Egy fiú meg az apja (2018) 50% 1★

Kiváló színészek egy kissé vontatott, rosszul összerakott filmben. A rendezőt, aki egyben a forgatókönyvíró is, láthatóan nem érdekelte, hogy végül értik-e a nézők a filmjét vagy sem… Annyira művészi akart lenni, hogy a végére totál katyvasz lett. Ki kinek a kicsodája? Ki az apja főszereplő fiának? Hülyén hangzik a kérdés, de nem egyértelmű, hogy spoiler Mi van a hongkongi fiatal csávóval? Ki ez? spoiler

AMI JÓ:
– remek látványvilág
– nagyon hangulatos
– mindenki nagyon jól játszik
– A Japánba utazós rész. Végigmosolyogtam. (A főszereplő és a fia tajvaniak, elutaznak Japánba. A főszereplő töri a japánt, de kicsit beszéli a nyelvet, így ő japánul kommunikál a japánokkal. A fia töri az angolt, de azért elkommunikálgat ezen a nyelven a japánokkal. Apa és fia pedig egymást közt mandarinul sutyorognak.)
– Fu Meng Bo. (Annyira szeretem a játékát. Olyan… baromi bájosan természetes. Ahogy pl. odaadta a bélyeggyűjtő csajnak a kábelt a boltban, na, abban a jelenetben több volt, mint egyeseknél egy egész filmográfiában…)

AMI NEM TETSZETT:
– Könyörgöm, mi ez a történetvezetés….
– Jenny Wen/Wen Chen Ling egy remek színésznő, és pofátlanul nem kezdenek vele semmit?! Itt mindössze annyi szerepe volt, hogy teljes csöndben, flegmán legyezi magát egy legyezővel, és hallgatja, amíg a főszereplő hapsi süketel neki. Ennyi? Komolyan?!

Sokáig 7 csillagot akartam adni rá, de annyira felidegesített a végére, hogy ekkora katyvasz, hogy az 5 csillag reálisabb. (Aki szereti a nagyon művészieskedő, bitang lassú filmeket, annak viszont mindenképp ajánlom.)