Egyenesen át (1990) 76% 150★

Újranézés volt, nagyon régen láttam. Még most is tetszett, és milyen fiatal benne mindenki. :)

Egyik kedvenc pszicho-thrillerem némi drámával megfűszerezve. Az alapkoncepció zseniális és hátborzongató, a megvalósítás remek. A fények és a hangeffektek rémisztőek, a színészeket pedig jól összeszedték. Jó volt látni ennyi fiatal színészt, akik azóta még jobban befutottak.
Kétlem, hogy az új Flatliners a közelébe kerülne, de azért megnézem majd azt is, mindenesetre a kritika eléggé szétszaggata, szóval az már rossz ómen.

Ugyan több szempontból is kikezdhető film, de érdemes eltekinteni ezektől a hangulatáért cserébe, ami egészen különleges. Imádtam a fényeket, a zenéket, a karaktereket (Randyt mondjuk kissé feleslegesnek tartottam), az eldugott helyszíneket, a mindenkit szétfeszítő kérdéseket, mint központi elem. Nézése közben olyan mentális állapotba sodort, ami már nem tartozik ebbe az értékelésbe, mindenesetre nem számítottam rá :)

Lehet ezzel egyedül vagyok, de imádom ezt a filmet. Letaglózó a színvilága, a túlvilági atmoszférája, az alapkoncepciója szerintem eszméletlen érdekes és izgalmas, baromi jók a színészek (igen, még Julia Roberts is elviselhető), James Newton Howard zenéje hátborzongatóan mesteri, és nekem a karakterek is tetszettek. Így sokadik megnézésnél nyilván meg lehet kérdőjelezni a film tényleges üzenetét, illetve, hogy elég sok mindenre nem tér ki a film, de egész egyszerűen olyan elemi szinten tud engem belül megmozgatni már maga az alapfelvetése, hogy mi van a halálon túl, van-e rá kézzel fekvő racionális válasz. És ha van, akkor képesek vagyunk-e ennek érdekében feláldozni a saját szellemi és testi épségünket és tudatában lenni annak, hogy lehet ebből az utazásból nem térünk majd vissza. Valahányszor újranézem pillanatok alatt el tud kapni ez a szerintem velejéig erős túlvilági atmoszféra ami belengi az egész filmet. Egész egyszerűen nem tudok ettől a hatástól szabadulni, és talán pont ez az, ami miatt szemet tudok hunyni az alapvető hiányosságain és ezáltal mondhatom egyik kedvenc filmemnek.

Annyira nagyon, de nagyon szomorúvá tesz ez a film, valahányszor megnézem. Pedig, egyszerűen nem tudok róla leszokni. Akkortájt láttam, mikor az orvosi pálya felé kacsintgattam, felvételi előtt. Tudtam, hogy működni fog a kémia közöttünk, azt viszont sosem sejtettem, hogy életre szóló lesz. Teljesen mindegy számomra, hogy tudom betéve az összes mondatot, az összes finom sugallatot, az érzést, ami elönt mindig, mikor kikapcsolom a gépet utána. Akkor is. Drog nekem. Annyira szívbemarkoló valamiért a hangulata, hogy döbbenetes utóhatást képes nálam produkálni.
Ódákat szeretnék zengeni a színészi játékról: ha valaki azt gondolta, hogy Kiefer Sutherland, Oliver Platt és Kevin Bacon csak erős B akkor itt az ideje ezt megnézni. Szerintem, inkább az lehet, hogy itt még annyira fiatalok voltak, jól állt nekik a szerep, mert ezt csak huszonévesen lehet átérezni, csak akkor vagy ennyire felelőtlen és lázadó/kíváncsi. Allür nélküliek, szinte átüt a monitoron/képernyőn az a fiatal lendület, energia és az a fiatal depresszió, ami csak azt a kort, azt a tudományt és az ilyen szellemmiségű fiatalokat jellemzi. Engem rommá tör Kiefer Sutherland arca a vége felé. (könnyek nélkül még nem úsztam meg).
Jajj, és bocsánat: a zene! Muszáj említést tennem róla: James Newton Howard füle munkája, felemelő!

A tízes listám második helyén áll, 1990 óta. Azóta sem láttam jobb filmet, ami lelökte volna. (Az új változatát felejtsétek el, egy határ …. ).

Tetszett, sokkal jobb, mint a 2017-es :)
Szuper szereplőgárda :)

Az új feldolgozás után kíváncsi voltam az eredetire is, de hát nem érzem azt, hogy sokkal több mindent kaptam volna; szerintem nagyjából ennyire jól sikerült az új film is. A színészek persze profik és ügyesek, talán ez adott pluszt az újhoz képest, horroreffekt itt is akadt, de még nem abban a stílusban, mint mostanában, de azt hiszem, számomra ez is hatásos volt.
Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem – még a hosszúsága ellenére sem –, de nem hiszem, hogy újranézném akár ezt, akár az új feldolgozást. Egynek viszont tökéletes kikapcsolódás, és ha egy mód és lehetőség van rá, akkor érdemes időrendben menni, mert úgy talán hatásosabb mindkettő.

Várom a második részét, kiváncsi leszek, hogyan lehet ezt „folytatni”!

Ááh, a kapucnis pulcsis kiscsávótól a hideg rázott ki. Legyünk kedvesek meg jók örökkön örökké, hátha nem lesznek démonaink. Nagyon jó film volt ez.