Egymásra utalva (2003) 80% 7★

Évek óta szent meggyőződésem, hogy az ember csak akkor fedezheti fel magában a saját hangját, a saját csendjét és az élet valódi értelmét, ha igazán eggyéválik a természettel, az Anyafölddel. Ha kikapcsolja a modern világot és visszatekint az évezredekben, kiürítve az egyát a valóságra koncentrál.
Mindig is hatalmas volt bennem a vágy, hogy egyszer átélhessem ezt; a gyötrelmes lét ellenére ez lehet az élet igazi katarzisa.
Csodálatos film, a fentieket teljesen átadja; abszolút nekem készült.
Megszólalni nem tudnék, annyira át vagyok vele itatva most épp…
Gyönyörű, kivételes film.

A 2010-es években kimondottan nagy divatja volt az efféle túlélőfilmeknek. Érthetőnek is tűnik a dolog, szerintem akkortájt az internetbe még éppen nem beleszületett, de abba egyre inkább belekényszerülő generáció tagjait nagyon jól meg lehetett érinteni a természetközeliséggel, egyáltalán a természet önjogán esztétikus ábrázolásával. Engem legalábbis olyannyira, hogy a korábban készült, de ekkor felfedezett Egymásra utalva és a Kon-Tiki például rendkívül mód megfogott, lelkileg támogatott és erőt adott bizonyos nehezebb időszakokban. Később persze ez a „műfaj” is vakvágányra került, az egész jelenséget a legmagasabb szintre emelő A visszatérő, kicsivel előtte A tenger szívében CGI-orgiába fulladt, az érzelmi vonulatok helyett pedig a férfiúi helytállás újfajta mítoszai kerültek a történetek fókuszpontjába.

Az Egymásra utalva azonban rendben volt, már ami a film szándékait, kivitelezését és stílusát illeti. Látványosan kis költségvetésből dolgozó dráma ez, amiben a kényelmi társadalomban eltunyult, de háborús emlékekkel küzdő, helyét nem találó fehér férfi az általa lenézett inuit lánytól tanulja meg a túlélés, pontosabban a természettel való együttélés szabályait. Giccs ez a köbön, kár is volna tagadni, de jól működő és hatásos giccs, átélhető üzenettel és önjogán jól értelmezhető történettel.
Szép gesztusnak tűnik, hogy inuit színésznőt választottak a női szerepre, igaz, vele biztosra mentek, már-már túlzottan is biztosra, Annabella Piugattuk vonásain alig-alig látszik meg származása, ugyanakkor vonzó, akárcsak a „másik oldalon” Pepper, így meglepő, hogy szerelmi szálat végül spoiler. Egyébként, ha már Pepper: ahogy a kilencvenes évek elején szép lassan eltűntek a semmiben a Memphis Belle szépreményű, tehetségesnek tűnő ifjú színészei, ugyanúgy koptak el szép lassan a kétezres évek elején a Ryan közlegény…-ben emlékezeteset alakító fiatalemberek. Pepper szerintem rendkívül karizmatikus, kedvelhető figura, hatalmas filmográfiával, mégis kevés meghatározó, emlékezetes főszereppel. Nem hiszem, hogy esetében a Háború a Földön lett volna a megbocsáthatatlan hiba, de elképzelésem sincs, miért nem lett akár korunk meghatározóbb arca Hollywoodban…

Szép film az Egymásra utalva, megható lelki ereje mit sem kopott húsz év alatt. Hatása rövidsége és kis volumene ellenére is katartikus, gyakorlatilag bárki beleszerethet, aki kedvelte a Farkasokkal táncolót vagy a Kon-Tikit.