Első szerelmek (2018) 80% 4★

Általában jobban szeretem az egyedi, érdekes hangulatú filmeket, amik nem a fősodorból valók. Most is sikerült egy ilyet találnom.

A címbéli téma örök, nem könnyű újat és másképp mondani róla.
És talán nem is kell. De azért egy korunkbeli történet gyakran máshogy és másként szól már, mint az azt megelőzőek.

Esetünkben például a két első, párhuzamos történet (a két testvér története) az azonos neműek iránti vonzalomról, illetve a nyitott kapcsolat kérdéséről szól.
Nem is olyan rég még ezekről nemigen lehetett hallani sem. Ma már egyre több ilyen megközelítésű film keletkezik, ahol a fiatalkori útkereséseket nagyon sokféle probléma mentén igyekeznek megmutatni az alkotók.
Persze, ha ez kifejezetten az első szerelemhez kötődik, az mégis ad egyfajta plusz dimenziót a történetnek.
Sok szép részlettel, nagyon jó színészi alakításokkal kísérhetjük végig történetüket, amely a mélyebb vizekről szól, ahol már sérüléseket is kap az ember.

Az első két történet után azt hittem vége a filmnek (kerek lett volna), de a rendező azt érezhette, hogy a mélyebb feltárás után egy kicsit emelkedve kell rátekinteni a leglényegre, a tényleg első szerelemérzésre. A harmadik történet szereplői így aztán kiskamaszok, akik nagyon az elején járnak még a szerelem világának (de nagyon bájosan). Akik még nem szálltak vízre, de érzik a sodrást.

A történetekről sokan sokfélét gondolhatunk. Ahogy az az első szerelmeknél szokásos, leginkább az egésznek az átélése, az első vadvízi evezés az élet folyóján, ez az, ami átjön, és minden bizonnyal rezonál saját hasonlókorú, állapotú énünkkel.

A film kanadai, de mint az hamar kiderül (a francia nyelvhasználat miatt) inkább québeci.
Kifejezetten érdekes ízt adott az egész filmnek ez a kulturális háttér.
A szereplők nagyon jók, a történetvezetés rendben van, visz magával, nem igazán érezni döccenőket, kisiklásokat.
A zene is tetszett. Viszonylag ritkán volt, de akkor nagyon is jól jött.
(Mint világzene-népzene kedvelő kifejezetten örültem az indító dalnak, ami később a harmadik történet elején is felhangzott: https://www.youtube.com/watch…)

A film a korhűséget nagyon érdekes módon kezelte. Bár a legmodernebb technika is jelen volt a szereplők életében, de nagyon sok vonatkozásban 40-50 évvel ezelőtti is volt a hangulata. Akár a zene, akár a ruhák, autók, a bulik. Mintha tudatosan hoztak volna létre egy ilyen nem létező időt, ami egyfajta univerzális, modern „fiatalok idejét” jelentene, adna át.
Valahol ez a kis idő- és érzésburok megteremtése adja még azt a pluszt, amit másképp nem tudnék megfogalmazni.

(Az HBO GO-n láttam.)