Elk*rtuk (2021) 45% 133★

Ó te szentatyaúristen, komolyan?
Valentine vesz pár nagy levegőt, látott már rossz filmet, nem kell kiakadni.
Szóval kezdem azzal: ez az értékelés NEM a politikai tartalmat bírálja. Igen, ez egy propagandafilm. Lehet tagadni, definíciószerűen az, egyértelműen épül egy bizonyos politikai párt bírálatára, sokszor ma is aktív politikusokat támadva, azzal az egyértelmű céllal, hogy embereket egy bizonyos politikai szemlélet felé tereljen. Megvan a véleményem az emberek démonizálásáról, és a film mint művészeti ág propagandaeszközként való használatáról, viszont a snitt nem politikai oldal, így itt nincs helye ennek a véleményemnek. Próbálok tehát minél objektívebben a történetre, a filmtechnikára és a karakterizációra fókuszálni, mert ezek úgy 80%-ban függetleníthetőek a politikai üzenettől.
Higgyétek el, így is hosszú lesz.
Az Elkxrtuk lényegében mindent felvonultat, amiért én nem szeretem a mai magyar filmeket. Azon túl, hogy szokás szerint rossz a hangtechnika (sosem fogom megérteni, hogy miért nem lehet rendes, jóminőségű hangot felvenni – létezik utószinkron, ha nem bírjátok helyben, egy minimális igényességet kérek), a látványvilág steril, és egyszerűen… unalmas. A fénytechnika ugyancsak borzalmas, néhány jelenet annyira sötét, hogy alig lehet látni, máshol nem lehet megmondani, mi világítja be a szobát – a 2022-es Hakuouki sorozatban, töredékköltségvetésből csináltak ilyet. Nem tudok mit mondani, semmi izgalmas, vagy kreatív nincs a filmtechnikában, egyszerűen olyan az egész, mint egy elsőfilmes vizsgamunka, és még abból is a gyengébb. Jelenetek tömegében semmi zene (néha felcsendül egy kis basszus, hogy jelezzék, most izgulni kéne), de ennek nincs jelentősége vagy szimbolizmusa egyszerűen nincs, és ez is rátesz az egész amatőr és steril érzetére.
A színészi játék. Hát az sincs. Nem, ez nem igaz, van, aki egyébként egész jó: ironikus módon Gubás Gabi, aki az egyik „főgonoszt” (régen rossz, ha egy „valós” alapú filmben főgonosz van – erre még visszatérek), Dobrev Klárát alakítja, gyakorlatilag mindenkit lejátszik ebben a filmben, szinte egyedül viszi el a hátán. Ami kínos, tekintve, hogy egy jelenete van. A főszereplő Réka néha konkrét fáziskéséssel válaszol kérdésekre, mintha elfelejtette volna a szövegét, vagy két perccel azután húzná fel magát valamin, hogy közölték vele, egyébként pedig Kristen Stewart szellemi örökébe lépve (azután, hogy nevezett hölgy pont kilépett a skatulyájából a Spencerrel) gyakran tátott szájjal bámul a kamerába, a többiek pedig néha olyan lassított felvételben beszélnek, mintha mindenki terapeuta lenne, aki próbál nagyon szelíd és megnyugtató lenni a másikkal. A szövegek dramatikusak és hatásosak akarnak lenni, de nincs meg az a színészi karizma, ami az átadásukhoz kéne – nem egy csapat forradalmár fiatalt látok, amit elvileg el akartak adni, hanem néhány vergődő szerencsétlent. Ez egyébként a legelső jelenetben jött le a legjobban Endre és Réka beszélgetésénél, ahol elvileg egy természetes, de dühös beszélgetést kellett volna látnunk, helyette láttam két színészt, aki felmondta a betanult szöveget. Ha már propagandafilm, akkor legyen benne energia, határozottság. Nézzetek meg egy V mint Vérbosszút (jó, az mondjuk pont nem propagandafilm, de jól átadja, amit mondani akarok), azután elfogja az embert a forradalmi hangulat – ez után inkább egy kellemes alvás a szimpatikus következő lépés.
És ha túllépünk a színészeken és a filmtechnikán, akkor a történet. Ismét, itt nehéz azt mondani, hogy mi volt, mi nem volt, nem is akarom, mert akkor ismét, be kéne kevernem a saját politikai véleményemet, amit nem akarok: abban viszont biztos vagyok, hogy a film nem hiteles, szimplán azért, mert tanultam történelmet. Valami ami ennyire egyoldalú SOSEM hiteles. Mert a történelemben emberek vannak, akiknek komplex érzelmi és racionális elemek állnak a döntéseik mögött, akár jók, akár rosszak. Rengeteg példát tudok hozni filmekre, amik megcsinálták, hogy mindkét oldal érdekes és megérthető, ezek pedig általában a kedvenceim közé emelkedtek, mert én ezt szeretem a valós történetekre alapuló filmekben. A komplexitást. Az Elkxrtuk egyszerű mint egy faék, jók és gonoszak vannak benne, nem emberek. Gyurcsány Ferenc Szauron, Réka pedig Frodó aki az egy gyűrű helyett ezúttal egy kazettával próbálja megdönteni a sötét nagyúr uralmát. Nincsenek motivációk, nem beszélhetünk pro és antagonistákról, innentől pedig ez a film, mint a történelem egy szakaszának bemutatója is igénytelen. Réka maga még nagyjából elmehetne főszereplőnek, de ő pedig tipikus Mary Sue, a karakterírás abszolút legalja: a tökéletes, vívódó hős, akit nagyon meg kell értenünk, és szégyelljük már magunkat, ha nem szeretjük. (Amúgy én maradtam le, hogy nem tudom, Dobrev Klára honnan tudja Réka nevét? És miért szólítja a keresztnevén, egy egyértelműen magázódó környezetben. Oké, tegyük fel, hogy leolvasta a névtábláról, de a forgatókönyvírónak nehezére esett volna kicsit… legalább a szóhasználatokra ügyelni?)
A végére pedig az egészet még túl is tolják. Addig legalább tartották ezt a krimis, besurranós narratívát, ami nem, nem volt jó, de legalább konzekvens volt. A végére az egész átmegy egy autosüldözéses Mission Impossible katyvaszba, ahol a parlamenti testőrök (azt hiszem, azok akartak lenni) mint egy csapat Smith ügynök üldözi a főhősnőt a tüntetőkön keresztül, aki aztán a kukák között kötözi a megsérült lábát. Maga a film egyébként lezáratlan, elvágódik, mintha valaki rossz helyen metszette volna el a filmszalagot.
Nem ajánlom. De tényleg, senkinek, maximum erősen filmes mazochistáknak. Nem azért, mert politikailag vagy történetileg nem oké, hanem azért, mert mint film kritikán aluli. És én már láttam pár rossz filmet.

Félelmetes, hogy sokan hitelesnek, objektívnek tartják ezt a filmet… Hogy annyit tudnak politikáról, közéletről, közvéleménykutatásról, marketingről, újságírásról (és még sorolhatnám), amennyit itt látni.
Félelmetes, hogy ennyi pénzből, amennyit erre ráköltöttek sikerült egy átlag videóklippnél alacsonyabb technikai szintet összehozni.
Félelmetes, hogy egy nemzeti ünnep előestéjén lehet a tévépremierje, úgy, hogy a kereskedelmi/piaci jelleg látszatára sem ügyelve a tv2 megszakítás, reklámok nélkül adja le.
És az is félelmetes volt, ami 2006-ban történt, bár a filmnek ehhez sajnos nem sok köze van…

Szegény kutyás. Hol a kutya?
Kikapcsolásmentes kazettás diktafon, mely többórànyit vesz fel.
Nekem is volt amolyan"első generációs" mobiltelefonom…, komolyan ennyire szuper fotókat készített, hogy olvasható az A4-es oldal?
Ha tüntető lennék, meg romboló – tomboló, tuti nem a főbejáraton mennék, hanem hátul, ahol meglephetnêk mindenkit… De úgy látom,okosabb vagyok, mint ők.
Na jó.
Kriminek gyenge. Amúgy meg, Klaratol és Fletótól szeretném tudni az igazat.

Két irányból is dacosan megítélt mozi: ha valakinek nem tetszik, az nyilván dollárlelkű áruló, ha valakinek tetszik, az agymosott idióta – meg lehet az ilyesmit nézni jó érzéssel? Ahogy számos kritika utalt rá, léteznek filmtörténeti jelentőségű propagandafilmek. Nem mintha az Elkszúrtuk esetében ennek a megdicsőülésnek a lehetősége akár csak egy pillanatig is a levegőben lett volna, de talán mégis meg lehet próbálni filmként értékelni. Persze a feladat nehéz, hisz gyártásának minden létező körülménye ellene szól: kik csinálták, mikor csinálták, kikről csinálták? A mögöttes szándékot még csak rejtegetni sem próbálták, szóval egy dolgot jó előre leszögezhetünk vitán felül: az Elkxúrtuk propagandafilm.

Azt mondjuk remekül prezentálja, milyen a magyar tömegfilm Andy Vajna után. Az Elkzsúrtuk már érezhetően megelőlegezi a Rákay-féle produkciók savanyú szájízét, azt az izzadtságszagú lózungot, hogy ha egy mozi „nemzethy minimum”-nak van kikiáltva, akkor tulajdonképpen egyszerre lehet méregdrága és borzasztóan rossz is, mert a rendszer, amiben közkinccsé teszik, majd megtalálja neki a helyet (amúgy meg a 2020-as években egyébként sem bír ki egy film emlékezete többet pár hónapnál, legyen akár kiemelkedően jó, akár kiemelkedően rossz). Halkan mondom, anno mintha pont ezen logika mentén úszott volna el a Honfoglalás is – igaz, az Elkszartukba külföldi vendégszínészt nem, csak egy külföldi rendezőt sikerült behúzni a külföldi forgalmazáshoz, bár ez a Johnny, vagy Keith English szerintem maga sem értette, mi a túrót keres ebben az egészben…
A film maga tételesen nézve egy vérszegény politikai thriller a 2006-os események egyfajta fiktív értelmezésére felhúzva. Feltűnően és nagyon lesüt róla, hogy két szék között esik a pad alá, szeretné lemosni magáról a propagandisztikus felhangot, de úgy, hogy közben mégis elég közérthető maradjon, illetve igyekszik a benne feltűnő, véletlenül létező és valódi, napjainkig aktív politikai szerelőket jól felismerhetővé tenni. Értjük a poént, ez még kevés egy becsületsértési per-cunamihoz, de ahhoz már elég, hogy a lelkes nézőben felszítsa az indulatokat egy-egy közszereplő ellen. Mégsem működik a dolog, mivel a nyomozati cselekményszál egyszerűen béna, kevés, nem ő viszi a hátán a néha mégis szenvedélyesen dokumentarista, spekulatív, összeesküvés-elméletes szálat, hanem épp fordítva: Nándi és Réka velőtrázóan antipatikus és kellemetlen évődését nézve szinte már várjuk a tévészékház-ostrom jeleneteit (ezek egyébként nem is rosszak!).
No és hát Nándi meg Réka… Mózes András borzalmas, annyira túltolja a biciklit, hogy a végső fordulat simán megsejthető. Nincs finesz a karakterben, inkább nyitott kérdésként lebeg előttünk, mi a túrót eszik rajta Réka, sőt, hogy egy idő után vajon nem Rékát minősíti-e, hogy ezért a fasziért van annyira oda. Bár őt sem kell félteni, a köztük lévő kémia nem létezik, érzelmeik a színészek lakóautójában maradtak.
Gubás Gabi munkája teljesen érthetetlen: egyéni döntése, így elfogadom, hogy elvállalta Dobrevet, pedig neki aztán végképp tudnia kellett, mire megy ki a játék, de hogy egy egyébként teljesen színtelenre, mindössze néhány jellegzetes kosztüm töltelékeként megírt, a való életben mégis elég jellegzetes karakterből ennyire ne tudjon kihozni semmit… Tegyük ehhez gyorsan hozzá a premier környékén lezajlott reptéri bohóckodását, illetve azt az utólagos megjegyzését, hogy a politikai felhang miatt mégiscsak ki kellett volna maradnia a filmből. A mozi rendezése amúgy korrekt, technikai kivitelezése olyan magyaros – hiába van már annyi tapasztalat a zsebben nyugati produkciók pesti belvárosban forgatott akciószekvenciáival, azért az itt látható jelenetek még mindig kicsit sárgák, kicsit savanyúak. A forgatókönyv a kötelező minimum a maga műfajában, azért a politikai thriller hollywoodi sztenderdjeitől még nagyon-nagyon messze van, és a színészi játékban sincs semmi kiemelkedő, élvezetes apró finomság. Mint írtam fent, a székházostrom képsorai viszont emlékezetesek lettek.
Azt is fontosnak tartom lejegyezni, hogy az IMDB-s 1,5 dacpontszám, de nem a film fizetett ellendrukkereinek dacpontszáma, hanem azokéi, akik kicsit már unják azt a miliőt, hangulatot, állapotot, amiben az efféle filmek ebben a minőségben, maximális anyagi támogatással elkészülhetnek, hogy aztán a készítők szabadságharcosként verhessék a mellüket a nagy semmire. Ebben az esetben is biztosra veszem, ha nem számítottak az alkotók erre a dacreakcióra, akkor vagy az életképtelenségig naivak, vagy förtelmesen képmutatóak, netán tök hülyék…

Nem meglepetés, nem jó film. Nem másfél csillagos, de a minőségét tekintve neki kijáró ötös helyett én is egy dacpontszámot fogok neki adni. Ilyen százalékok mellett ennek már amúgy sincs sok jelentősége.

Nagy port kavart, mert sokaknak fáj. Nemcsak a politikai tartalom miatt, hanem mert a lényege nem fiktív… Mindezen túl az is mutatja, hogy mennyire erős a film, hogy ahol lehetett gáncsolni próbálták..mozikban be akarták tiltani, színészeket, stábot mocskolták verbálisan bántalmazták és persze elég, ha megnézzük az értékeléseknél a pontozást: a csillagozások száma duplája a megnézéseknél…(a gyűlölködők megérkeztek).
Maga a film nagyon várós volt, és országos szinten is, mert sajnos a mozijegyek a premierre gyorsan elkeltek. De végre sikerült moziban megnézni, még akkor is ha ilyen későn. A színészek munkája nekem meggyőző volt. Átéléssel, és kemény munka eredményeként dolgoztak a színészek és a stáb is. Az operatőri munka nagyon szép, a színek, a hangulat és a kameramozgások is eléggé ott vannak. A cselekmény erős érzelmeket vált ki, bár ez szerintem minden oldalon igaz. Kicsit kevesebbet mutat mint, amit a néző vár. Lássuk be, a valóság ennél sokkal sötétebb volt. Szerencsére fiatal korom miatt nincs személyes emlékem erről, de van a családban olyan aki azokban a napokban Budapesten volt. Október 23-át ugyan spoiler de sokkolóak az események, amelyek akkor következtek. spoiler
A cselekményen kívül sok apróságot lehetne megemlíteni. Tetszett, hogy figyeltek a 2000-es évek elején jellemző apró részletekre (nyomógombos kis telefon a hülye csengőhanggal, windows xp a számítógépen…stb.).
Voltak hibák (a hangfelvevő ilyen sokáig nem működik, a parlament is szigorúbban őrzött, nem lehet csak úgy osonni.)
Mindent összevetve szerintem igazán jól sikerült, pár apróbb dolog van, ami lehetett volna máshogyan, de
mindenképpen érdemes megnézni, magyar filmek között és világszínvonalat nézve is egy igényes munkát láthattunk.

️ Elkurtuk

Nem hinném, hogy propaganda film lenne. De történelmileg sem történt meg minden, ami benne van. Krimikent van kategorizálva, ami el is fogadható. Még a thriller jelző is illetheti. Igazából nem minden figurát vágtam benne, hogy ki-ki csoda. Így viszont nem tudtam felvenni a fonalat az események követésében. Viszont óriási Bánovits Vivianne rajongó lettem. Imádnivaló csajszi. Oda és vissza vagyok tőle. :)

Ez az alkotás, amilyen történetet elmond, az helytálló. De őszintén még ütősebbet vártam. De a filmelmeny szuper volt. Ekkor egyetemista voltam, átéltem a történéseket. A színészek jók voltak, mint a film sztorija is. A gátlástalan emberek érvényesültek. Ez mindig így van. Réka az erkölcsi győztes, míg az újságíró barátja egy undorító alak lett a végére. A baloldali politikusok és közszereplők ábrázolása jól sikerült, még ha nem is minden stimmel.

A filmben voltak hihetetlen hibák, de az összhatáson ez nem rontott. Csak hát el nem tudom képzelni, hogy ez így megtörténhetett. De összességében ez egy jó mozifilm. Ha kíváncsi vagy, nézd meg!!!

Először is: a kutya jól van?!!!!
Komolyra fordítva. A korosztályomnál viszonylag jobban érdeklődtem a politika témája iránt, nyomon követtem ezeket a történéseket… Az esti híradó kb. családi program volt, a szüleim igyekeztek képbe rakni a világgal.
2006-ban talán 6.-os voltam. Nincsenek élénk emlékeim, kicsit utána is kellett olvasnom, hogy mi is történt pontosan, illetve volt kitől kérdezni, hogy betömje a hiányzó lyukakat.
Nagyon vártam a filmet, és az IMDB értékelés, meg a lehúzó cikkek után én azt mondom, nem csalódtam. A fikciós indokolatlan szerelmi szál nyilván egy tölteléknek tűnik, de végtére is erre fűzték fel a történet főszálát. Kissé költői túlzásnak éreztem, az autósüldözést, és a „harcjeleneteket”, spoiler.
Ami azt illeti, a nevekkel itt-ott bajban voltam, igényelt némi utánanézést.
A szereplők szuperek voltak. Bede-Fazekas Szabolcs hatalmas, eddig is imádtam. Egyedül Klára asszonyon akadtam ki. Gubás Gabi szuper. De! Túl csinos Klárának.
Nagyon magával ragadott az egész, és mióta itt élek pesten, minden utca, ami megjelent benne, az épületek ismerősek voltak, ez sokat hozzátett a film és én kapcsolathoz. Elborzasztó volt a zavargásokat látni, és azt, hogy nem tesznek semmit.
Azt viszont nem értem, miért kellett azt a szerencsétlen kutyát odatenni a filmbe. Nekem attól megszakadt a szívem.

Az Elk*rtuk bizony nem totális csőd. Az első óra jól működik, a vizualitás nagyon egyben van, az alakítások pedig megütnek egy elfogadható szintet. A hangulat olykor borzasztóan erős, a dráma jól szuperál, de túl sok a kitalált hülyeség: románc, autós üldözés, menekülés… na meg néhány túlzás is előfordul. Mindenesetre, ha az ember helyén tudja kezelni, egyáltalán nem lesz rossz élményben része. Talán menni fog jobban is ez a műfaj, csak még próbálkozni kell.

Nekem végtelen csalódás volt, sokkal többet vártam a beharangozás és az előzetes alapján, ehelyett kaptam egy szerelmi történetet, ahol a kislány két f*** között vergődik, miközben körülötte Feri és díszes kompániája serényen tevékenykedik. PffpFFpff

Szerintem annyira nem rossz film, mint azt az Imdb-értékelés alapján vártam, sőt (biztos a sorosgyurcsány-bérenc kovidos piréz migráncsok pontozták le ott…).

Ez a film sem tárja fel azt, hogy mi történt azokban a napokban (azt sohasem fogjuk megtudni), minden esetre felvázol egy lehetséges alternatívát arról, hogy milyen módon történhetett (még hihető is, aránylag). Ha el tudunk vonatkoztatni az akkori eseményektől (ami magyarként azért nehéz), akkor ez egy tulajdonképpen nézhető krimi.

Politikailag nem foglalnék állást, minden pártnak megvannak a maguk sumák trükkjei, jobb- és baloldalon egyaránt… ("Nem lesz gá-zá-re-me-lés" vs. „A-zol-tás-mű-kö-dik”, ugyanaz a propaganda mindkettő…)