Tabineko Report (2018) 84% 18★

Kolis haverom kiröhögött, amikor azt mondtam, hogy egy macskás film közben is majd utána is bőgtem vagy 10 percet egyhuzamban. Úgy a film utolsó negyedét végigsírtam, ezért is halasztgattam eddig a megnézését, mert sosem éreztem rá mentálisan erősnek magam. Pedig utólag mondhatom, hogy erre nem lehetett előre felkészülni. A múlt és a jelen jól váltogatta egymást, a kellő pontoknál szépen összekapcsolódtak és reflektáltak egymásra, Satoru egy nagyon kedvelhető főszereplő spoiler Nana nagyon cuki volt, a narralása mondjuk néhol kizökkentett, de mindenképpen egy nagyon hatásos filmélmény volt.

Szép, aranyos és kedves film, macskabarátoknak kötelező. Lényegében az elejétől egyértelmű, mi lesz a végkifejlete, talán ezért vagy másért, nem tudom biztosan, de az én érzelmeimre nem igazán hatott. Szerettem nézni, kedveltem a szereplőket, Nana iszonyatosan édes volt, de ennyi, sajnos engem nem érintett meg túlzottan. Igazából elég átlagos japán drámának gondolom, de abszolút megérte megnézni a cica és Satoru kapcsolata miatt, illetve kifejezetten hangulatos alkotás lett.

Ez most kifacsart teljesen. Nana nagyon édes volt. Ahogy haladt a jelen úgy ismertük meg a múltat is. Csak ne lenne szinte minden macskás filmnek ilyen vége. Lehet előbb a könyvet kellett volna olvasnom, mert ezek után nincs lelkiállapotom megint végig sírni a történetet.

Hjajj, már megint egy szomorú, sírós film. (Én is szipogtam, és a főszereplő is sokszor bőgött – amúgy bírom az ázsiai filmekben, hogy sokkal gyakrabban mutatnak síró férfiakat, és nem „ciki” dologként kezelik.)

Szép történet, jól követi a könyvet, viszont a színészi játékot sajnos túlságosan színpadiasnak éreztem. (A regény nekem utősebb volt.)

A cica édes volt, Fukushi Sota pedig remek színész, de nem adott hozzá a film a történethez semmit, igaz, el sem vett belőle. Jó adaptáció, szerintem nem fog csalódni aki a regény olvasása után nézi meg a filmet.

A regényt nem olvastam, de a film így is nagyon tetszett. Szeretem a cicákat, éppen ezért fogott meg annyira Satoru és Nana nem mindennapi gazdi-cica kapcsolata is. Egy keserédes film, ahol úgyis tudjuk, hogy a vége nem happy end, de mégis kellemes perceket okozott. Oda tudott szegezni a monitor elé. Szóval, egyáltalán nem bántam meg.

A könyvet 2021 végén olvastam, így bár az összes részletére ugyan nem emlékszem, de a lényeg azért megmaradt.
Mint adaptáció, megállja a helyét, nagyon jól egyensúlyoz a humorosabb és a drámaibb hangvétel között, miközben barátai és nagynénje által megismerhetjük a főszereplő, Satoru múltját, aki új gazdát keres Nana nevű macskájának.
A színészek jó munkát végeztek, főleg a macska, aki itt is kommentálja a történéseket.
Talán pár apróság maradt csak ki az adaptációból, a könyv ismerete nélkül is élvezhető a film.

T-T♥ Mást nem tudok mondani