Sekai Kara Neko ga Kietanara (2016) 82% 25★

Ó, ez a film…
Nagyon szerettem a regényt, ez a feldolgozás pedig több, mint tökéletes.
Ilyen szépen „beszélni” a halálról, és az emberi kapcsolatokról, kevesen képesek.

Nem is tudom, hogy fogalmazhatnám meg, mennyire elragadott, mennyire tetszett…

Imádtam minden egyes pillanatát.
A zenéket. spoiler
A hangulatát.
Az ördögöt.
A macskákat. :)

Csodálatos film, mely komoly kérdéseket feszeget egy súlyos betegség jelenlétében. Vajon mi lenne, ha eltűnnének a filmek a világról? Vagy épp más, jelentéktelennek tűnő dolgok? Mert az biztos, hogy valamit megváltoztatna. És mi vajon kinek hiányoznánk ha egyszer csak eltűnnénk?
Ilyen és ehhez hasonló komolyságú kérdéseket boncolgat a film, így nem könnyű megemészteni, de mindenképp megéri megnézni.
A színészi játék tökéletes és a szomorkás hangulat is adott.

Bármennyiszer látom, mindig sírok rajta. Nagyon megszerettem ezt a filmet.
Igazából röviden nem is tudom megfogalmazni róla a gondolataimat, de imádom. És a cica nagyon aranyos benne.
Írtam róla egy cikket is az AniMagazinba. :) spoiler

Érdekes nézőpontja az elbúcsúzásnak ez a film. Először furcsának tartottam, majd szép lassan kibontakozott egy szép befejezés felé. Tényleg sok kérdés felmerül az emberben, hogy mit is tenne egy ilyen helyzetben.

Hallottátok ezt? Igen, ez a szívem volt, ahogy darabjaira tört T-T

Jó volt a film, és Sato Takeru kiváló színész, akit nagyon szeretek. Kicsit hiányoltam az adaptációból a könyv humorát. Nagyon komoly és szomorkás a film hangulata, míg a könyv abszurd-fekete humorral játszik. De így is tetszett.

Egyszerűen gyönyörű film volt, nem tudok rá 10 pontnál kevesebbet adni. Lassú, de tartalommal teli, egyetlen mondat sem hangzik el véletlenül. Át kell érezni a történetet, meg kell érteni, mert itt nemcsak a rinya meg a nyavalygás megy, hanem bizony súlyos dolgokról van szó. Egyrészről ott van főszereplőnk halálos betegsége – agytumor –, amellyel meg kell birkóznia. Másrészt érdekes kérdést feszeget, hogy vajon mi történne, ha egyes dolgok eltűnnének a világból, amiket jól ismerünk, használunk. Vajon hogy befolyásolná ez az életünket, vagy az egymáshoz való kapcsolatunkat? Szóval engem nagyon megfogott ez a része.
A múltbeli betekintések pedig csak pluszt adtak az egésznek, mert bizony, ennek a filmnek elég sajátos hangulata van, nem a szokványos dráma. Nekem pont ezért tetszett.
Sato Takeru pedig nem csinál semmit, csak amit tőle megszokhattunk. Olyan természetességgel játszik, hogy az már félelmetes. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a remekművet.

Még soha nem gondoltam bele mi lenne akkor ha eltűnnének a „jelentéktelennek" tűnő dolgok. Mennyire megváltozna minden.

Megérte megnézni.
Eredetileg szerettem volna a könyvet elolvasni, de mivel ez nem sikerült, a film változatnál kötöttem ki… Így ez lett az első japán film amit láttam és azonnal be is került a kedvenceim sorába. Megható és elgondolgodtató is volt számomra a történet… Korábban magamtól valahogy nem gondoltam bele hogy egy könyvnek vagy egy filmnek más jellegű értéke, más jellegű jelentősége is lehet. Hogy mennyi mendent jelenthetnek egy életben.

Nyilván nem egy vidám film, a halálról és az élet értelméről, de megható, néhány ponton talán túlzásba is esik, de, számomra legalábbis, elfogadható szintű.
(kicsit kutakodni kellet olyan felirat után ahol megvolt minden sor, de érdemes)