Idő: a század első évtizede. Hely: egy, a többitől semmiben sem különböző álmos, svéd kisváros. Fanny és Alexander 1907 karácsonya után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Anyjuk, a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus… [tovább]
Fanny és Alexander (1982) 47★
Képek 4
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 11
Várólistára tette 78
Kiemelt értékelések
Kino
Megnéztem. Szeretem Bergman filmjeit, legalábbis a legtöbb, amit láttam nagy hatást gyakorolt rám. Ez is helyenként mesteri volt és tetszett a Hamlet-párhuzam. De messze nem érzem tökéletesnek. Egy részről lehetne a címe csak Alexander is, mert Fanny ha szólt az egész film alatt öt szót, akkor már sokat mondok, és eléggé háttérszereplő volt. A másik, ami zavart, az az volt, hogy teljesen váratlanul jelent meg benne a mágia, illetve az, hogy megjelent összeegyeztethetetlen a film addigi majd' két és fél órájával, amiben nyoma sincs. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor azt szokás mondani: áh, te ezt nem érted! Ez művészet! Ez zseniális! stb… meg lehet kímélni az ilyen dumától, én csalásnak éreztem, mert egy addig teljesen érthető és áttekinthető filmet zökkentett ki, nevezzük mágikus realizmusnak azt, amibe átment. Nem illett hozzá, és nem is tudom elfogadni azt többnek, mint amolyan szimbolikus utalásnak arra, hogy egyébként mi történt. Egyébként rengeteg olyan eleme van a filmnek, amiről bőven lehetne beszélgetni, filozofálni, nagyon jól érinti Bergman egy család intimitását és a gyermeki dac megnyilvánulásait, a színészek is jók voltak, csak nekem a csavar nem jött be, illetve sokat szerepeltek a történetben olyan rokonok, akiknek az élete és szálai annyira se érdekesek nem voltak, se nem kapcsolódtak a főbb történet szálhoz erősen.
szolykahajni
Gyönyörű, festményszerű képek, beszédes belső terek. Azt hiszem leginkább a képi világ fogott meg. A Hamlet-parafrázist jobban nem is rághatták volna a szánkba. :D Érdekes volt betekinteni a család belső viszonyaiba, a házasságokba. Azt sajnálom, hogy Fanny és Alexander szüleinek a kapcsolatába pont nem nagyon nyerünk betekintést, pedig az talán magyarázhatná, hogy miért köt ki Edvard (? a pap) mellett a megözvegyült anya. Mert egyébként nehezen értem. A red flagek csak úgy lobogtak minden képernyőn látható közös pillanatukban. :D Azt is sajnálom, hogy Fanny nem nagyon kap szerepet, a cím kicsit furcsa is emiatt, Alexanderrel minden is történik, Fanny pedig közben szépen ácsorog a háttérben. Érdekes lett volna az ő belső világába is jobban betekinteni. Alexander viszont egy irigylésre méltóan önmagához hű és erős jellem, élvezetes volt nézni (pláne ex-egyházi iskolásként), ahogy szembeszáll a mostohaapjával.
Népszerű idézetek
Ódor_Endre
– Minden megtörténhet. Minden lehetséges és valószínű. Tér és idő nem létezik. A valóság lenge hímzésébe a képzelet új s új mintákat sző.
Ódor_Endre
– Téged elszomorít, hogy megöregedtél?
– Egyáltalán nem. Minden rosszabb lesz. Roszabb emberek, rosszabb gépek, rosszabb háborúk és rosszabb időjárás. Örülök, hogy hamarosan meghalok.
– Javíthatlan, vén mizantróp vagy, mindig is az voltál.
Ódor_Endre
– Semmi sem választ engem el tőletek. Se most, se később. Tudom. Látom egészen tisztán.
Még közelebb leszek hozzátok, mint amikor éltem.
Ódor_Endre
– Szerettem, amikor nagy hasam volt, egyáltalán nem törődtem a színházzal akkor.
Különben is minden csak színjátszás. Egyes szerepek kellemesek, mások kevésbé.
Játszottam az anyát. Játszottam Júliát és Margarétát. Aztán egyszer csak az özvegyet
és a nagymamát játszottam. Egyik szerep követi a másikat.
