„…minden egyes esemény, jelenet megtörtént már a valóságban. Semmit nem találtam ki, nem a fantáziám műve. A történet igaz, a szereplők élnek vagy éltek egykor, a családom tagjai voltak. Én vagyok a Gyerek, ez ne legyen titok…” (Bereményi Géza)
1945. Teleki tér. Monori, a piac királya… [tovább]
Ha egy verseny miatt nem kényszerülök rá, soha nem nézem meg. És nem, ezesetben nem arról van szó, hogy nagyon örülök, hogy végül szembe jött velem a film: valószínűleg teljesnek tekinteném az életemet nélküle is.
Érdekes a téma, hogy mit lehet megvenni a pénzen és mit nem, Monori életszemlélete is elszomorító, de érdekes… maga a film viszont kínszenvedés. Nem tudok mást mondani, minden percét annyira untam, hogy vártam, legyen végre vége, de minthogy versenyfeladathoz kellett, mégis figyeltem, jegyzeteltem, tovább tetézve ezt a kellemetlen élményt. Tudom, hogy íródott belőle azóta könyv, de az biztos, hogy nem fogom elolvasni. Leginkább egy jó téma szomorúan gyenge feldolgozásának éreztem.
Ez a film mindig aktuális, de manapság még inkább. Kőkemény kelet-európai realizmus, és minden mozzanata gyomorszorítóan igaz. A Duna TV a napokban újra vetítette, és rám sokkal jobban hatott, mint első nézésre. Csodálom, hogy ez a film egyetlen díjat sem kapott, pedig nagyon megérdemelte volna.
Áprilisban néztem volna a József Attila Színházban a színpadi változatot, amit nemrég mutattak be, csak hát a koronavírus miatt a mostani színházi látogatás elmaradt. Viszont mindenképpen meg akartam nézni előtte a filmet is, ami így ugyan egy kicsit eltolódott, de végül is, a kialakult helyzet miatt nem vagyok elkésve. Hát-hát… Nehezen tudnám értékelni ezt a filmet. Egyfelől voltak részek, amiket nagyon untam, a bevezető nekem túl hosszúnak tűnt, ugyanakkor voltak jelenetek, amik teljesen beszippantottak, és akkor azt éreztem, hogy ez egy piszokjó film. Hasonlóan voltam Eperjessel is: színészi zsenialitását dicséri, hogy néha sajnáltam, néha viszont kifejezetten irritált. A mondanivaló (ha pénzed van, akkor mindened van-tézis és ennek megdöntése) pedig a jelen helyzetben újboli értelmet nyert. Ijesztő, hogy mennyire aktuális tud lenni egy-egy alkotás a sors különös szeszélye folytán.
Tombolni könnyű. Most az ész jön. A pénz… az lesz az erőszak! Az észnek az ereje, az a pénz!
A pénz ma már csak rongy. Nem lehet vele semmit sem elintézni. A kapcsolatok… az ismeretség, az igen! Azzal elérheti az ember azt, amit akar.
Ne feltűnősködj az iskolában. Tanulj, hogy ne vegyenek észre. Meglátod, az összes hőbörgő osztálytársad rosszul végzi.
