Különcök és stréberek (1999–2000) 88% 34★

Ez volt a tökéletes sorozat, és szívem szerint visszautaznék az időben, hogy alapos fejmosást tartsak az NBC-nek, amiért képesek voltak törölni egy ilyen zseniális szériát. Az biztos, hogy nemsokára megint újranézem, mert minden annyira autentikusan ’80-as évek (mármint anya szerint… én, a 89 szülöttje mit sem érthetek ebből :D), mintha egy tényleges időutazást éltem volna meg. És annyira örülök, hogy nem történt semmilyen felesleges szerelmi szál Lindsey és Daniel között… Paul Feig, te egy zseni vagy! (még akkor is, ha a tehetségedet az utóbbi időben…. khm…. fingvígjátékokra pazarlod)

Megadtam a maximumot, mert borzasztóan kedves sorozat volt és egyetlen rész után sem éreztem azt, hogy unom, vagy hogy nem lenne kedvem folytatni. Minden szereplő szerethető volt. Mindenkinek megvolt a maga storyline-ja. Sajnálom, hogy nem lett folytatás, de talán jobb így, mert nem volt lehetőség elrontani.
Imádtam Samet, Nealt és Billt. Borzasztó vicces karakterek. Tutira velük lógtam volna. Daniel kezdetben nem volt szimpi, pedig nagyon szeretem James Francót. A végére viszont a szívemhez nőtt, ahogy Kim Kelly is. Nick hatalmas kedvenc. Nem értem, Lindsaynek mi baja volt vele. Még Kent is megszerettem (imádom Seth Rogen hangszínét). A Weil házaspárnál pedig nincs nagyobb a világon. Mind a ketten hatalmas arcok. Egyedül Lindsayt és Cindyt nem kedveltem meg. Lindsay mindenre húzta a száját, I don't know, nem csípem az ilyeneket (én is ilyen vagyok). Cindy meg olyan önző és mesterkélt. Fúj. Kiver a víz az ilyen lányoktól. És Sam borzasztóan aranyos, és vagány az érdeklődési köre is. A lezárással elégedett vagyok. Bár Nick tánca kicsit szürreális lett, de IMÁDTAM azt is. Nagyon gyönyörű és kellemes időt töltöttünk el a sorozattal, ténylegesen boldogan emlékszem majd vissza rá mindig. Emiatt tolnom kell rá egy kedvencelést.

Az a helyzet, hogy megvett kilóra a sorozat. (Ez csak a végén tudatosult bennem, amikor az utolsó 8 résznél már éreztem, hogy mindjárt vége és nem bírtam beosztani, hogy elnyújtsam az élményt.)
A hangulat,a zenék, a szereplők ábrázolása, a problémáik. Életszerű volt mégsem untatott. Mindenki a szívemhez nőtt de leginkább Bill. Úristen mennyire geek??!! Imádtam :D (Egyébként rajta éreztem, hogy nem akarja levetni magáról ezt a szerepet, ő olyan amilyen és ez így van jól.)
Szerintem a sorozat erőssége, hogy nem nyújtották el mint a rétest. Klassz lezárást kapott.

Ez a csupán egy évadot megért gyöngyszem akár a Big Bang Theory (Agymenők) elődjének is tekinthető, hiszen a stréberek folyton felemlegetik a Star Wars-t, a Star Trek-et, illetve az egyikünk még Doctor Who jelmezt is húzott a Halloween-i részben. Egyetlen hátránya, hogy a magyar címe ellenére sehol sem találni bizonyítékot, hogy valaha is vetítették hazánkban, pedig vicces volt megnézni, honnan indult James Franco, Jason Segel (Marshall – Így Jártam Anyátokkal) illetve a többi, még ma is ismert színész / színésznő karrierje. Annak, aki közepesen érti az angolt és érdekli a téma, bátran ajánlom ezt az egy délután alatt kivégezhető szériát.

Nem mondom, hogy kár, hogy nem folytatták, mert őszintén nem hinném, hogy valami újat még ki tudtak volna belőle hozni. A magam részéről a fiatal James Franco volt az indok az elkezdésre. Viszont megint ráébredtem, hogy sokkal jobban éretem volna magam, ha ebben az időszakban lettem volna gyerek, illetve tinédzser. Itt még tényleg élet volt az élet.