E.T., a földönkívüli (1982) 76% 372★

Aranyos film, még aranyosabb gyerek színészekkel – Drew Barrymore kis tündér. Nekem ez eddig kimaradt, de már olyan régóta meg akartam nézni. Most megtörtént. Lekötött, de kicsit unalmasnak éreztem. Lehet, hogy majd valamikor megnézem eredeti nyelven is, de az nem mostanában lesz.

Igazán szerethető és szívmelengető film volt. Képjelenetek maradtak meg bennem gyerekkoromból, de valahogy sosem sikerült végig néznem. Most végre bepótoltam, és anyukám is velem tarott. Nosztalgiázott. Tényleg megható volt a barátságuk a kisfiúval.
Vicces jelenetek is akadtak, főleg mikor beöltöztették nőnek. :D

Nagyon kedves film, szerethető gyerekszereplőkkel és persze még szerethetőbb kis földönkívülivel. Nekem ez gyerekkoromban abszolút kimaradt; rémlik, hogy sokszor volt műsoron, de én rettegtem szegény E.T-től, olyan kis csúnyának találtam. Később a feledés homályába merült, de egyáltalán nem bánom, hogy bepótoltam, kár lett volna kihagyni. Nagyon kellemes a hangulata és tényleg klassz családi film.

Annyira régen láttam, hogy csak pár kép maradt meg a fejemben belőle, így szinte új élmény volt újra látni E.T-t. Kedves történet, lehet izgulni és a fényképezése is tetszett. A tipikus ’80-as évekbeli gyerek film, amit megnéz az egyszeri mozinéző nosztalgikus hangulata miatt is, pláne ha még rajong a sci-fi műfajáért is. Igaz van pár elvarratlan szál, de élvezhető így is.

Kiskorom óta szeretem, nálunk otthon úgymond „alapdarab” ez a film, sose unjuk meg, és sokszor megnézzük. :D A zene az egyik legjobb, Williams-nél jobbat nem is találhattak volna, de hát ő és Spielberg igazi páros, ő kezük közül még sose jött kis silány minőség.
Imádom azt a hangulatot és ’80-as évek-feelinget ami benne van. A vége pedig olyan aranyos és megható <3

Ez megérdemelten egy klasszikus, de az értékeléséhez két dolgot mégiscsak figyelembe kell venni: egyrészt a saját korába kell illeszteni, mert mind hangulata, mind megvalósítása mai szemmel már egy kicsit idétlennek hathat. Másrészt gondoskodni kell róla, hogy az eredeti változatot nézzük meg, mert – egyébként az előző pont folyományaként – az új verzió nagyon béna: a CGI nem javít semmit, és hogy a fegyvereket kivették… hát ne már, ennyire puhányok lettünk?
No de maga a film: Spielberg talán legkedvesebb filmje, egy vérbeli családi sci-fi, ami ráadásul nem is feltétlenül szépít, idealizmusa mögött ott az emberi kapzsiság, gonoszság, ami főleg a film második felét mozgatja. E.T dizájnja szuper, tényleg úgy sikerült egy nagyon aranyos figurát alkotni, hogy meg se próbálták, hogy szép legyen. Ezenfelül kiválóan adja vissza mind a 80-as éveket, mind a korra jellemző családi filmeket. John Williams zenéje pedig egész egyszerűen tökéletes hozzá.

Steven Spielberg egyik legaranyosabb filmje. Van benne humor, kaland, dráma, mindez egy nagyon is eredeti történet köré építve. A rendezés is igazi mestermunka, bár Spielbergnél ez evidens. Nem véletlen, hogy bekerült az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című listába.
Viszont szigorúan az eredeti változatot ajánlom mindenkinek, egyrészt mert azok az effektek, amikkel anno frissítették már akkoriban is bénábban hatottak a vásznon, mint a bábfigurák és a stop motion effektek, másrészt pedig sok újítás ötlettelen és indokolatlan volt. Arról nem is beszélve, hogy az akkori filmek hangulatát felesleges tönkretenni. Ez egy 80-as évek elején alkotott film, ha már meg kell mutatni az új nemzedéknek, remake-eljék, ne csiszolgassák, pláne ilyen otromba eszközökkel.

Nekem ez mindig is túl bugyuta volt, még gyerekként is… szánom-bánom, de sosem nőtt a szívemhez ez a mókás kis űrlény. A mondanivalója persze aranyos, az értékrendje is jól van, és picit be is könnyeztem rajta, de ez leginkább annak tudható be, hogy E.T.-t egy kisállathoz hasonlítottam. Képtelen voltam átadni magam a filmélménynek és 120 percig elhinni, hogy a valóságot nézem; egyáltalán nem szívott be. Sosem sikerült neki.

Mint mindenki én is ismertem a filmet, de eddig még nem láttam. Sajnos engem nem igazán kötött le, valamint maga a történet sem tetszett. A gyerekek úgy ahogy elmentek. E.T. karaktere nem tetszett. A kép világ sem jött be, mert hiába régi a film nem lett volna baj, ha több mint fele nem sötétben játszódik és még látni is lehet valamit. Most úgy érzem, hogy örülök, hogy láttam, de nem veszítettem volna sokat, ha nem.

Ritkán fordul elő, hogy várólistára teszek egy filmet, ami aztán egy hónap múlva szembejön velem az egyik kereskedelmi csatorna délutáni műsorsávjában. Nem vagyok túl pozitív véleménnyel ezekről az adókról, de ezért a húzásért jár egy piros pont.
Le vagyok döbbenve magamon, hogy én – aki filmrajongónak tartom magam már jó ideje – ezt a filmet eddig miért nem néztem meg. Spielberg munkásságának nagy részét ismerem és szeretem, a gyerekszereplők központi szerepeltetése szintén olyan összetevő, ami engem különösen érdekel, ráadásul egy olyan mozgóképről van szó, aminek ikonikus képeivel, szállóigéjével, zenéjével számtalanszor összefutottam már. Egyszóval, egy nagy hiányosságot sikerült most pótolnom. Úgyhogy beszéljünk végre a filmről! A képi kompozíciók gyönyörűek és ötletesek voltak, nagyon tetszett az, hogy a történet háromnegyedéig az anyán kívül egy felnőtt arcát sem láthattuk, ezzel is a gyerekszemszög vált hangsúlyossá. E.T.-nél imádtam, hogy eleinte mindig csak az ujjait mutatták, s csak később tűnt elő az arca. Ha a cselekményt nézzük, egy csodálatos és szívhez szóló meséről van szó, két magányos lélek nem hétköznapi találkozásáról és barátságáról, ami vicces és megható jelenetek egész során keresztül bontakozott ki előttünk. Az egyik legnagyobb erénye az volt, hogy nem akart hatásvadász lenni, hanem őszinte érzelmeket közvetített a nézője felé, s ennek köszönhetően hasonló érzelmeket kapott vissza. Én ugyanis hol hangosan nevettem, de tényleg, volt olyan rész (a Halloweenos jelenet, ahol szembejött velük Yoda, és E.T. oda akart menni hozzá), ahol percekig nem bírtam abbahagyni a kuncogást, máskor pedig sírtam, mint a filmbeli Elliott, és azon háborogtam, hogy ennek a filmnek nem lehet szomorú vége. Szerencsére nem is lett, hanem egy szép befejezést kapott ez a nem mindennapi barátság. Ugyanakkor felvetődtek olyan kérdések, amiket a film nem válaszolt meg, s ezzel hagyott maga után egy kis űrt. A felejthetetlen és szeretnivaló jelenetek, a kiválóan szereplő gyerekszínészek (Elliottot simán elfogadtam volna öcsémnek, Drew Barrymore pedig egyenesen imádnivaló volt), valamint a kis földönkívüli mind hozzájárultak ahhoz, hogy rengeteg filmbaráthoz hasonlóan most már én is bátran mondhassam azt, hogy ez a film mind technikailag, mind a mondanivalója szempontjából kortalan és varázslatos alkotás.