1985. A kommunista Magyarország a politikai változások küszöbén. A húszéves Geri szíve tele van izgalommal és várakozással; Budapestre költözik, hogy a Gazdaságtudományi Egyetemen tanuljon. Kollégiumi élete első napján csatlakozik egy csapat demokratikus ellenzéki fiatalhoz, akik tüntetéseket… [tovább]
A besúgó (2022–2022) 233★
1 díj · 0 jelölés · Snitt-díj-jelölt 2023
Képek 17
Szereposztás
Kedvencelte 65
Várólistára tette 170
Kiemelt értékelések
Ez a sorozat számomra a legjobb magyar sorozattá vált.
A képi világ, a hangulat megteremtése, a színészi játék valami elképesztő.
A téma pedig aktuálisabb nem is lehetne.
Nagyon izgalmas a cselekmény, a színészek tehetségesek, mindenki zseniálisan hozza a saját karakterét, a párbeszéd pazar. Minden egyes epizód lebilincselő az első képkockától az utolsóig.
A főcímet és a zenéket imádom.
Még ki sem jött minden rész, de én már újranéztem őket. :)
Eleinte elég szkeptikusan álltam ehhez a sorozathoz, mert a 80-as évek annyira nem az én világom, de a sztori érdekesnek tűnt, úgyhogy kapott egy esélyt. Helyesen, mert attól függetlenül, hogy az alkotó/forgatókönyvíró első munkájáról beszélünk, egészen kiemelkedő. Megvannak a maga hibái, vagy időnként totál random lépései karakterek terén, de úgy behúz, hogy ezeket abszolút meg tudod bocsátani.
A szövegkönyv nagyon jól meg van írva, és a színészek között is megvan a kémia, na meg nagyon jól ki lettek választva. Egyiküknél se érződik az a tipikus magyar „minden filmbe kell egy minősíthetetlenül játszó amatőr, aki csak azért került be, mert apu barátja a castingolónak”. Mindenkihez illett a szerepe és jól is hozta, szeretted vagy gyűlölted őket a viselkedésükért, de mindig kiváltották azokat az érzelmeket, amiket a jelenetek megkívántak. (Varga Ádámon mondjuk külsőleg nagyon látszik, hogy jócskán kinőtt már a friss egyetemista korból, de mellé olyan Máté-showkat tolt, hogy abszolút elengedtem neki.)
Hogy mennyire korhűek a jelmezek és a környezet, arra nem én vagyok a jó ember, hogy megmondjam, mivel szökőévente egyszer foglalkozom ezzel az időszakkal, de nekem nem lógott ki semmi (mondjuk nehéz is lett volna úgy, hogy a helyek 80%-a teljesen ugyanúgy fest, mint 40 éve (: ) Hogy mondjak valami negatívumot is: rengeteg a már-már szappanoperaszerű dráma. spoiler A brazil HBO közönsége állva tapsol, nekem viszont néha már középiskolás war flashbackjeim voltak. Szóval igen, a dráma hatásos és működik, de hajlamos átesni a ló túloldalára. Egyesek szerint ez a történelmi hitelesség kárára is megy, szerintem viszont jót tett neki, hogy nem dokumentumfilmszerűen idézi az akkori Magyarországot, mert úgy a kutyát sem érdekelné, de főleg nem a fiatalabb generációt. Jobban átélhetővé teszi a korszakot, mint bármelyik történelemkönyv, ezt garantálom.
Az angol szinkronról (mert igen, valakinek meg kellett tennie): így összességében nézve egész decent. Nem mindenhol pontos a fordítás, nem minden jön úgy át, mint magyarul, de cserébe sok jelenet van, ami egészen más élmény így. A legfeltűnőbb különbség Máté langyi hangsúlyának hiánya, Imre passzív-agresszív, és nem ordibálós stílusa, meg Száva átlagos hangja megszokott mély helyett (De neki esélye sem volt, Patkós Marci kenterbe veri kétszer, és a sarokba küldi sírni ;) ) Mindenki más nem hozott kirívóan más teljesítményt, és ők sem negatívan. Kiidézgettem azokat a jeleneteket, amik kicsit eltértek az eredetitől, vagy szerintem máshogy jöttek le angolul. A magyar egyébként viccesebb. Amit nem szántak viccnek, én viszont szakadtam rajta: a nevek kiejtése. Hát sokszor nem ment x'D spoiler Ez még szórakoztatóan cringy volt, na de, mikor a népdalokat énekelték… értem, miért fordították le őket, de bár ne tették volna. Kriminális. spoiler Viszont szerintem megér így is egy nézést, és egyébként sem adódik sokszor olyan lehetőség, hogy egy magyar mű angol félrefordításain lehet nevetni, nem pedig fordítva.
Összegezve, örülök, hogy megnéztem ezt a sorozatot, mert egy kis betekintést nyerhettem abba, milyen volt a szüleim fiatalkora. Máté nélkül röviden: nehéz :D Úgyhogy ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem csípik a 80-as éveket, mert eléggé magával tud ragadni, bingewatch gyanús.
Ó! Ez nagyon jólesett a lelkemnek! Általában nagyon szeretném szeretni a magyar filmeket, de sajnos két jellemző irányvonal volt jellemző a jelenlegi itthoni filmgyártásban.
1. Vígjáték; sokszor kegyetlenül gagyi ás igazán humortalan darabok, sok erőltetett jelenetekkel
2. Dráma; ezekben az volt a jellemző, hogy a rendező mindéképpen bebizonyítsa mekkora nagy művész is valójában és emiatt számomra sokszor nézhetetlen filmek születtek igaz, ha elég sznob lennék, akkor én is áradoznék ezekről a számomra nézhetetlen darabokról, de sajnos én nem vagyok akkora entellektüel, inkább a kommerszebb, de azért nem teljesen gagyi filmeket szeretem nézni, amik tartalmaznak némi mondanivalót is.
Ritkán voltak érdekesebb próbálkozások is, de sajnos ezek nem általánosak kivételeknek számítanak.
Ez a sorozat nagyon jó volt, közel sem tökéletes, de kezdetnek megteszi! Remélem nem lesz folytatás, mert tapasztalatom szerint többségében a sikeres és jó alkotásoknak kevésbé remek a tovább gondolása. Simán benne van, hogy eltolják, bár jó lenne, ha nem így történne!
Szerintem simán lehetne ezt történelem órán levetíteni a tanulóknak, mert könnyed, fiatalos és mégis átjön az „üzenet”. Igaz, manapság talán ennek ismét akadálya lenne! Francba, lehet ezért, engem is feljelentenek! ;)
Mindenképpen nézzétek meg!
Ha eltekintünk attól, amit a hozzáértők cikkeiben olvasni lehet, egész jó kis sorozat. A cikkek arról szólnak, hogy a beszervezések nem így történtek, ebből a szempontból nem egészen hiteles a film, vannak más apró hibák is benne, de ettől függetlenül, az akkori időket, történéseket, életérzéseket, zenéket, át tudjuk érezni. Akik éltünk akkor (1985), azért, akik nem, azoknak meg jó lenne, ha látnák.
Európa Kiadót, Rolls Frakciót, Kex ugye mindenki hallgat most is? <3 ;)
Végre egy értelmes, jó magyar sorozat….nekem nagyon tetszik, remélem nagyon sok rész és évad lesz belőle! és a színészek is remekek ill hiteles alakítást tudnak nyújtani szerintem….Bele tudom magam a sztoriba élni, tudok vele sodródni….Én ebben a korszakban még nem éltem, ezért szeretek ilyesmiket nézni, hogy milyen is volt régebben az élet..
Nagyon jó sorozat, megvan benne a retró érzés és az a brutalitás ahogy az embereket figyeltette és rettegésben tartotta a hatalom. A karakterek kedvelhetőek, van benne humor is. Egy csillag levonás – és tudom szőrszálhasogató vagyok – az első részben szereplő busz miatt szerepel: a 139-es soha nem járt a Ménesi út környékén.
Nem mondom, hogy hibátlan sorozat volt, bele lehetne kötni sok mindenbe, de egy biztos: rég volt már olyan, hogy ennyire vártam minden egyes héten az új epizódot egy sorozatnál.
Tényleg igaz, amit egykori ellenzékiek és a kor jó ismerői kifogásul emeltek a sorozattal szemben, hogy a dolgok nem így folytak annak idején, ez már az első rész után nyilvánvaló volt. Szóval át kellett magamat programozni, hogy nem történelmi drámaként, hanem kémfilmként nézzem a sorozatot.
És azt kell mondjam, hogy talán a legélvezhetőbb magyar sorozat ez, ami az utóbbi harminc évben készült. A kor ábrázolása nagyon hiteles, még ha be is csúsztak bakik (https://snitt.hu/karcok/96036), a történet pedig végig feszült és konzekvens. Igaz, tökéletesnek ezt sem mondanám, pl. Geri egy új gyerek, többször is ráterelődik a gyanú, és hiába magyarázza ki magát, azért csak megrendült volna benne a bizalom, főleg egy olyan gyanakvó figurában, mint Száva.
De az összkép rendben van, csak sajnálhatjuk, hogy jött a kaszás.
Jó az alapanyag, rengeteg a jó választás a sorozat készítői részéről, és sajnos ugyanígy vannak mellényúlások is. A végére nekem leült kicsit, ill. evvel egyszerre kapkodóssá is vált. Nagyon kíváncsi vagyok akarják e folytatni vagy sem.
Több szempontból is örülök, hogy nem éltem ebben a korszakban, így csak a tanulmányaimból és a visszaemlékezésekből „ismerem”. Ezek alapján pedig már az első percekben az volt a benyomásom, hogy több ponton hiteltelen. Reméltem, hogy én gondolom rosszul, és a rendezők tájékozottabbak nálam, de később több szakértő – köztük nem egy olyan, aki részt vett a demokratikus ellenzék pártosodásában – és kolléga megerősített abban, hogy nem tévedtem.
A legnagyobb problémám mégis az, hogy – számomra – kevés volt benne a politika, és nem (igazán) adta vissza a rendszerváltást megelőző ellenzéki atmoszférát és a jelentősebb eseményeket. A krimiszál pedig gyenge.
Száva úgy ahogy van, rendkívül unszimpatikus és irritált is. Egy kisebb egyetemi csoport élére még alkalmas, de a viselkedésével nem tudna igazi vezetővé válni. A sikere a retorikájában rejlik, ami hatásos, bár középszerű, egyébként ő maga is zsarnok és mellé pluszban bunkó, ami nem túl szerencsés, ha követőket akarsz magad mögé állítani, illetve nem valami meggyőző, ha te magad is olyan vagy, ami ellen lázadsz. Ha olyan is vagy, legalább próbáld elrejteni.
Népszerű idézetek
Száva: Parlamentünkben lakájok ülnek, akiknek egyetlen tudása a kommunista párthoz való dörgölőzés. Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Fel fogunk kelni az ütésekből. Odamegyünk hozzájuk és megmutatjuk, hogy mit tudnak a magyarok, akiknek az erejét ezredszerre is lebecsülték. (Taps, füttyögés.) Tudjátok, az a helyzet, hogy individuálisan nagyok vagyunk. Nyolcvankilenc évnyi olimpia alatt szereztünk 340 érmet. A kivándorolt magyar művészeink voltak a hollywoodi stúdió rendszer első nagy iparosai. Feltaláltuk a golyóstollat, a távcsövet, a C-vitamint, a gyufát, de van egy dolog, amiben hihetetlenül szerencsétlenek és bénák vagyunk. És ezt úgy hívják, hogy demokrácia. Van valami a magyar néplélekben, ami akkor nyugodt, ha valaki azt mondja, hogy „Gyertek utánam, erre! Megvédelek titeket.” Ezeknek az embereknek a vezetékneveiről vannak elnevezve az újkori magyar történelem korszakai. Horthy-korszaktól Rákosi-korszakon át, szerintem visszanézve majd Kádár-korszakig. Ezek egytől egyig fiatal forradalmárokból lett öreg zsarnokok. Soha, de soha semmi jó nem sült még ki belőlük! Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén. Azt szeretném, hogy legyen tíz millió, és közösen döntsük el, hogy mit akarunk!
– Hallom, hogy mit írt be az osztályfőnök. Hogy képzeled ezt?!
– Vagy örököltem vagy így neveltetek.
Száva: De van egy dolog, amiben hihetetlenül szerencsétlenek és bénák vagyunk.
És ezt úgy hívják, hogy demokrácia.
Adél: Te mindig ilyen magabiztos vagy? Mert ha igen, akkor kérlek, hagyj békén.
Száva: Nem. Van, amitől rettegek.
Adél: Mitől?
Száva: Hogy a barátaim megunják, hogy jobban szeretek egyedül lenni, mint velük. És akkor tényleg egyedül maradok.
Adél: Jézusom, ez szimpatikus!
Abban a tanár úrnak igaza van, hogy az, hogy »ez szar«, az nem szakvélemény. De az se szakvélemény, hogy »ne próbáljunk meg fejlődni, mert van rá esély, hogy még szarabbak leszünk«
Gergő: Ha valamit megtanított a szocializmus a magyaroknak, az a sorok között olvasás.
Azért, mert ha egyszer gyerekem lesz, nem akarom, hogy ebben nőjön fel.
Száva: Apám azt mondta, több esélyem van űrhajósnak lenni, mint látni a bátyámat nyugaton.