Pont olyan volt, mintha egy gasztronómiai műsort néznék, ahol csak azt látom, hogy az emberek az asztal körül nevetgélnek és locsognak, aztán 2 óra alatt háromszor közbeszúrják, hogy liszt, tojás és egyébként lassú tűzön kell levest főzni. Na, a film is pont ilyen.
Az operatőri munka és a zene ugyanúgy középszerűségbe süllyed, mint maga a cselekmény.
Apropó, cselekmény. Én azt értem, hogy nagyrészt a kutatótáborban zajlanak az események, de az mégis hogy lehet, hogy meg se említik a nácik nehézvíz készleteit Norvégiában? Legalább katonai, felsőbb szinten?
Túl sok a dráma, túl sok a szirup, az erkölcsi megingásokon is elég hamar túljutottak a tudósok.
A tudósokról egyébként nem derül ki, mitől is olyan zseniális koponyák. Aki némileg kiemelkedik közülük, az Oppenheimer, akivel viszont képtelenség szimpatizálni, mert magánemberként egy tetű. A tábornok karaktere elég jó lett. Ó, igen, John Cusack figurája is megér egy említést. Az általa megformált Merriman nevű kitalált karakter (aki valójában Louis Slotin akart lenni?!) az eredeti tudóshoz hasonlóan a saját égbekiáltó hülyeségének és bele.szarásának áldozata lesz, DE. Már pont kezdett izgalmas lenni a film, amikor mutatták, mit művel vele az a pillanatnyi (hatalmas dózisú) sugárzás. Erre nem fejezték be a szálat. Igen, gonoszul hangzik, de látni akartam, ahogy szétesik a szervezete és meghal. Mert így befejezetlenség érzését keltette az a szál.
A végén viszont tetszett a Trinity teszt, hogy nem a robbanást mutatták, hanem csak a szemüveges arcokat.
Summa summarum: aki a címszereplő atombombákra kíváncsi, az nézzen inkább róluk meg egy dokumentumfilmet.
