Egyenesen át (1990) 75% 212★

Nem is olyan jó nap ez a halálra…
Ez a film… te jó ég, nem tudnám megmondani, hogy hányszor láttam, de tekintve, hogy évente megnézem egyszer, ezidőtájt, halottak napja környékén, azt gondolom lehet már vagy húsz alkalommal, akár több is.
Nincs még egy ilyen film az ajánlási repertoáromban (A Gattacát leszámítva még), amit ennyire komolyan veszek.
Én azt gondolom, hogy Joel Schumacher és az öt színész igazi jutalomjátéka az Egyenesen át. Megbabonázó és sajátos élmény, minden alkalommal. Pedig betéve tudom.
Nincs még egy film, ami ekkora hatással lenne rám, minden részletében:
– A zenéjét James Newton Howard szerezte, a legfelemelőbb pillanatokban szólal meg valami éteri módon, hozzáértéséhez kétség sem férhet. Sejtelmes, nyomokban felzaklató, mágikus hangok elegye ötvöződik a valóság keserűségével. Nem tudom, hogy ő csak született zseni vagy rendkívül komolyan veszi a feladatait – talán mindkettő egyszerre – de engem a zenéje letaglóz. Csak meg kell nézni a filmes repertoárt: nem fogunk csalódni, olyan filmek zenéjét írta/szerezte, amelyek messze epikusak. Kérdés nem férhet hozzá, hogy munkája a 10 csillag legalább egyharmada részemről.
– Operatőre Jan de Bont. (Vadászat a vörös októberre, Elemi ösztön). Csoda, hogy a képi anyag ennyire megrázó? Finom, de rövidre nyújtott képek, egyértelmű, fontos és pontos látásmód, letisztult anyagok. Igazi európai hozzáértés, professzionális kamera.
– Joel Schumacher. Itt szerintem kb. nincs mit magyarázni. Kapott egy baromi addiktív forgatókönyvet – hiszen kit ne érdekelne ez a téma – és a professzionális gárda vezetőjeként újabb remekművet alkotott.
– Sutherland legjobb, életének legfontosabb szereplése.
– Bacon, Roberts – életük egyik legmeghatározóbb, legjobb színészi játéka itt látható. Bacont én azóta, és előtte sem láttam ennyire áthatónak, ennyire emberinek, ennyire… átéléssel. Mindig kényelmes, laza tempóban játszik, itt ennek ellentettje: pattogós, kemény, talpraesett és magabiztos, némi bájjal és emberséggel átitatva. Nem tudom, kapott díjat érte? Járt volna.
Te jó ég… ez az öt ember ezen a filmvásznon. Nemcsak a karaktereikben sikerül túllőni a célon, társaságként is remekelnek, együtt, szorosan, intelligens megoldásokkal és stílussal dolgoznak. Senki sem lóg ki és mindenki hozza a karaktere egyéniségét, messzemenőkig. Joe szerepe egy kissé sarkos, a méltatlanul kevesett foglalkoztatott és elhanyagolt Baldwin ebből is kihozza a legtöbbet, ahogy az előbb felsorolt színészek, tündöklése, sőt remeklése látható a filmben.
– A díszletért és a látványtervért én a legnagyobb filmes díjat odaítéltem volna. A cselekmény helyszínei, mint a restaurálás alatt álló templom, az utcalámpákkal megvilágított, graffitis sikátor, Nelson és Rachel lakása, a ruháik, a halloweeni időszak sárga és lila színe, a hatalmas kőfej a templom közepében, a villódzó úttorlaszlámpák, az elnyűtt nejlonok, a temetőben gomolygó köd és pára… mind-mind az elmúlás egy darabja. Egyszerűen orgia a szemnek.

Én azt gondolom, hogy az Egyenesen át egy olyan film, ami még a legracionálisabb embert is képes néhány percre nyugalmi állapotba, szentimentális gondolkodásra bírni. Az ember szíve és lelke is ilyen filmeket szeretne látni, szeretne ott lenni, tapasztalni, elfeledni ami körülötte történik. Aki látta, tegye a mellkasára a kezét és mondja, hogy nem gondolta át, hogy mit cselekedett rosszul, kit követne meg utólag, mit bánt meg életében.
Erről szól ez a film: megbocsátani, hagyni, hogy megbocsássanak, szembenézni a saját tetteinkkel, felismerni a következményeit, megbánni a megbánandót, továbblépni és élni, és élni szeretni.
Ragaszkodásunk az élethez oly nagyon nyilvánvaló, a film sem kendőzi el azt a tényt, hogy az emberiséggel egyidős a haláltól való puszta félelmünk, amely terhet a születés pillanatában megkapunk, és cipelünk egy életen át. Hogy minden aggódásunk, minden vágyunk, minden pillanatunk az életünkön és egyben az elkerülhetetlen végzetünkön való tartalmas merengés.
Ebben a filmben minden benne van, ami a halálról szól: hogy az természetes, hogy nem elkerülhető, hogy végzet és egyben megváltás is, de mindaddig ameddig sikerül elkerülnünk, éljünk és érezzünk, legyünk jók, bocsássunk meg, ha pedig hibázunk, ismerjük el és fel és bocsássunk meg önmagunknak is.
Csodálatos film, sosem fogom letenni. ♥

Ha valakit érdekel, itt egy nagyon régi kópia a Flatliners kilövését követően Sutherlanddel. Rendkívül szimpatikus és egységes fickó, és a filmről mesél néhány szóban: https://www.youtube.com/watch…

Újranézés volt, nagyon régen láttam. Még most is tetszett, és milyen fiatal benne mindenki. :)

Egyik kedvenc pszicho-thrillerem némi drámával megfűszerezve. Az alapkoncepció zseniális és hátborzongató, a megvalósítás remek. A fények és a hangeffektek rémisztőek, a színészeket pedig jól összeszedték. Jó volt látni ennyi fiatal színészt, akik azóta még jobban befutottak.
Kétlem, hogy az új Flatliners a közelébe kerülne, de azért megnézem majd azt is, mindenesetre a kritika eléggé szétszaggata, szóval az már rossz ómen.

Ugyan több szempontból is kikezdhető film, de érdemes eltekinteni ezektől a hangulatáért cserébe, ami egészen különleges. Imádtam a fényeket, a zenéket, a karaktereket (Randyt mondjuk kissé feleslegesnek tartottam), az eldugott helyszíneket, a mindenkit szétfeszítő kérdéseket, mint központi elem. Nézése közben olyan mentális állapotba sodort, ami már nem tartozik ebbe az értékelésbe, mindenesetre nem számítottam rá :)

Lehet ezzel egyedül vagyok, de rohadtul bírom ezt a filmet. Letaglózó a színvilága, a túlvilági atmoszférája, az alapkoncepciója szerintem eszméletlen érdekes és izgalmas, baromi jók a színészek (igen, még Julia Roberts is elviselhető), James Newton Howard zenéje hátborzongatóan mesteri, és nekem a karakterek is tetszettek. Így sokadik megnézésnél nyilván meg lehet kérdőjelezni a film tényleges üzenetét, illetve, hogy elég sok mindenre nem tér ki a film, de egész egyszerűen olyan elemi szinten tud engem belül megmozgatni már maga az alapfelvetése, hogy mi van a halálon túl, van-e rá kézzel fekvő racionális válasz. És ha van, akkor képesek vagyunk-e ennek érdekében feláldozni a saját szellemi és testi épségünket és tudatában lenni annak, hogy lehet ebből az utazásból nem térünk majd vissza. Valahányszor újranézem pillanatok alatt el tud kapni ez a szerintem velejéig erős túlvilági atmoszféra ami belengi az egész filmet. Egész egyszerűen nem tudok ettől a hatástól szabadulni, és talán pont ez az, ami miatt szemet tudok hunyni az alapvető hiányosságain.

Most ment az RTL+-on.
Belefutottam, és ottragadtam…
Ez még mindig jó – nekem legalábbis – no persze kellettek hozzá ezek a szereplők, és Schumacher pszichedelikus ábrázolásmódja.
Jó volt, na!

Egyszeri megnézésre azért érdekes volt, de sokat nem kell elvárni tőle. Tetszett a dark, tónusa a filmnek, amire rájátszik még pluszba a helyszínek, a fények, a hangok, stb. Az őrült tudós és a kísérletei, és persze később a haverjai is beszállnak. A történet azért tele volt logikátlansággal, sőt hülyeségekkel is, de azért voltak momentumok amik jók voltak. A karakterek sajnos nem túl szimpatikusak, de Kiefer Sutherland jól játszotta az arrogáns, elbizakodott leendő doktort. Julien Robert volt még egy megérthető karakter és az ő szála is tetszett még. A vége kicsit gyorsan le lett zárva, én azért vártam volna egy jelenetet ami megmutatja mi van velük pl. 1 hónap múlva..

Az új feldolgozás után kíváncsi voltam az eredetire is, de hát nem érzem azt, hogy sokkal több mindent kaptam volna; szerintem nagyjából ennyire jól sikerült az új film is. A színészek persze profik és ügyesek, talán ez adott pluszt az újhoz képest, horroreffekt itt is akadt, de még nem abban a stílusban, mint mostanában, de azt hiszem, számomra ez is hatásos volt.
Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem – még a hosszúsága ellenére sem –, de nem hiszem, hogy újranézném akár ezt, akár az új feldolgozást. Egynek viszont tökéletes kikapcsolódás, és ha egy mód és lehetőség van rá, akkor érdemes időrendben menni, mert úgy talán hatásosabb mindkettő.

Tetszett, sokkal jobb, mint a 2017-es :)
Szuper szereplőgárda :)

Várom a második részét, kiváncsi leszek, hogyan lehet ezt „folytatni”!